Titkos dossziék a Széchenyi Bank vándorló milliárdjairól
7 perc
2015.08.23. 06:00
Hogyan szerezzünk bankot a semmiből? Miként vonjunk be közpénzmilliárdokat a machinációinkba? Elképesztő gazdasági trükkök sorát vetették be e célból a Töröcskei István jobboldali pénzember által fiktív tőkeemeléssel életben tartott Széchenyi Banknál – derül ki a HVG által megismert, több mint százoldalas MNB-jelentésből, illetve a Széchenyi észrevételeit tartalmazó dokumentumból. A szabálytalanságok azt követően sem szűntek meg, hogy az állam kisebbségi tulajdonos lett a bankban.
Új fogalommal bővült a magyar banktörténet az utóbbi években: az aktív (hitelezési) és a passzív (betéti) ügyletek mellett a jelek szerint a fiktív tranzakciók is pénzügyi rutinná váltak. Az év elején bebukott Buda-Cash, Hungária és Quaestor nem létező értékpapírokkal üzletelt, a tavaly december óta végelszámolás alatt álló Széchenyi Kereskedelmi Bankban pedig fiktívnek tekinthető módon, magától a Széchenyitől származó hitelből emelt tőkét a többségi tulajdonos, Töröcskei István és felesége közös vállalkozása, a T&T Ingatlanforgalmazó és Vagyonkezelő Zrt. Majd e hitelt a magának, több áttételen keresztül, ugyancsak a Széchenyi által nyújtott újabb hitelekből rendezte. Mindezt csak tetézte, hogy a kormány jó ideig szemet hunyt a zűrös ügyek felett.
Ezek a fő vádjai a Magyar Nemzeti Bank több mint százoldalas – a HVG által megismert – vizsgálati jelentésének. Erre alapozva tett feljelentést az MNB idén tavasszal, bűncselekmény gyanújával, ismeretlen tettesek ellen. Az eset annyiban súlyosabb egy teljes egészében magánbank által elkövetett csalásnál, hogy a szabálytalanságok nemcsak az ügyfelek, hanem az adófizetők pénzét is érintették, hiszen a Széchenyi 49 százalékát 2013 közepétől a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) birtokolja. Ám az MNB felelőssége is felvethető, mivel annak ellenére hagyta működni tavaly decemberig a bankot, hogy a 2013 októberétől már a jegybank részeként működő felügyelet éveken keresztül érzékelte a problémákat, s állapított meg súlyos szabálytalanságokat.
A Széchenyi Bank dicstelen története nem sokkal a Fidesz kormányra kerülése előtt, 2010 tavaszán kezdődött. Akkor vette meg a párt holdudvarához (közelebbről Simicska Lajoshoz és Nyerges Zsolthoz) köthető Töröcskei kétmilliárd forint hitelből a két évvel korábban alapított SPE Bank Zrt.-t egy kajmán-szigeteki offshore tulajdonostól. A mindössze egyetlen napra Pannonra, majd két és fél hónapra Helikonra átkeresztelt pénzintézet 2010 júniusában vette fel Széchenyi István nevét.
