Veszteségrendezés

Csak bizakodhatunk, hogy a kormány és az MNB nagyobb körültekintéssel és hozzáértéssel sáfárkodik az államosított MKB Bankra és Budapest Bankra költött adófizetői pénzekkel, mint a Széchenyi Bankba tett 3 milliárd forinttal. (A Széchenyi Bankban vagy akörül történt manőverekről szóló - egy jegybanki jelentésre támaszkodó - cikkünk itt olvasható.) A Széchenyi jóval kisebb pénzintézet, elmúlt évi piaci részesedése még a fél százalékot sem érte el – szemben az MKB 7 és a BB 3 százalékával –, rövid működése során mégis irdatlan veszteséget termelt. Töröcskeiék beszállása óta egyik évben sem volt nyereséges, az eredménytartalékában kimutatott teljes vesztesége 2014 végén közel 17 milliárd forint volt. Ennek zöme, 12,7 milliárd tavaly keletkezett, miután a bank akkora vagyonvesztést szenvedett el, hogy a saját tőkéje negatívba, mínusz 8,7 milliárd forintba fordult.

Sokat sejtet a Széchenyiben uralkodott állapotokról, hogy tavaly júniusban megbízott könyvvizsgálója, a Big Fourba tartozó KPMG nem tudta számszerűsíteni, mekkora értékvesztést kellett volna már a 2013-as évre is elszámolnia, ehhez ugyanis nem volt „elegendő és megfelelő könyvvizsgálati bizonyíték”. A bank hitelezési teljesítménye siralmas, tavaly decemberben fennállt 26,5 milliárd forint bruttó követeléséből több mint 10 milliárdnyi volt rossz minősítésű; ezekből jellemzően semmit vagy nagyon keveset lehet csak beszedni. Ennek megfelelően a hitelekre 10,5 milliárdos értékvesztést számoltak el, miután a jegybank és a végelszámoló átnézte a hiteleket.

A Széchenyi végelszámolója már a tavasszal jelentős veszteséget valószínűsített. Amit nemcsak a Széchenyi betéteseinek, hanem – a 49 százalékos állami tulajdon következtében – az adófizetőknek és a többi magyarországi bank ügyfeleinek kell elszenvedniük. Ezért van jelentősége annak, hogy meg lehet-e szabadulni, s ha igen, milyen áron a bank fő vagyonelemeitől.

Az adófizetők nagyon rosszul járhatnak. Az állam elveszítheti a 2013-ban betett 3 milliárdot, sőt tulajdonosként még a veszteségbe is be kellene szállnia, nem is kevéssel. Vészjósló, hogy a tavaly júniusi közgyűlésen állítólag javaslatként szerepelt: a két részvényes, Töröcskeiék és a magyar állam 30 napon belül fizessenek be 8,7 milliárd forintot. Az nem derült ki, milyen döntés született az ügyben. Ilyen határozat ugyanis nem szerepel a nyilvános közgyűlési jegyzőkönyvben, lapunk érdeklődésére pedig sem az NGM, sem a bank végelszámolója nem reagált.

A betéteseknek – a beszámoló idén áprilisi lezárásáig – 8,5 milliárd forintjuk ragadhatott bent a Széchenyiben, nagyrészt a betétek nem biztosított, 100 ezer eurón felüli része. Nem kizárt, hogy ez el is vész, noha a kormány vállalta, hogy a betétek 100 ezer eurón felüli részének 49 százalékát – közpénzből – megtéríti. Erre 6 milliárd forintot különített el, amiből április végéig 80 ügyfélnek 1,2 milliárdot fizetett ki. Ha a maradék összeget is igénybe veszik, akkor csak annyi történik, hogy a betétesek vesztesége kisebb, az adófizetőké viszont még nagyobb lesz.

A veszteség további részét az Országos Betétbiztosítási Alapot (OBA) összeadó többi bank, valamint azok ügyfelei állják. A bank beszámolója szerint az OBA – 100 ezer eurós összeghatárig – 13,1 milliárd forint kártalanítást már kifizetett a betétekre. Az OBA ezzel beállt a bank hitelezőinek sorába, de kétséges, mennyit lát viszont a pénzéből. Az elmúlt évek kártalanításainak jellemzően csak a 10–20 százalékát kapta vissza.

Milliárdok ragadtak benn a Széchenyiben az MNB növekedési hiteléből is a beszámoló tavaszi lezárásáig. A bank méretéhez képest jelentős összegű, 14 milliárd forintnyi effajta ingyenforrást kapott, melyet legfeljebb 2,5 százalékos kamattal továbbíthatott vállalkozásoknak. E 14 milliárdnak csak a felét szerezte vissza az MNB, a Széchenyi óvadékként letett, 6,2 milliárd értékű állampapírcsomagjának és a bank MNB-nél elhelyezett 850 milliós betétjének az elkobzásával. A fennmaradó követelést a Széchenyi által nyújtott növekedési hitelek értékesítéséből láthatná viszont. Ám e csomagot a beszámoló áprilisi véglegesítésének idején még nem hirdették meg, s erről azóta sincs hír.