Miközben Iránnal kötünk nukleáris együttműködési megállapodást, és egy Oroszországgal kötött harminc évre titkosított szerződés alapján épp elkezdjük lehívni az orosz hitelt egy hazánk számára maximálisan fölösleges és drága atomerőműre, a világban egy új korszak kezdődött el, amiből - ha így folytatjuk - kimaradunk. A technikai fejlődés ugyanis lehetővé tette, az árzuhanás segíti, a klímaváltozás pedig kikényszeríti a globális energiarendszer megújulókra történő átállítását. Ez jól felfogott érdekünk is, hiszen semmilyen más energiaforrással nem tudnánk időben megfékezni a felmelegedést. Mert akármit is gondolnak a Fehér Házban vagy a Kremlben a klímaváltozásról, a globális éghajlati egyensúly megbomlását ma már tényként kezeli a tudomány, és arról sem folyik érdemi vita, hogy ha egy-két évszázad múlva is ezen a bolygón szeretnénk élni, akkor  legkésőbb 2050-ig a teljes gazdaságot (energiatermelés, ipar, közlekedés stb.) karbonsemlegessé kell tennünk, megállítva  a széndioxid-koncentráció növekedését. A fosszilis energiahordozók elégetésével túl sok szennyező gázt engedünk a légkörbe, és az egész emberiség jövőjét kockáztatjuk a további használatukkal. Az atomenergia veszélyes, az atomhulladék évtizedek óta csak halmozódik és nem tudunk tőle megszabadulni – aki még Csernobil és Fukusima után sem hiszi, kérdezzen meg egy biztosítótársaságot, hogy mennyiért lenne hajlandó a kockázattal arányos biztosítást kötni egy atomerőműre (a paksi erőmű biztosítása nagyjából 24 milliárd forintig fizet, a fukusimai baleset eddig 55 ezermilliárd forintnyi kárt okozott – egyetlen más ágazatban sem képzelhető el ilyen mértékű alulbiztosítás). Akárhogy is nézzük, az energiatermelésben a múlt véget ért, és a jövő már elkezdődött.

A megújulók befutottak és klímapánik helyett a profit hajtja őket

Az átalakulás tempója szédítő: tíz éve még senki sem hitte volna, hogy Európában lesz olyan ország, ahol 2015-ben nem csak megközelítik, de túl is lépik a 100% megújulós részarányt. Pedig létezik: Dánia szeles napokon képes saját áramszükségletének 140%-át előállítani szélenergiából. Norvégia, Izland és egyes skót települések is megcélozták már egyes napokon a 100%-os szintet. Skandináviát néha hajlamosak vagyunk egy másik bolygónak képzelni, de ugyanez történik itt a szomszédunkban is: Alsó-Ausztria szintén 2015-ben jelentette be, hogy immár 100%-ban megújulókkal fedezi a villamosenergia-igényét. És ez még csak a kezdet: a fordulatot egyelőre nem is a klímapánik, hanem a józan ész, a profit reménye mozgatja. Az energetikai befektetések egyre növekvő  része évek óta a megújulókba áramlik. 2015-ben a megújuló áramtermelő kapacitások átvették az első helyet a szénerőművektől világszinten, az új villamosenergia-termelő kapacitások több mint fele pedig már megújulós volt.

Fatih Birol, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) igazgatója szerint a globális energiapiac átrendeződésének vagyunk szemtanúi, és a folyamatot egyértelműen a megújulók vezérlik. A lendület várhatóan tovább gyorsul. Az IEA becslése szerint a következő években is a zöldenergia uralja az új áramtermelő kapacitások piacát: körülbelül 700 GW új kapacitás beépítése várható 2020-ig (összehasonlításul: Paks 2 GW-nak felel meg). Ez azt jelenti, hogy a következő négy évben átlagban 2,5 szélturbinát, és 30000 napelemtáblát fognak üzembe helyezni a világon - óránként! 2021-re várhatóan annyi villamos energiát fognak előállítani megújuló energiaforásokkal a világon, amennyit az Egyesült Államok és az Európai Unió összesen termel, és a megújulókból származó áramtermelés több lesz, mint jelenleg Kína, India és Brazília áramfogyasztása együttvéve. Kínában sem kispályáznak, máris sorra dőlnek a megújulóenergia-rekordok, óránként 3 focipályányi napelemes rendszert telepítenek. A megújulók ára olyan ütemben csökken, hogy immár a gazdasági növekedés egyik motorját jelentik Németországtól a szubszaharai Afrikáig mindenütt. Tavaly óta egyes fejlődő országokban (Kína, India, Brazília, Chile) már a napenergia a legolcsóbb új energiaforrás, maga mögé utasítva a szenes erőműveket, sőt, még a szélfarmokat is - hogy az atomerőművek építéséről ne is beszéljünk.