| És még |
| A Széchenyi Bank ügyéhez több oldalág is hozzátartozik. Arról, hogy a feljelentés és a rendőrségi nyomozás hogyan áll, itt írunk, arról, hogy hogyan vezette az államot egy ideig az orránál fogva a bank, illetve a többségi tulajdonos, és mennyi felelőssége is lehet az államnak, itt írunk, arról pedig, hogy mekkora bukta jött össze több év alatt (közte arról is, hogy a jegybank mekkora összegű hitele után fut), arról pedig itt számolunk be. |
A bank ügyeit ismerők szerint Töröcskei mindig is „leleményesen” alakította az ügyleteket. Szabálytalanságokat, hiányosságokat a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete már a 2011. júliusi átfogó vizsgálata során feltárt, ennél kirívóbb vétség volt azonban az, amire az MNB jelentése szerint a Széchenyi 2012 eleji tőkeemelésekor került sor. Első lépésként a bank 2012. január 25-én öt ügyfélnek öt hitelt folyósított, összesen közel 1,5 milliárd forint értékben. A hitelek elbírálása szokatlanul gyorsan, pár nap alatt lezajlott. Ez az öt tranzakció is beleillik abba a sorba, amiről a pénzintézet ügyeit közelről ismerők számoltak be a HVG-nek: szerintük a Széchenyi nemegyszer fittyet hányt a nagyobb összegű hitelekre vonatkozó belső szabályokra. Magyarán: egy-egy ügyfélnek jóval nagyobb összegű kölcsönt folyósított, mint amennyit egy racionálisan működő hitelintézet megengedett volna magának. Az MNB vizsgálatáról készült dokumentum szerint ezek az összegek még aznap és másnap, vagyis 2012. január 25-én és 26-án átmentek az ügyfelek különböző magán- és céges számláin, majd szinte hiánytalanul a T&T-nél landoltak: Töröcskeiék cége 1,474 milliárd forint átutalást kapott. A jegybank vizsgálata megállapította, hogy ez az összeg része volt annak az 1,725 milliárd forintnak, amit a T&T még aznap, január 26-án alaptőke-emelésként átutalt a Széchenyi Bank számlájára. A jelentés szerint a bank a tőkeemeléshez felhasznált hiteleket semmilyen dokumentált módon nem ellenőrizte.
Az MNB vizsgálata alapján egyértelműnek tűnik, hogy a hitelek legkésőbb egy nap alatt eljutottak a T&T-hez, és a tőkeemelés forrásaként szolgáltak. Röviden tehát a séma: a T&T-nek kellett volna tőkét emelnie a Széchenyiben, azonban ehhez forrást – a törvénysértés gyanúját felvető megoldással – úgy szerzett, hogy a Széchenyi hitelt adott magánszemélyeknek, azok azt továbbfolyatták a T&T-nek, az meg be-, jobban mondva visszatette a Széchenyibe az onnan elindult pénzt.
A 2013 közepén tulajdonossá vált NGM később nagy nehezen rákényszerítette Töröcskeit a trükkös tőkeemelés rendezésére, és az MNB vizsgálata megállapította, hogy – pár tízmillió forint kivételével – az érintett hitelügyletek 2014. március végéig döntő részben kikerültek a bank könyveiből. Úgy, hogy azok egy részét visszafizették, másik részüket a T&T megvásárolta. Ám ettől még a bank jegyzett tőkéje nem tekinthető valóságosnak.
Súlyosbító körülmény, hogy a T&T közvetve ugyancsak a Széchenyiből származó forrásokból fizette vissza a bankvásárlásra felvett hitelét 2013 közepén. Pontosabban – groteszk módon – az MNB 0 százalékos növekedési (nhp) hiteléből, amit a pénzintézetek kizárólag arra használhatnak fel, hogy (maximum 2,5 százalékért) kiközvetítsék kis- és középvállalkozásoknak. Mint a jegybank kiderítette, 2013. június 28-án (profán módon pont aznap, amikor az NGM kisebbségi tulajdont szerzett a pénzintézetben) a Széchenyi 1,5 milliárd forintos nhp-hitelt folyósított egy vidéki telekommunikációs cégnek beruházásra. Ám az csak néhány százmilliót használt fel e célra, az összeg döntő része több cég számláján átvándorolva ismételten a T&T számlájára futott be, abba a bankba, melytől Töröcskeiék annak idején felvették a hitelt a Széchenyi megvásárlására. Hasonló kitérőkkel érkezett az MNB-vizsgálat szerint egy másik, közel egymilliárdos tétel is a T&T számlájára, ami pedig abból az 1,2 milliárdos nhp-hitelből származott, amit a Széchenyi 2013 augusztusában nyújtott a Rác fürdő beruházásához kapcsolódó egyik cégnek.
