A litvánok által bírált pénzérme egy 14 darabból álló sorozat része. Augusztus elsején bocsátotta ki az orosz jegybank. Azokat az európai fővárosokat (Belgrád, Berlin, Pozsony. Budapest, Bukarest, Varsó, Bécs,Vilnius, Kijev,Kisinyov,Minszk. Prága, Riga, Tallin) ábrázolja, amelyeket a sorozat címe szerint a szovjet csapatok szabadítottak fel a német-fasiszta megszállás alól. Az érmék egyik oldalán a dátum mellett a szovjet hősöknek emelt emlékművek láthatóak. Vilnius esetében egy olyan szobor, amelyet egy évvel ezelőtt eltávolítottak. Az alkotás egyébként a „Felszabadító Harcosoknak” címet viselte.

Orosz Jegybank

Orosz Jegybank

Az orosz jegybank felvételén a budapesti érme az első sorban balról az ötödik, a vilniusi az alsó sorban balról a második.

A litván külügyminisztérium képviselője megjegyezte, országában senki sem vonja kétségbe a Vörös Hadsereg szerepét és helyét Litvánia történelmében. Az érmén szereplő napon (1944. július 13) a náci megszállást felváltotta a szovjet. Az érme kibocsátása azt jelzi, hogy Oroszország még nem kész arra, hogy elismerje a történelmi igazságot a szovjet megszállásról. Az interfax hírügynökség emlékeztetett arra, hogy a hivatalos Moszkva ezt a teóriát és megközelítést határozottan elutasítja.

Megkerestük az ügyben a Külgazdasági és Külügyminisztérium Sajtó Főosztályát. Ezt a választ kaptuk:

Az orosz jegybank által kiadott érmesorozatban Budapest mellett többek között Prága, Berlin, Belgrád, Pozsony Varsó is szerepel. Minden állam nemzeti bankjának szuverén joga eldönteni, hogy milyen grafikus-művészi elemekkel díszíti a nemzeti valuta egyes címleteit. A litván tiltakozás oka, mint cikkükben is szerepel, egy már nem létező emlékmű szerepeltetése volt.

Borisz Jelcin orosz elnök 1992 novemberében a magyar Parlamentben elmondott beszéde során megkövette a magyar népet az 1956-os szovjet katonai beavatkozásért, bocsánatot kért a szovjet megszállásért, és ennek következményeként, többek között Magyarországon is okozott szenvedésekért. Az orosz történeti-politikai közgondolkodásban azonban a „felszabadítás”-t soha nem követte annak továbbgondolása, s a Kelet-Közép-Európát ért politikai-morális, gazdasági represszió kiegyensúlyozott értékelése. Ennek következménye a „felszabadítás”, mint katonai-politikai aktus megkérdőjelezhetetlenségéhez való ragaszkodás.