Erste-vezér: A kormány nem léphet vissza a bankadócsökkenésről

Csak az Orbán-kormány és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) közötti megállapodás végleges, miszerint törvény születik a bankadó 2016-2019 közötti csökkentéséről, így ettől a kötelezettségétől a magyar kormány már nem léphet vissza – így nyilatkozott a HVG-nek a megállapodást összehozó osztrák Erste bankcsoport elnök-vezérigazgatója, Andreas Treichl. Arról viszont még folynak a tárgyalások – mondta –, hogy a kormány és az EBRD milyen feltételekkel szerez 15-15 százalékos részesedést a magyarországi Erstében.

  • Csabai Károly Csabai Károly
Erste-vezér: A kormány nem léphet vissza a bankadócsökkenésről

HVG: A magyarországi bankok kiszipolyozása miatt hosszú ideig feszült volt a viszonya Orbán Viktorral. Tavaly januárban ön még azt mondta egy román lapnak, hogy „az Erste már akkor Magyarországon volt, amikor Orbán még nem, és akkor is itt lesz, amikor ő már nem”. Szeptemberben mégis találkozott vele, február elején pedig megegyeztek, hogy a magyar állam és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, az EBRD 15-15 százalékos részesedéshez jut az önök magyar leánybankjában. Minek köszönhető ez a pálfordulás? Igaz, hogy Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter kért találkozót a kormányfő számára?

Andreas Treichl: Nehéz megmondani, ki volt a kezdeményező. Az a lényeg, hogy egy idő után mindketten felismertük, a kialakult helyzet sem a Magyarországon működő bankoknak, sem a magyar kormánynak nem jó, ezért közösen kell lépnünk, s le kell nyelnünk a korábbi sérelmeket. Ennek felismerése után olyan párbeszéd alakult ki, amilyen inkább két kormány között szokásos, s nem magáncég és kormány között. Az időzítés szerencsés volt. A magyar kormány világosan megmondta, hogy az MKB Bank megvásárlását követően mik a tervei a magyar bankszektorral.

HVG: Ezért is akarhatta Orbán, hogy 100 százalékban vegye meg az állam a magyarországi Erstét is. Hogyan lett ebből csak 15 százalék?

Andreas Treichl
Filep István

A. T.: Utólag nincs értelme boncolgatni, ki mit javasolt a másiknak, úgyis az a fontos, hogy olyan megoldást találjunk, amivel a politikusok és az üzletemberek is együtt tudnak élni. Márpedig mielőtt az utóbbiak eldöntik, hogy egy adott országban befektetnek, vagy ott hagyják a pénzüket, nemcsak a növekedési és nyereségszerzési kilátásaikat veszik figyelembe, hanem azt is, van-e ott stabilitás és kiszámíthatóság. A kormánnyal kötött megállapodásunk jelentősége, hogy nagy lépést tettünk az egymás iránti bizalom helyreállítása felé. Ez számunkra mindennél fontosabb volt. Mi azért mondtuk, hogy semmilyen körülmények között nem vonulunk ki Magyarországról, mert Közép- és Kelet-Európában sokkal nagyobb növekedési lehetőségeket látunk, mint a kontinens többi részén.

Egész Dél-Európa jelentős problémákkal küzd, arrafelé óriási a munkanélküliség, az egyensúlytalanság, emiatt az ottani bankok alig tudják finanszírozni az európai vállalatokat. Németországban, Belgiumban, Ausztriában és a skandináv államokban pedig azért nincs igazán szükség bankhitelekre, mert a lakossági fogyasztás stagnál, ráadásul a magas szintű társadalombiztosítási ellátások költségvetési finanszírozása miatt a GDP-arányos államadósságuk magas, ami alig hagy növekedési lehetőségeket a bankok számára. Ezzel szemben az EU lakosságának egyötödét számláló, százmilliós Közép- és Kelet-Európa országainak – Magyarország és Horvátország kivételével – nagyon alacsony az adósságállományuk, ugyanakkor rendkívül alacsony szintű a szociális ellátórendszerük, miközben valamennyien jelentős EU-támogatásban részesülnek. Vannak növekedési lehetőségek, különösen az alacsony adósságállományuk miatt.

