Látványos térképre vitte a Boston Consulting Group nemrég megjelent egyik felmérésének adatait Jakub Marian nyelvtanulással, tudománnyal és művészetekkel foglalkozó blogja.

A BCG az úgynevezett fenntartható jóléti indexet azért találta ki jó pár évvel ezelőtt, mert jobb mutatót szeretett volna nyújtani az ügyfeleinek a nemzeti össztermék (GDP) alakulása helyett. A GDP ugyanis – értelemszerűen – korántsem ad megfelelő képet arról, hogy egy országban mennyire jó élni.

A BCG számításában így a GDP csak egy a 44 vizsgált mutató közül, amelyek között szerepel például a munkanélküliség, az infláció, a várható élettartam, a betegségek előfordulása, az oktatás minősége és hozzáférhetősége, a természeti környezet állapota, a korrupció kontroll alatt tartása vagy a sajtó szabadsága is.

A térképen külön színek jelzik, hogy a maximális 100 pontot elérő Norvégiához képest mennyire vannak lemaradva az európai államok. Magyarország még éppen befér a 70-80 pont közötti csoportba, ahova a kelet-európai államok többsége tartozik, de kevés választja el attól, hogy a 60-70 közöttiek színét kapja, amelybe Fehéroroszország, Görögország, Horvátország, és Lettország sorolható. Kisebb meglepetésre viszont ebben az összeállításban a nyugati államok közül Olaszországot szűken verjük.

A nyelvtanulásra koncentráló blog egyébként azt emeli ki, hogy a 90-100 pont között teljesítő élbolyban a germán nyelveket beszélő népek túlsúlyban vannak, és felteszi a provokatív kérdést, hogy ez vajon a véletlen műve vagy sem?