Leáldozóban a nagy erőműveknek, a jövő a kisebb és olcsóban termelő kiserőmveké

Nem csak az energiahordozók változnak, hanem az energiarendszer is: a központosított, nagyerőművi termelés és elosztás kora lejárt. Olyan hatalmas energiatermelő cégek vezetői mint a francia állami áramszolgáltató (Electricite de France, EdF) alelnöke is úgy gondolja, a központosított energiatermelési modell haldoklik. Két éve az angol hálózatüzemeltető óriás, a National Grid igazgatója jelentette ki, hogy a nagy erőművek által nyújtott alaptermelés gondolata mára meghaladott.

Miért fontos ez? Eddig az energiaellátás leginkább egy termelési lánchoz hasonlított: az energiahordozókat a nagy erőművekbe szállították, ahonnan a villamos energiát központilag irányított rendszeren juttatták el a fogyasztókhoz, akár több száz kilométeres távolságba, miközben a kevéssé hatékony gigaerőművekben és a szállítás során is rengeteg energia elveszett. Ebbe a láncba nehéz beilleszteni a megújulókat: amikor az olcsón és nagy mennyiségben termelődő zöldenergia a meglévő alaptermeléssel párhuzamosan jelentkezik - vagyis túltermelés van -, a kereslet biztonságos kiegyenlítése és a hálózat stabilitása érdekében a rugalmatlan, nagy alaperőműveket kellene leállítani.

A jövő energiarendszere viszont sokkal inkább egy okos, rugalmas, önmagát szabályozó hálózatra emlékeztet, ahol a helyi erőforrásokat használó, kisebb és olcsóbban termelő erőművek dominálnak, melyek a lokális igényeket helyben elégítik ki. Ebben a rendszerben a fogyasztók is termelőkké és energiatárolókká válnak például a háztetőn lévő napelemjükkel, meg a háztartási akkumulátoraik révén.

A termelt energiát rugalmas, jól szabályozott regionális, országos vagy akár interkontinentális szuperhálózatokon keresztül kell elosztani - ez tudja biztosítani a folyamatos energiaellátást, ráadásul a lehető legolcsóbb energia felhasználásával. De tény, hogy ez az új rendszer csak akkor lesz teljesen biztonságos, ha egyúttal előrelépünk az energiahatékonyság és az energiatárolás terén – de ma már ez is inkább a jelen, mint a jövő.

A tárolás jobban teljesít

A holnap energiarendszerében kulcsszerep jut az energiatárolási megoldásoknak. A tárolást nem csak akkumulátorok formájában képzelhetjük el: az elektromosság hővé (hőtárolókban, vagy olvasztott só technológiával), mechanikai energiává (sűrített levegő, lendkerék) vagy gázzá (ún. “power to gas” technológiával) is átalakítható. Ezekkel a módszerekkel megoldhatóvá válik a szezonális kiegyenlítés is: a föld alatti geológiai tárolókban lévő sűrített levegő bármikor átengedhető egy generátoron, a gázok (hidrogén vagy metán) pedig visszaalakíthatók villamos energiává. Mivel a földgáz tárolása és szállítása Európában ma is bevett gyakorlat, a szintetikus metán a földgázellátó rendszerbe táplálható, nem igényel sok új infrastruktúrát.

