A kormány annak a lehetőségét vizsgálja, hogy a 2018-as választás előtt hogyan tudna bevezetni egy nyugdíjasoknak és/vagy szociálisan rászorulóknak szóló speciális energiatarifát. Mivel a lakossági gázpiacon a magyar állami tulajdonban lévő ENKSZ Első Nemzeti Közműszolgáltató egyeduralkodó, és a gáz árát amúgy is központilag határozzák meg, ez elvileg nem lesz gond.

Ha azonban a csökkentett gáztarifa a költségszint alá megy, akkor az veszteséget okoz az állami ENKSZ-nek, amelynek valahonnan ki kell majd egyenlítenie a számlát, igaz, ez már részletkérdésnek tűnik. A lényeg, hogy a tarifa viszonylag könnyen bevezethető, a (választási) célcsoport is belőhető a rászorultság paramétereinek beállításával, a számlát pedig végső soron az állam, vagyis mi álljuk, a költség szétteríthető a tömegekre.

Ugyanez a trükk az árampiacon azonban nem lesz ilyen egyszerű, mert ott – a kormány szándékával ellentétben – még tartja magát a nem állami kézben lévő E.ON, és az Elmű-Émász párosa (eddig csak a Démászt sikerült az államnak benyelnie). A csökkentett áramtarifát tehát itt le kellene nyomni a két piaci szereplő torkán is, ehhez pedig ugyanolyan jogi csatározásra lenne szükség, mint a 2014-es választási győzelemhez nagy mértékben hozzájáruló kétlépcsős rezsicsökkentésnél.

A Népszavának Dorkota Lajos, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) elnöke mindenesetre a napokban azt mondta, hogy szeptemberre meglesz a javaslatuk a gáz- és áramtarifára egyaránt. Iparági forrásokból egyelőre azt hallottuk, hogy a konkrét előkészítő munka még nem indult el, de ismerve az ilyen esetekben szokásos tempót, a szeptemberi határidő így is bőven tartható lehet.

Az ELMŰ szakembere szereli a villanyórát egy budapesti társasházban

MTI / Máthé Zoltán

Az áramnál nemcsak a magáncégek, hanem az uniós tervek is keresztbe tehetnek még. Az Európai Unió piaci irányelveit lefektető, tavaly novemberben kiadott javaslatcsomag ugyanis hosszabb távon pont azt szeretné megszüntetni, amit most a magyar kormány akar: a háztartási villamos áram hatósági árszabályozásának a lehetőségét. Brüsszel arról szeretne megállapodni, hogy egy ötéves átmeneti periódus után tisztán piaci alapú legyen az áramdíj, ami a kormány szerint a magyar rezsicsökkentési lehetőségek végét is jelentené.

A magyar kormány (több más tagállammal együtt) természetesen már többször jelezte, hogy számára ez a variáció teljes mértékben elfogadhatatlan. Brüsszel annak elvileg nincs ellene, hogy a nemzeti kormányok szociális alapon támogassák a rászorulókat, csak azt tiltaná, hogy ezt külön tarifával tegyék. Ebben az esetben ugyanis ugyanannak a szolgáltatásnak több ára lenne, vagy ahogy a magyar eset mutatja, minden árat el lehet téríteni a piacitól, ami torzítja a versenyt, és elriasztja a befektetőket.

Valószínűleg a magyar szakértők is eleve látják, hogy a nyugdíjas-áramtarifa bevezetése nehézkes lehet, talán ezért tartják napirenden a támogatás másik formáját: az Erzsébet-utalványhoz hasonló megoldást. Ezt nagyban erősíti a tavaly év végi nyugdíjasjuttatás kommunikációs sikere, illetve technikai értelemben vett egyszerűsége és uniós konformitása. Ellene szól viszont, hogy így a költséget az energetikai ellátási lánc egyes szereplői között nem lehet olyan szépen lenyeletni, mint egy külön tarifánál. Ott ugyanis várhatóan az történne, hogy a MVM-től kezdve a hálózati elosztókon át a szolgáltatókig a különböző jogi entitások akár mindegyikénél is el lehetne süllyeszteni a kieső bevételek egy-egy kisebb szeletét, hogy a végső összeg senkinek se fájjon nagyon. Az utalvány erre nem alkalmas.

MTI / Kovács Tamás

Végső soron azonban a kedvezményes áraknak ezúttal is ugyanaz lehet a rákfenéje, mint ami a korábbi (még az előző kormányzati ciklusokban is kipróbált) megoldásoknál volt. Míg a rezsicsökkentés legnagyobb kritikája éppen az, hogy a gazdagok medencefűtését is ugyanúgy, összességében 25 százalékkal csökkentette, mint a kisnyugdíjasok (abszolút értékben sokkal kisebb összegű) rezsijét, a szociális rászorultság elvének meghatározása sem könnyű. Ilyenkor ugyanis szokás szerint beindul az ügyeskedés, és hirtelen mindenki rászoruló lesz, még a minimálbérre bejelentett, egyébként menő nagyvállalkozó is. Vagy érdekes jelenségként rögtön a nyugdíjasok nevén kezdenek felhalmozódni a gáz- és villanyórák.