HVG: De hiszen Magyarországon a magas adósságállomány mellett egyre siralmasabb a szociális ellátórendszer. Ezt figyelembe véve milyen növekedési lehetőségeket vél felfedezni?

A. T.: Pont e mostani megállapodással kívánjuk elősegíteni a nagyon gyors változást, azt, hogy a befektetők minél előbb visszatérjenek. Ehhez mindenekelőtt stabilitásra és kiszámíthatóságra van szükség, valamint arra, hogy Magyarország az államadósságát csökkentse a lengyel, a cseh és a szlovák szintre, emellett gazdaságélénkítő intézkedéseket vezessen be. Mivel a következő években a tempósan gyarapodó Kínával és Egyesült Államokkal elsősorban Európának ez a régiója tudja majd tartani a lépést, rendkívül fontos, hogy Magyarország változzon.

HVG: S ehhez mindenképpen szükség volt arra, hogy a kormány is szerezzen 15 százalékos részesedést az Erstében?

A. T.: Azt hiszem, ez Orbán úrnak fontosabb volt, hogy jelezze: az Erstével a megállapodás komoly, és mi valóban támogatni szeretnénk a magyar gazdaságot. Fontos, hogy az EBRD és Magyarország közötti megállapodás már visszafordíthatatlan, így a kormány már nem léphet vissza attól a kötelezettségétől, hogy csökkenti a bankadót, és még számos más, a bankoknak kedvező intézkedést meghoz. Ettől független az Erste egyezsége a magyar kormánnyal és az EBRD-vel, ami viszont még nem végleges, a feltételein még dolgozunk, és remélhetőleg június végéig lezárhatjuk a tranzakciót. Ha azonban nem sikerül megállapodnunk, akkor sem a kormány, sem az EBRD nem szerez 15 százalékos részesedést. Az, hogy a kormány ennek ellenére aláírta az EBRD-vel a megállapodását, az ő oldaláról a bankunk iránti jelentős bizalmat feltételez, amit én maximálisan értékelek.

HVG: Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter 10–20 milliárd forint közötti árat mondott reálisnak a 15 százalékos Erste-részesedésért. Egyetért vele?

A. T.: No comment.

HVG: Tőkét emel majd az EBRD és a kormány a magyarországi Erstében, vagy a részvényeiből vásárol?

A. T.: Ez attól függ, hogy a Magyar Nemzeti Bank milyen tőkekövetelményeket támaszt az Erstével szemben.

HVG: A többi magyarországi bank vezetői hálásak lehetnek, miután önök kipréselték a kormányból, hogy törvényt alkot a bankadó 2016–2019 közötti csökkentéséről. A Magyar Bankszövetség kérte erre önöket?

A. T.: Nem, a bankszövetséget nem vontuk be, s mi sem egyeztettünk előzetesen a többi magyarországi bankkal. A kormány és köztünk indultak el a tárgyalások, a megállapodás azonban az egész bankrendszer érdeke. Így került képbe az EBRD. Az egyezségünkhöz olyan intézményre van ugyanis szükség, amely egész Európát képviseli. Hallottam, hogy felzaklatta az Európai Bizottságot, amiért az EBRD-t, nem pedig őt vontuk be ebbe a megállapodásba. De mi csak egyike vagyunk a számos magyarországi banknak, nem a mi tisztünk az egész ország nevében egyezményt kötni.

HVG: Mi történik, ha a kormány nem tartja be az EBRD-vel kötött megállapodását – ahogy az utóbbi csaknem öt évben a bankadó megszüntetését több alkalommal is megígérte, de nem teljesítette? Akkor vissza kell adnia az Erstében szerzett részvényeit?

A. T.: Soha nem lehet százszázalékos garanciát kapni üzleti partnerek között.

HVG: A kormány kérésére ígérte meg az Erste, hogy a következő három évben 550 millió eurót kihelyez Magyarországon közalkalmazottak, őstermelők, valamint energiahatékonysági programok finanszírozására?

