Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
Elképzelhető, hogy Ázsiában át kell gondolni azt, hol is kell meghúzni azt a szintet, ahonnan valaki szegénynek tekinthető. A Quartz írása szerint ugyanis az utóbbi évek ázsiai gazdasági fejlődése miatt lehet, hogy át kell értékelni a napi 1,25 dollárnál meghúzott limitet (ezt a szintet a Világbank határozza meg). Az Ázsiai Fejlesztési Bank egyik, napokban megjelent tanulmánya szerint szükség lenne egy Ázsiára fókuszált limit meghúzására. Ezt már csak az is alátámasztja, hogy mindegyik ázsiai országban – kivétel Afganisztán – meghatároztak már nemzeti szegénységi szintet, ezek pedig magasabbak a napi 1,25 dollárnál. Még az olyan, igencsak szegénynek tekinthető államokban, mint például Banglades, is magasabb ez a szám.
A tanulmány több kritikával is illeti a napi 1,25 dolláros limitet. Először is szükség lenne arra, hogy kontextusba helyezzék ezt a számot a helyi vásárlóerő tükrében (helyi fizetőeszközben ráadásul), mivel nem mindegy, hogy mit lehet venni ennyi pénzért az adott országban, és azt az összeget milyen áron lehet dollárra váltani. A tanulmány emellett arra is figyelmeztet, hogy a vásárlóerő mérése nem mindig történik megfelelően, hiszen ide sokszor csak az általános árszintet számolják bele, és nem a szegényekre vonatkozó termékeket (a szegények bevételük jelentős részét élelmiszerre költik például).
Egy másik kritika még az, hogy a napi 1,25 dolláros limitet úgy határozták meg, hogy a világ 15 legszegényebb országának nemzeti szegénységi küszöbjeit gyúrták egybe. A 15 legszegényebb államból ugyanakkor csak kettő található Ázsiában, így a kontinensre vonakoztatva nem igazán van értelme így a világbanki mutatót alkalmazni. A Világbank mindeközben már gondolkozik azon, hogy megemlik a nemzetközi szegénységi küszöbre vonatkozó számot, az Ázsiai Fejlesztési Bank ugyanakkor már saját mutatót használ, náluk a napi 1,51 dollárból kevesebből élők tekinthetők szegénynek.
Ez az összeg ugyanakkor komolyan megdobja az ázsiai szegények számát, mintegy 340 millió fővel van így több szegény Ázsiában, és a szegénységi ráta is 20-ről 30 százalékra ugrik.
