Ahol heteket kell várni egy szemüvegre, mégis tolonganak a vevők
A Concept Eyewear kézzel készített szemüvegeivel a szinte nem is létező piaci résbe talált bele, nem egészen tíz hónap után háromszoroznia kellene a termelést csak ahhoz, hogy a magyar keresletet lefedje. Ám az indulás nem volt könnyű.
„Egyikünk sem tudott szemüveget csinálni, amikor belevágtunk a szemüvegkészítésbe” – mesél a kezdeti bizonytalanságról Pap Anna, aki két társával két és fél éve arra alapozva indította be a közös céget, hogy egyikük kétségkívül nagyon cool faszemüvegeket reszelgetett otthon.
Ehhez képest ha valaki most – akár fából, akár acetátból, azaz műanyagból készült, akár hibrid, azaz acetáttestű és fából készült szárú – Concept Eyewear szemüveget szeretne vásárolni, legkevesebb három hetet kell várnia. A cégnek egy olyan piacon sikerült ilyen pozícióba jutni, ahol sok hely már jó ideje nincs, és csak a nagyon extra darabokkal lehet még talpon maradni. Igazi
„hű, de jó ötlet, nyomassuk”
alapon nyitott vállalkozás volt a Battila Concept, de gyártásról azért szó nem volt, a működés még nyomaiban sem emlékeztetett a cégszerűségre. „Különösebben nem aggódtunk, gondoltuk, majd megtanuljuk a szemüveggyártást, természetesnek tartottuk a működési bukfenceket.”
Mostanra úgy fest, sikerült felállni a bukfencekből, bár addig azért történt egy és más a cég életében. Alsó hangon is egy újjászületés tavaly nyáron, de volt idő, amikor az is erősen kétséges volt, egyáltalán eljutnak-e odáig. Az alapítóknak alapvetően eltérő elképzeléseik voltak a bizniszről, ez elég hamar világossá vált. El is jött az a pillanat, amikor el kellett dönteni, folytatják-e a pénz lapátolását a feneketlen kútba, vagy bezárják a céget.
Bár nem az én ötletemből indult a vállalkozás, nagyon tetszettek a faszemüvegek, azt gondoltam, ez zseniális ötlet, ha megfinanszírozom a célgépeket és a technológiát, de marad a manufaktúra jelleg, akkor rentábilis üzlet lehet belőle – magyarázza Anna. Azt gondolta, ha meg tud maradni a nagyon erős minőségből és a kézi készítésből fakadó unikum státusz, akkor a termék szuper lesz a piacon is.
Nem épp így lett. Üzleti tervnek meg ilyesmiknek nyoma sem volt, másfél évig tartó huzakodás, átgondolatlan, ad hoc döntések nyomán két évig veszteségfinanszírozás következett. A vállalkozás körülbelül romokban hevert, háromszor kellett kimenteni a csődből. Anna, megelégelte ezt, és radikális átalakításról döntött. Mindig ő volt a többségi tulajdonos és csak ő tett pénzt a cégbe.
„Ma már munkalapjaink is vannak, ezek alapján dolgozunk” – érzékeltette a gyökeresen új állapotokat Kegyes Andrea projektmenedzser, aki a kezdetek óta a Concept Eyewearnél dolgozik. Ha valaki, ő biztosan tudja, mekkora fordulat volt ez. Most van havi gyártásterv, emberre lebontva, ki mit csinál. Ég és föld a korábbi működéshez képest.
„Egy átvirrasztott hétvége után arra jutottam, hogy ha az van, amit én végiggondolva csinálok, akkor egy év alatt el lehet jutni az önfenntartó működésig” – idézi fel a nagy újrakezdést Anna. Ehhez azonban újra kellett írni a cég életét, kitalálni a gyártási folyamatokat, felhajtani a megfelelő alapanyagokat, felkutatni az értékesítési csatornákat, de mindenekelőtt fel kellett építeni a csapatot.
