Mire kellenek az MNB-nek a banki ügyféladatok?

Jelentős kockázata lehet az ügyféladatokkal való visszaélésnek – figyelmeztetett a Magyar Nemzeti Bank és a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH) szeptember végi közös közleménye. Ezt annak kapcsán tették közzé, hogy Magyarországon is elérhetővé vált egy olyan új online átutalási szolgáltatás, melynél a fizetéshez az ügyfélnek át kell adnia internetbanki azonosítóit egy harmadik – pénzügyi szolgáltató – félnek. 

 Azért már nem aggódik az NFH, hogy az MNB augusztus közepén bekebelezte a lakossági és vállalati belföldi átutalások döntő többségét, évente több mint 300 millió tranzakciót lebonyolító Giro Elszámolásforgalmi Zrt.-t, noha így a jegybank szabadon szemezgethet abban, ki kinek mennyi pénzt indított útjára az utóbbi tíz évben. Ez még nem is annyira elfogadhatatlan, hiszen – mint arról a hvg.hu beszámolt – például Németországban is a jegybank működteti a bankközi elszámolórendszert. Azt már aggasztóbbnak tartják a HVG-nek névtelenül nyilatkozó szakemberek, hogy a Giro felvásárlása révén az MNB közvetlenül ráláthat a 2013 végén 9 millió lakossági és 1 millió vállalati hitelszerződés számára korábban nehezen hozzáférhető vagy teljesen megismerhetetlen egyedi adataira is. Ezek ugyanis a Giro által tulajdonolt – ily módon, közvetve, szintén kizárólagos MNB-fennhatóság alá került – BISZ Központi Hitelinformációs Zrt.-ben összpontosulnak. A 9 millió lakossági hitel adósa 4 millió 871 ezer magánszemély volt, ami azt jelenti, hogy a 18 évesnél idősebb magyar népesség 61 százaléka szerepel az adatbázisban – érzékeltette a BISZ a saját jelentőségét honlapján, még márciusban, vagyis azt megelőzően, hogy az MNB elindította a Giro kétlépcsős felvásárlását.

S ha ehhez még hozzávesszük, hogy a tőzsdei ügyleteket elszámoló és értékpapírokat őrző Keler Zrt. többségi, 53,33 százalékos gazdája is az MNB (46,67 százalék a Budapesti Értéktőzsdéé), akkor már „csak” a jövedelemadó-bevallások becsatornázása szükséges ahhoz, hogy egy helyen összegződjenek a magánszemélyek és vállalkozások pénzügyi adatai. Mindenekelőtt arról, hol vezetnek bankszámlát, azon milyen mozgások történtek, van-e bankkártyájuk, mekkora a tartozásuk, igényeltek-e hitelt, ha igen, milyen összegben és feltételekkel, és mekkora volt a NAV-nak bevallott jövedelmük.

„A Magyar Nemzeti Bank tudomása szerint nincs olyan hely, ahol ezek az adatok összegződnek” – válaszolta a HVG érdeklődésére az MNB sajtóosztálya. S arról sem tudnak – ahogy állítása szerint a NAV sem –, hogy tervek lennének a Giro, a BISZ és a NAV adatbázisának összekötésére, noha a piacon azt rebesgetik. Ezzel szemben az OTP Banknál azt állították, hogy „ezek az adatok egy bankban mind megtalálhatók”, míg a K&H és az UniCredit a jegybank álláspontját osztja. Ezt a K&H azzal indokolta, hogy ugyan saját ügyfelei termékeiről és a szerződések teljesítése körében kezelt adatairól törvényi kötelezettség alapján szigorú nyilvántartást vezet, ez azonban önmagában nem alkalmas összesítés készítésére. Az UniCredit viszont hozzátette, a nyomozó hatóságok rendelkezhetnek olyan jogkörrel, ami az adatok összefésülésére felhatalmazást ad, például jogszerű lekérdezések eredményeként. Hasonló értelemben nyilatkozott az Erste Bank is, mondván: „a hatóságnak jogában áll adatszolgáltatást kérni, amit a banknak teljesítenie kell, ha megfelel a jogszabályi feltételeknek. Az, hogy a hatóság hány különböző adatkezelőt kér meg, s a kapott adatokkal mit kezd, nem befolyásolható.”