A törvénysértés gyanúját felvető megoldással az a legnagyobb probléma, hogy végeredményben maga a bank finanszírozta a saját megvásárlását, és a tőkéje 2013-ra közvetetten a saját hitele lett. Emiatt a tőkéjéből mintegy 2 milliárd forint lényegében nem létezik, fiktív.
Az MNB 2013. december közepén indított átfogó vizsgálatot a Széchenyinél, melynek keretében többször – 2014 januárjában, februárjában és novemberében – helyszíni ellenőrzést is végzett. Mindezek következményeként az MNB tavaly december 5-én visszavonta a pénzintézet tevékenységi engedélyét, s elrendelte a végelszámolását.
Kérdés, miért várt ezzel az MNB több mint fél évig. Hiszen a HVG által megismert jelentésének első változatát már 2014 júniusában elküldte a Széchenyinek, melynek megállapításairól egészen szeptemberig jöttek-mentek az észrevételek, illetve nyilatkozatok a Széchenyi és az MNB, valamint a bankban az állami tulajdonosi jogokat gyakorló NGM között. Az MNB-ben is érezhették ugyanis, hogy a szakadék szélén táncol a Széchenyi: 2014. január elejétől újra és újra meghosszabbított rendkívüli adatszolgáltatásra kötelezték, s folyamatosan nyomon követték nagybetéteinek, valamint kötelezettségeinek alakulását, különösen azokét, amelyek Töröcskeiék és a Széchenyi vezetőségének érdekeltségeivel voltak kapcsolatosak.
A jegybank vádjairól a HVG megkérdezte Töröcskeit, de ő nem kívánt nyilatkozni. A lapunk birtokába került másik dokumentum szerint ugyanakkor a Széchenyi azzal védekezett, hogy a folyósított hiteleket teljes egészében arra a célra fordították az ügyfelek, amire kapták, és nem az volt a cél, hogy a bank részvényeinek megvásárlását finanszírozzák. A bank azt is megjegyezte, nincs semmilyen információja arról, hogy az ominózus telekommunikációs cég mire költötte a Széchenyi által kiközvetített nhp-hitelt, a Rác fürdős ügyletre pedig nem is nhp-hitelt adtak, s bizonyítottan a hitelcélra használták fel a pénzt. Azt is hangsúlyozta a bank, hogy egyik hitelezett cég sem állt jogviszonyban a T&T-vel, és nincs tudomásuk arról, hogy többségi tulajdonosuk, azaz Töröcskeiék bármilyen finanszírozást vettek volna igénybe a banktól részvényvásárlásra vagy tőkeemelésre. Hozzátéve: nem tudtak arról, hogy milyen szerződéses kapcsolatok vannak a T&T és olyan személyek vagy cégek között, akik nem állnak kapcsolatban a bankkal.
A Széchenyi vezetői szerint nincs olyan okirat vagy más egyértelmű bizonyíték, ami alátámasztaná az MNB megállapításait, s aminek alapján ne tekinthetnék valóságosnak a bank tőkéjének egy részét. A tőke beszámításával kapcsolatban pedig arra is hivatkoztak, hogy a jegybank által megjelölt jogszabály csak 2014 óta hatályos, és a 2013-ban érvényben lévő jogszabályoknak még akkor is megfelelt volna a bank, ha helytállóak lennének a jegybank megállapításai.
A történet legnagyobb rejtélye: miért áldozott a kormány és az NGM 3 milliárd forintot az adófizetők pénzéből arra, hogy kisebbségi tulajdonossá váljon a Széchenyiben? Erről még 2012 decemberében döntött a kabinet, de hiába indított pert a HVG, hogy megkapja a tárcától a döntést megalapozó dokumentumokat, azokat titkosították. A Széchenyi átvilágításának szakértői eredményeit pedig azért nem adták ki, mert a tárca szerint ez veszélyeztetné a bank működését.
MÁRIÁS LEONÁRD