| Kiugrott középiskolai tanár |
A cégtulajdonos, Pap Anna kiugrott mikrobiológus, tanár, dolgozott az ÁNTSZ-nél is, tanított középiskolában. „A mikrobiológia a neve ellenére elég unalmas valami, ezért jó tíz éve úgy éreztem, valamit kezdeni kell, mert ez így nem jó, és akkor gondoltam egyet – nagyon szerettem kézimunkázni, de mindig bajban voltam a kötőfonalakkal –, Hűvösvölgyben nyitottam egy rőfösboltot, amely most már Solymáron működik.” Olyat akart létrehozni, ami Magyarországon nincs. „Azt gondoltam, ami nekem tetszik, az a vevőknek is tetszeni fog, olyan anyagok, fonalak, és ez be is jött.” „A szemüvegkészítéshez még most sem értek, céget vezetni viszont tudok.” Az óvatosság és a lépésről lépésre való építkezés híve, a nagy ugrásokat nem kedveli. Ezért sincs a cégben semmi bankhitel, ahogy nagyon megfontolt a befektetőkkel szemben is. „Volt már jelentkező, de csak a pénzét akarta gyorsan megtöbbszörözni, ebből, köszönjük, nem kérünk, amit létrehoztunk, sokkal értékesebb annál, hogy csak a számokat nézzük.” |
„Az optikusoknál az összes világmárka minden olcsóbb és drágább modellje megkapható, sőt versenyezni kell a nagy forgalmazók saját márkáival is, ugyanakkor sok olyan újat már nem nagyon lehet kitalálni, amit a Ray Ban még nem talált ki. Ettől persze még kellenek új megoldások, kell új kollekció – magyarázza Anna.
Ja, és meg kellett tanulni szemüveget készíteni. Eladható szemüveget.”
Ennek érdekében aztán nagyot húztak, megkeresték a már régen megszűnt esztergomi Granvisus szemüveggyár egyik sokat tudó szakemberét, aki tavaly nyár óta náluk dolgozik a muzeális külsejű pantográfjával (sokszorosító gép) együtt. „Amikor idejöttem, már negyedszer költöztettem a pantográfot, amellyel már romániai üzemben is dolgoztunk” – mondja Bukó László, aki volt kollégáival fél év alatt felhajtotta az egykori gyár 1977-es látszerésztankönyvét is. Azóta kézről kézre abból (is) tanulják a szemüvegkészítést.
„Nincs mese, ezt meg kellett tanulni, mert bár nem tűnt túl bonyolultnak a gyártás, viszont az optikusok teszteléséből (ők tudják igazán, hol vannak a szemüveg gyenge pontjai, csavargatják, hajlítgatják, tekergetik ide-oda) láttuk, hogy mire kell figyelni, meg azt is, hogy annyira azért nem egyszerű dolog ez.”
A szemüveggyártásban új formát nehéz lenne kitalálni, de a kivitelezésben még van tér a kiteljesedésre. Extrém napszemüveget, olvasó kategóriát gyártanak, aztán van a középkategória, ami napszemüvegnek és dioptriásnak is mehet fából és acetátból, meg hibridből is. A kézműves jelleg miatt mindegyik egyedi, mert máshogy törik meg, tesznek rá furnért, kap egy is domborulatot.
A csapat kialakulásában sokkal több volt a szerencse, mint a tudatosság. Márkus Barnát, a sales-est Anna 12 éve ismeri, de csak most jött szóba, hogy együtt dolgozzanak. Eljött, körülnézett és egy hét múlva beállt. Kiss Martina, a gyártásvezető szintén a kezdetek óta csapattag. Alapvetően dekoratőr és maximalista. Cséffay Alexa a BME-n végzett tervező, szakmai gyakorlaton volt a cégnél és itt is ragadt. Összesen kilencen (van köztük asztalos, pszichológiai asszisztens, CNC-gépész, vendéglátós és jelenleg is terméktervező tanuló a BME-n) dolgoznak a Rózsa utcai üzemben, van egy mini CNC-eszterga, egy pantográf és egy lencsecsiszoló, de egyébként mindent kézzel csinálnak.
