Gyükeri Mercédesz
Gyükeri Mercédesz

Obama lányaival fűzött gyöngyöt, kiállítása volt a washingtoni Smithsonian múzeumban Torda Katinak, Ghána egyik legnevesebb gyöngyművészének, akit Magyarországon főleg az énekesnő Sena anyjaként ismernek. Torda Kati accrai boltjában mesélt nekünk az életéről és a gyöngyökről.

Mit kezdjen magával egy magyar fiatalasszony, aki angoltudás nélkül hirtelen Ghána közepére csöppen? Ezt a kérdést tette fel magának Torda Kati is, aki 1979-ben, friss házasként költözött férje hazájába. „A jamgyökér volt a legközelebbi étel, amit be tudtam azonosítani, nem kaptam levegőt a párától, és ki kellett találnom valami napirendet, hogy ne őrüljek meg, amíg a férjem több száz lánykát tanít. Mert ő ugyan az országot építeni jött haza, csak ilyen munkát nem tudtak neki adni” – mesél a kezdetekről. 

Valóban országépítés volt a cél, Kati férje ugyanis az egyike volt azoknak, akik egy ösztöndíjprogram keretében Magyarországra jöhettek tanulni az afrikai országból. Ben Dagadu a miskolci egyetemre került, kettejük kapcsolata azonban nem innen indult, hanem a borsodi iparváros tüdőkórházából. „Tizenöt éves voltam, egyszerű gönci esztergályoslány, de sportoltam is. Nem lassult le a pulzusom, ezért ki kellett vizsgálni, de szerencsére nem kellett ágyban feküdnöm. Felvehettem a DVTK-s melegítőmet is, délután abban üldögéltem a kórház kertjében. Őt röntgenre küldték oda, de ő sem volt beteg, kijárhatott a parkba. Néztük, ki ez a furcsa szerzet, aztán megszólítottam. Jó kapcsolat alakult ki köztünk, a szüleimnek is bemutattam őt, de ez akkor csak egy barátság volt.”

©

Három évvel később aztán szerelem lett belőle, Ben meg is kérte Kati kezét. „A szüleim meg csak azt kérdezték: elmész olyan messze? A jó isten áldja meg őket érte, volt olyan vegyes házasság, ahol a szülők öngyilkossággal fenyegetőztek, vagy azzal, hogy kitagadják a gyereküket”.

Kutatás snapsszal

Így került tehát a fiatal párt Ghánába, pontosabban Akwatiába, két és fél órára a fővárostól. „Ő visszajárt Accrába olajmérnöki állást keresni, én meg jobb híján otthon makraméztam, ahhoz kellett valami díszítésnek.” A gyöngyfűzés is a makramézásból indult el: „Megmaradt egy csomó gyöngy, kezdeni kellett velük valamit. Csináltam ékszereket, táskát, amikor meg sok volt, nyakláncot is.”

©

Márpedig ha valamiből van Ghánában, az a gyöngy. Sokféle anyagból, változatos mintákkal és óriási hagyománnyal – csak hát a fiatal Katinak ezek túl harsányak voltak. Volt persze más gond is: „Pénzem alig volt, angoltudásom meg semmi, először még dugdosták is előlem a piacon, mikor megláttak. Aztán volt idő, amikor két üveg pálinkával a hónom alatt mentem adatot gyűjteni. Kellett is, mert volt árus, aki azzal indított, hogy a falujában ő az anyakirálynő, vele nem lehet csak úgy beszélgetni. A tolmácsolás meg nem ment ingyen.”

Szép lassan szenvedéllyé vált a gyöngyfűzés, de nem volt egyszerű feladat. „A rokonok igyekeztek elmutogatni, amit tudtak, de tanulni már nem lehetett tőlük, ahhoz kellettek a könyvek. Beiratkoztam a British Council könyvtárába is, hogy tanuljak erről, de úgy, hogy nem tudtam kitölteni a jelentkezési lapot. De jó beszélőkém volt, meg kellett tanulnom angolul, hogy itt is jó beszélőkém legyen” – meséli.

Michelle Obama őt választotta

Néhány év eltelt, Accrába költöztek, megszülettek a gyerekek, Sena és nővére, Enyonam Kati leérettségizett angolból is, a magyar követségen kezdett dolgozni. Egy dolog maradt: a gyöngyfűzés. Lépésről lépésre egyre magasabb szinten: Kati magyarként lassan a legismertebb ékszerkészítővé vált az országban.

Sena édeasanyjával, Torda Katival.
©

Mikor accrai boltjában arról kérdezzük, melyik volt a legkülönlegesebb ékszer, amit készített, egy szomorú történetet mesél el. „Meghaltak a szülők, és gyöngyöt hagytak örökül nyolc lányukra és egyszem fiukra. A házuk viszont leégett, odaveszett minden. A fiuk nem hagyta annyiban: odament a leégett házhoz és összeszedte a gyöngyöket. Idehozta nekem, és azt mondta: fűzzem fel, mert nem akar azzal a tudattal élni, hogy minden odaveszett, amit a szüleitől kapott.”

Öltöztetett közben szépségkirálynőket, elnökasszonyokat is, a washingtoni Smithsonian múzeum többször is bemutatta a gyöngyeit. Sőt, amikor Barack Obama 2009-ben, első afrikai útján Ghánába látogatott, az ő programjának is a részese lehetett. „Szerveztek egy programot Obama két lányának. Kialakítottak egy helységet, ahová meghívtak egy hagyományos zenészt, egy híres batikost meg engem a gyöngyökkel. És ők a gyöngyöket választották, úgyhogy több mint egy órán keresztül tanítottam a lányoknak és a First Ladynek a fűzést.”