 A Giro–BISZ-páros bekebelezése miatti aggodalmakat az MNB is azzal próbálja eloszlatni, hogy – a hatályos törvények alapján – felügyelő, felvigyázó hatóságként az ügyletet megelőzően is jogában állt akár egyedi azonosításra is alkalmas, banktitoknak minősülő adatokat megismerni, ha azok szükségesek a bankrendszerben felmerült kockázatok vizsgálatához. Az ily módon tudomásukra jutott személyes, minősített adatokat, bank- és minden egyéb titkot az MNB-alkalmazottak a jegybanktörvény szerint kötelesek megőrizni, az adatok kezelésére vonatkozó jogszabályokat betartani. Pontosan ezen ésszerűségi okból próbált az előző két – Járai Zsigmond- és Simor András-féle – MNB-vezetés is kiszállni a Giróból, miután annak tulajdonlását egyáltalán nem tartották szükségesnek alapvető hatósági feladataik ellátásához.

Csakhogy kétségtelenül hosszadalmasabb és költségesebb egy átfogó felügyeleti vizsgálattal megismerni a szükséges adatokat, mint egyszerűen betekinteni a saját tulajdonú adatbázisba. Mindenekelőtt a BISZ 10 millió hitelszerződéses állományába. Azt, hogy a kereskedelmi bankok is főleg ez utóbbi adatainak szabad prédává válását tartják veszélyesnek, jelzi: szerették volna a BISZ-t kivásárolni a Giróból. Ám erre az MNB nem volt hajlandó. Gyenge lábakon állónak tűnő érvelése szerint azért, mert a bankok túl későn jelezték vételi szándékukat: csak azt követően, hogy a jegybank már megtette a hiteladatbázis értékét is figyelembe vevő 9,5 milliárd forintos vételi ajánlatát a Giro-pakettjükre. Ezért azon az MNB már nem változtatott, mintegy megnyugtatásként azonban közölte a bankokkal, hogy később kész tárgyalni a BISZ eladásáról, ám azt nem pontosítva, hogy mikor.

 Hiába védi hét jogszabály – valamint a bankok belső szabályzatai – is azt, hogy egy-egy pénzintézeti ügyfél teljes körű adataihoz a mindenkori kormányok ne férhessenek hozzá, egyesek attól tartanak, az adatbázisok jegybankhoz kerülése megkönnyítheti az állampolgárokról szóló információk központosításában feltűnően aktív Orbán-kabinet dolgát. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke, Péterfalvi Attila mindenesetre bízik a törvény erejében. Mint a HVG-vel közölte: „az a tény, hogy a MNB a Giro Zrt.-ben 100 százalékos tulajdont szerzett, nem befolyásolja a BISZ Zrt.-nek a központi hitelinformációs rendszerrel kapcsolatos adatkezelői jogosítványát és az adatkezelésért való jogi felelősségét. A központi hitelinformációs rendszerben tárolt lakossági ügyféladatokhoz való hozzáférés, adatlekérés garanciális szabályainak a tulajdonszerzést követően is érvényesülniük kell.”

 Ám gyanút kelt, hogy egyelőre nem látszik annak a jele, hogy az MNB belefogott volna a Giro-felvásárlás egyik hivatalos indokaként megjelölt pénzügyi rezsicsökkentésbe. Vagyis a pénzintézetek által a Girónak fizetendő szolgáltatási díjak mérséklésébe, aminek érvényesítését az ügyfeleknél az MNB – korábbi fenyegetőzése szerint – kőkemény szigorral ellenőrizné. De a májusban emlegetett legalább 5-10 fejlesztési lehetőség – például az éjszakai elszámolás megszüntetése, központi elektronikus felhatalmazáskezelés kialakítása a csoportos beszedéseknél, vagy a bankváltást is megkönnyítő számlaszám-átirányítási megoldás bevezetése – ügyében sem történt még semmi. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a fejlesztési kérdések megvitatására a Giro mellett létrehozott, 10 fős, a bankszövetség delegáltjaiból álló konzultációs testület, amint azt az ötletgazda MNB elismerte, mindeddig nem ülésezett.

CSABAI KÁROLY