Az alapanyagok közül csak a fát veszik Magyarországon, az acetát olasz, az iparág nagyágyúja, a Mazzucchelli kifejezetten nekik készíti cellulózból, így természetes alapanyagú, nem pedig kőolajszármazék „műanyag”. A furnér egyelőre magyarországi, de olaszra váltanának, a zsanér kínai, a lencsék pedig szintén Olaszországból származnak.
A pénzügyi és a forgalmi adatok azt mutatják, hogy jó eséllyel sikeres volt a vállalkozás újjáélesztése, hónapról hónapra nő a bevétel, a szemüvegboltok is egyre nyitottabban fogadják termékeiket. „Jelenleg 25 optikusnál és 5 fashion store-ban lehet kapni a szemüvegeinket” – mondja Barna. Az év végére 150 boltba szeretnének beférni, de ezek között (egyelőre) nem szerepelnek a nagy hálózatok, mert Barnáék nem akarják felvenni a futószalagtempót.
Egy szemüvegük ára 45-50 ezer forinttól indul, függetlenül attól, hogy demólencsés vagy napszemüveg, „de az orrunk előtt adtak már el 85 ezerért is. Abba jön még a dioptriás lencse is, így 150 ezer alatt nem nagyon állhatott meg”.
| Fejre is szabják a szemüveget |
| Egyedi méretezésű szemüvegeket is készítenek a Rózsa utcai manufaktúrában. „Lemérjük az orr- és fültávolságot, első körben kartonból kivágjuk a formát, amit szeretnének, egy próba után elkészül a prototípus. Az ilyen keretekhez egyedi rajz is készül, és külön munkalappal indul a gyártása. E mellett egyedi tervezésű szemüveget is összeraknak, „a vevő mondja, hogy ilyen vagy olyan acetátból, vagy fából kéri a szemüvegtestet, vagy kiválaszt egy meglévő modellt, ami megvan, de gravírozzunk bele ezt vagy azt”. |
Összesen 46 szín és 16 forma – illetve ezek különféle kombinációi – között lehet válogatni, ehhez jönnek még a kizárólag fából készültek. A cég „előző életében” csak faszemüvegeket készített, és ettől nem is szakad el, mert az acetát nyáron nagyon tudja zavarni a bőrt.
Egy hónapban összesen nem készül 160-170-nél több Concept Eyewear szemüveg, a második félévben 600-ra szeretnénk felmenni, de ezzel is éppen csak le tudnák fedni a hazai keresletet. „Sok ismert ember hordja a szemüvegünket, de sokkal többet számít például az, hogy amikor valaki a műfajban nagyon menő Etnia Barcelona szemüveget keresett, minket dobott ki a kereső, mint leginkább hasonlót, és hozzánk jött.” De jöttek már vásárlók Nicaraguából, Afrikából, Dél-Amerikából is, „pedig reklámra nemigen költünk, csak az Instán és a Facebookon mutatjuk magunkat”.
Egyre erősebb persze a feszülés a manufaktúra és a piaci igények kielégítése között. „Erre a megoldás egyelőre a várólista, amit egyelőre be is nyelnek a vásárlók azzal, hogy hajlandóak heteket, sőt akár egy hónapnál többet is várni, amíg hozzájutnak a szemüveghez.”
Kinek is készítik a kézműves szemüvegeket? „Bejött a boltba egy svájci optikus srác hatalmas piros kerek szemüveggel, aki azt mondta, nagyon vinne oda, csak az a baj, hogy nagyon konzervatív darabok, nem tudná eladni ezeket. Ugyanerre egy magyar optikus azt mondja, ő meg azért nem tudja eladni, mert annyira vagány.” Szinte lehetetlen felmérni a piacot, mert ezt kér karácsonyra a tinilány, de hatvan feletti hölgyek és férfiak is vesznek ilyet. „Először azt gondoltuk, a huszonévesek a célközönségünk, de nem, nekik nincs pénzük, aztán a 30-asokra gondoltunk, akinek már van pénzük, de még nem konzervatívak, aztán kiderült, a 40-esek is jönnek. Nem életkor, hanem egy stílus határozza meg a vásárlóközönségünket, nincs típusvásárlónk.”
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
