Legalábbis ezt a képet sugallja a hagyományos és az elektronikus sajtó, a közösségi média Amerikában is. De a Harvard Business Review nemrég közzétette egy hosszú és alapos kutatás eredményeit, amelyek sok tekintetben ellentmondanak a közhiedelemnek. 17 ezer magas rangú gazdasági káder, köztük 2000 cégvezető pályafutását és személyes tulajdonságait vizsgálták a szakértők, köztük pszichológusok is, egy évtizeden át. A következőkben összegezték a siker feltételeit. Az igazán jó főnöknek valóban jó kapcsolatteremtő képességgel kell rendelkeznie. De diszkrétnek is kell lennie, lehengerlő fellépés helyett inkább a munkatársak, az üzleti partnerek megismerésére kell törekedni. Mindig alkalmazkodni kell a változásokhoz. Karrierjüket a folyamatosság, a stabilitás jellemzi. Nem a kiugró sikerek, amelyek után gyakran visszaesés következik. Végül, de nem utolsó sorban, a jó főnöknek gyorsan kell döntenie, nem hezitálhat a végtelenségig.

A kutatók összegzése szerint, és itt jön a meglepetés, az introvertált, vagyis a befelé forduló egyéniségek sokkal inkább meg tudnak felelni a felsorolt követelményeknek, mint az extrovertált, kifelé nagyon nyitottnak látszók. És még egy-két meglepő tény. Az amerikai cégvezetőknek csupán hét százaléka végzett valamelyik elit egyetemen. 8 százalékuknak semmilyen diplomájuk nincs. A csúcsra jutott és ott hosszú ideig meg is maradó cégvezetők általában nem villámkarriert futnak be. Nagyon sokszor alacsony beosztásban kezdnek, és végigjárják a szamárlétrát. Folyamatosan, türelmesen lépegetnek előre. És e csendes karrierépítés közben vértezik fel magukat a diszkréció erejével.

Mindez nem zárja ki a villámgyors üzleti sikereket, a gyors felemelkedést sem. De az extrovertált egyéniségek sokkal kevésbé képesek a hosszú távú sikeres teljesítésre. Lobbanékonyabbak, kiszámíthatatlanabbak és náluk a sikereket gyakran kudarcok követik – olvasható a Le Figaro cikkében, amely Harvard Business Review-ban közzétett amerikai vizsgálat eredményeit összegzi.