©

Egy gyöngy = egy rabszolga

Obama látogatása nem csak a gyöngyfűzés miatt volt emlékezetes: meglátogatta akkor a Cape Coast-i erődöt is, amely a rabszolga-kereskedelem egyik fő bázisaként vonult be a világ történelmébe. Az afrikai és az amerikai történelemben meghatározó rabszolgaságban a gyöngyök is meghatározó szerepet kaptak.

A kőgyöngyöket a ghánai törzsek az afrikai késő kőkorszak óta használják díszítésre, a középkorból pedig már arra is találtak bizonyítékokat, hogy Nyugat-Afrika más területein élőkkel kereskedtek. Ennek igazából az európaiak megjelenése adott nagy lendületet, ekkor már az öreg kontinensen gyártott, cseh, holland, muranói és velencei gyöngyök is megjelentek az afrikai piacokon.

©

A gyöngy fizetőeszközként is szolgált. Nem véletlen, hogy az Ázsiából importált kauri kagyló törzsi neve, a cedi után nevezték el az 1957-ben függetlenné váló Ghána pénznemét is. A gyöngyért a helyiek földterületet, aranyport, pálmaolajat, elefántcsontot adtak, de a rabszolga-kereskedelemben is fontos pénzeszköznek számított: az emberekért sokszor gyöngyökkel fizettek. Az árfolyam ma már hihetetlen: egy 1819-es leírás szerint egyetlen öt hüvelyk hosszú és fél hüvelyk átmérőjű velencei rosetta gyöngyért egy vagy több rabszolgát is adtak a kereskedőknek.

A nemzetközi kereskedelem a rabszolgaság után is megmaradt, igaz, a ghánai gyöngypiacokon ma inkább afrikai gyöngykészítőkkel találkozhatunk. Sokat nem változott a gyöngykészítés módja sem. Jellemzően kis műhelyekben, a hagyományos technikával készítik. Főként összetört vagy porrá zúzott üveget égetnek ki formában, van olyan típus, amelyre kézzel festenek mintákat.

©

Nem volt ez másként abban az Accra melletti műhelyben sem, ahol megnéztük, hogyan készülnek a gyöngyök. A miből sem bonyolult: kidobásra ítélt italos palackokat használtak fel, festés nélkül könnyű is megállapítani, hogy az ékszer előző életében whiskysüveg volt, vagy éppen vörösbort tartottak benne.

A fejlődés jelei persze látszanak, például abban is, hogy ma már nem a gyöngyöket hozzák be Velencéből, hanem azt a technikát, amellyel az évszázadok óta nagyra becsült ékszereket készítették – olvasható abban a könyvben, amelynek Torda Kati az egyik társszerzője.

Ghánában a kereskedelem is figyelemreméltó változáson ment keresztül: a készítés ugyan máig kis műhelyekben zajlik, ám ezek a kis műhelyek ma már – részben a ghánai kormány, részben olyan civilszervezetek, mint az ATAG segítségével – közvetlenül is árulják termékeiket, akár Európában is.

Születéstől a halálig

A ghánai társadalomban azonban nem csak áruként, hanem a családi, törzsi élet fontos elemeként jelenik meg a gyöngyékszer. „Amikor megszületsz, a nagyanyád köszönt egy gyönggyel. Azért ő, mert így megbízható forrásból származik, bizonyosan nincsen megátkozva” – mutatja Kati. A gyöngy ott van a kisbabákon is: a csípőjükre teszik, ami nem csak azért jó, mert megtartja a pelenkát, de abból, hogy szűk vagy bő a gyerek növekedését is nyomon lehet követni orvos nélkül is.

©

A fiúk csípőjéről később lekerül a gyöngy, pár hónapos koruk után már csak a csuklójukon vagy a bokájukon hordanak ékszert. Felnőttkorukban aztán királyi származásukat is ékszer jelzi, üveggyöngyből, vagy – főleg ha északabbról származik a viselő – fémből.

A gyásznak is megvan a maga ékszere: ez jellemzően bauxitból készül, de a piros gyöngy is a gyászra utal, ezért sincs nagy értéke Ghánában – meséli Torda Kati.

Van olyan ékszer is, amelyik a családot jelképezi, és amely a Ghánába érkező Torda Kati életében is fontos szerepet kapott. „Mikor megérkeztem a férjem családjához, és köszöntöttek, láttam, hogy minden rokon behoz egy szem gyöngyöt. Külön szál fonalra fűzték fel őket, ezekből készült karkötő, ami azt jelképezte, hogy befogadtak a családba.” 

Cikkünk a DemNet Alapítvány európai uniós támogatással megvalósult, a méltányos adózással és európai fejlesztési kérdésekkel foglalkozó tanulmányútján készült. 

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Szürreális videón kampányol Kövér a Fidesz győri jelöltje mellett

Szürreális videón kampányol Kövér a Fidesz győri jelöltje mellett

Karácsony a Facebookon is támogatja az ellenzéki győri jelöltet

Karácsony a Facebookon is támogatja az ellenzéki győri jelöltet

Letette a cigit az ír házaspár, ezután már futotta új Teslára

Letette a cigit az ír házaspár, ezután már futotta új Teslára

Margaritisz Szhinasz: Auschwitz, az emlékezésen túl

Margaritisz Szhinasz: Auschwitz, az emlékezésen túl

Február végén már dönthetnek a következő EU-költségvetésről

Február végén már dönthetnek a következő EU-költségvetésről

ENSZ-főtitkár: Újjáéledtek a neonáci csoportok

ENSZ-főtitkár: Újjáéledtek a neonáci csoportok