A. T.: Ez nemcsak a kormánynak áll érdekében, hanem az Erstének is. Szeretnénk növelni magyarországi hitelezésünket, és a megcélzott három terület finanszírozása hasznos lehet a magyar gazdaság növekedése szempontjából. A magyarországi bankok közül több is – köztük az Erste – szenved a nem teljesítő hitelek magas arányától. Ezt a rátát jó hitelek növelésével szeretnénk csökkenteni. Ezért bármit megteszünk, hogy jó minőségű hiteleket nyújtsunk.

HVG: Része a kormánnyal kötött megállapodásnak, hogy ingatlanokat adnak el az MNB „rossz bankjának”?

A. T.: Nem, mert ez nem lehet tárgya egy bank és egy kormány közötti megállapodásnak, ezt bankrendszeri szinten kell kezelni.

HVG: Igaz a hír, hogy érdeklődtek a Raiffeisen magyarországi leánybankja iránt?

A. T.: Egyszer találkoztam a bécsi Raiffeisen vezetőjével, akinek elmondtam, hogy szeretnénk növekedni Magyarországon, de az, hogy megvennénk a leánybankjukat, nem került szóba. Az utóbbi egy hónapban pedig komoly tárgyalásra köztünk egyetlen ügyben sem került sor. Nem ismerem a Raiffeisen magyarországi helyzetét, de szerintem számára most nem ez a legfontosabb kérdés; most Ukrajnára és Oroszországra koncentrál, valamint lengyelországi bankjának értékesítésére, és hogy a kockázatos eszközeinek az eladásával teljesítse az előírásokat.

HVG: Az Erste versenyez a Citibank 2015 végén kiárusítandó magyarországi lakossági üzletágáért. Vannak más terjeszkedési terveik is, például a Szberbank magyarországi leánybankjának megvásárlása, ahogy az a hír is felröppent?

A. T.: A Szberbankra nem pályázunk. És nem is törekszünk akvizíciókra, mert erre az idő most egyáltalán nem kedvező. Sok változás zajlik most az európai bankpiacon, de csak most kezdődött. Tíz éven belül sokkal kevesebb bank lesz, mint amennyi volt a válság 2008-as kitörése előtt. Nem szabad az események elébe menni, várnunk kell és figyelnünk. Így jött a Citibank-lehetőség is. Rendkívül fontos, mennyibe kerül az eladó portéka.

Filep István

A bécsi közgazdasági egyetem elvégzése után, 25 éves korában, 1977-ben a Chase Manhattan Bank New York-i központjában kezdte pályafutását, majd különböző pozíciókban másfél évtizedet húzott le az amerikai bankóriás európai leánybankjainál, Brüsszelben, Athénban, végül Bécsben. Utóbbitól nyergelt át 1994-ben az Erste-csoport igazgatóságába, amelynek 1997 júliusától az elnöke. Már az ő irányításával került a tőzsdére az Erste-csoport ugyanabban évben, azt követően, hogy egyesült a szintén osztrák GiroCredittel. Ő menedzselte 1998–2007 között, hogy az Erste kilenc kelet-közép-európai nagybankot megvásárolt. Vezetése alatt a pénzintézet belföldi takarékszövetkezetből Közép- és Kelet-Európa vezető pénzügyi szolgáltatójává vált, amely a lakosságra, valamint a kis- és közepes vállalkozásokra fókuszál.

Útmutató cégvezetőknek

Útmutató cégvezetőknek

François Ozon a HVG-nek: A szexi nagymamámnak is köze van a filmemhez

François Ozon a HVG-nek: A szexi nagymamámnak is köze van a filmemhez

Egy kiadós gombamérgezéssel indul François Ozon új filmje, a Ha megérkezik az ősz. A termékeny francia filmrendezővel az öregkori ráncok szépségéről, az Elemi ösztön nem múló vonzerejéről, egy szexi nagymamáról, egy pusztító családi vacsoráról és Nicole Kidman plasztikai beavatkozásairól is beszélgettünk.