A magyarok többsége úgy van a korrupcióval, hogy mi horgászunk meg kirándulunk a családdal, a politikus meg lop; neki ez a hobbija, nincs itt semmi látnivaló. Különben is kénytelen otthonában fogadni a kazah fejedelmet, tehát valahonnan elő kell teremtenie a luxust, végső soron nekünk lenne ciki, ha nem lophatna.

Néha pedig érdemes észrevenni: nemcsak maguknak lopnak, hanem tőlünk, és nemcsak pénzt, hanem a jövőt.

A jövő nagyjából két tényezőn múlik, az egyik az oktatás, a másik az innováció; ezek ráadásul össze is függnek, de inkább hagyjuk az oktatást most, annak a lerohasztásáról lesz még elég szó. Ami az innovációt illeti, Brüsszelből üzenik, hogy ők megértették, ezért létrehoztak egy külön alapot azért, hogy az újat teremtő vállalkozásokat segítsék. Nos, ez önmagában is tök tájidegen egy olyan országban, ahol az ilyeneket direkte meg szoktuk fojtani.

A Jeremie-alap elvileg azért van, hogy ha egy magyarnak piac- és életképes ötlete támad, akkor ne csak a Kickstarteren kalapozhasson, hanem hozzájuthasson a kezdőrúgáshoz másképp. Tartozna hozzá egy átlátható, okosan felügyelt rendszer, garanciák, követelmények, és ha ez mind működne, akkor lehetne belőle még egy-két Prezi.

Itt viszont néhány magyarnak az az életképes ötlete támadt, hogy okosba’ lenyúlja az egészet, a prezik vagy mi a szarok meg rohadjanak meg. Még a végén befutnak, aztán akkor hogyan húzzuk vissza őket a kondérba?

Tehát a magyar startupokra szánt uniós pénz köré megannyi farkasflóriánként odagyűlik a falka, és zsupsz, zsebreteszi a pénzt. Ember embernek farkasflóriánja.

Ők lennének a nemzeti burzsoázia, amit állítólag érdemes támogatni. Üres fantomcégekbe lapátolják azt a keveset, amit eleve kívülről kapnánk, hogy ne legyünk ilyen nyomik. De igen, azok leszünk, ha belegebedünk is. Ez a szuverenitásunk gyümölcse: még le sem esett a segélycsomag, már felfalta valami földesúr. Amúgy ilyesmik miatt szokták beszüntetni a segélyezést egy idő után.

Bár buta parasztvakítás az egész nemzeti burzsoázia koncepciója, de keserű gondolatkísérletként elképzelhetünk egy olyanfajta kegyenchordát, amely két seggnyalintás között, mintegy mellesleg, valami betyárbecsületből vagy csak duhaj jókedvében, de valamit megpróbál kezdeni a szajréval. Ha már rátette a mocskos mancsát a Jeremie-pénzekre, akkor ő maga kutatja fel a sikergyanús ötleteket, járja az egyetemeket és túrja az internetet, pályáztat, érdeklődik. Hogy tíz év múlva valamire büszke lehessen azon túl, hogy nézd csak, fiam, ezt loptam. Meg már csak azért is, hogy ha netalán megjelennek az EU fekete helikopterei, és a lapockájukra térdel egy kevlárpáncélos német lovag, akkor mutogathassanak kifelé az ablakon az űrkikötőre.

Ezzel valamiért nem számolnak. És nem ők hibáznak, hanem az a kevlárpáncélos német lovag, aki nem térdel a lapockájukon.