Az akkumulátorok tömeges gyártása következtében a költségek folyamatosan esnek: a Deutsche Bank jelentése szerint tartósan évi 20-30%-os árcsökkenés várható a lítium-ion akkumulátorok piacán. 2020-ra várják az áttörést, amikor valóban tömegesen fogják gyártani és használni ezeket az eszközöket a háztartásokban, vagy azért, mert tárolnák az otthon megtermelt megújuló energiát, vagy azért, mert a hálózaton elérhető, megújulókból termelt  olcsó áramot érdemes lesz elraktározni későbbi használatra. Ezzel a fogyasztó olcsóbban jut áramhoz, a keresleti csúcsok kisimulnak, kevesebb háttérkapacitásra (vagyis erőműre) lesz szükség, mindig lesz elegendő helyi tartalék, így az ellátás biztonsága nem kerül veszélybe.

Olcsó, tiszta és biztonságos

A fogyasztóoldali szabályozás, vagyis az okosmérők és okoshálózatok, meg az egyes idősávokhoz tartozó eltérő tarifák révén el tudjuk érni, hogy a kereslet a termelési csúcsokhoz igazodjon, azaz ne legyen sem túltermelés, sem pedig áramhiány egy-egy nap során. Ráadásul a helyben termelt és tárolt energiának köszönhetően az energiafelhasználás még költséghatékonyabb lesz, mivel kevesebb hálózati veszteséggel kell számolni. Ez nem lebecsülendő tényező - Magyarországon 2015-ben a felhasznált villamosenergia 13,4%-át tette ki az erőművi önfogyasztás és veszteség.

És attól se kell tartanunk, hogy mi történik, ha épp nem süt a nap vagy nem fúj a szél. A meterológiai előrejelzések egyre pontosabbak, és a megújulók szempontjából is elemzik az időjárást. Így egyre megbízhatóan előre lehet jelezni az energiaszegény időszakokat. De valljuk be, ha például az egész európai megújulós energiarendszert nézzük, ritkán fordul elő, hogy sem a napenergia, sem a szél, sem az ár-apály, sem a geotermia, sem a biomassza nem üzemel, de ha mégis, az eltárolt energia, illetve a kiegyenlítő erőművek olyankor is segítenek.

A döntés a miénk

A technológiai fejlődés és a befektetések mára tehát világszerte megteremtették a tiszta energiaelláátás alapjait. A 100% megújuló energia világa azonban nem fog magától elérkezni: új szabályozásokra, egyéni és közösségi kezdeményezésekre, nemzetek feletti együttműködésre, választói és politikai akaratra van szükség, hogy a valóban tiszta energiaforrások használatára térjünk át - itthon is. Atomenergia-obszesszióban szenvedő hazánk számára látszólag rossz hír, de kizárólag a gyorsan kiépíthető megújuló energiarendszerekkel van esélyünk arra, hogy ne lépjük túl a 1,5 Celsius fokos globális hőmérsékleti küszöböt és így megelőzhessük a klímaválság katasztrofális következményeit.

Az atomenergia nem jelent megoldást a klímaváltozásra. Nem csak azért, mert drága, mert megoldatlan problémát termel (máig nincs válasz a többszázezer évig sugárzó nukleáris hulladékok kezelésére, tárolására) és mert veszélyes (a csernobili és fukusimai katasztrófákra mindannyian emlékezünk), hanem mert az erőművek felépítése még erőltetett menetben is túl lassú ahhoz, hogy érdemi választ adjon a klímaválságra. Az utóbbi tíz évben átlagosan csupán eggyel emelkedett az atomreaktorok száma évenként - ezzel az ütemmel sosem fogjuk tudni kiváltani a klímaváltozást okozó fosszilis energiahordozókat. Tehát csak egyetlen dobásunk maradt: vagy a tiszta energaforrásokra bízzuk a bolygó energiaellátását, vagy még a mostani generációk látni fogják a földi életfeltételek összeomlását.

Magyarország ebből tényleg kimaradna? És egyáltalán megtehetjük-e, hogy kimaradunk?