A szlovákok szemében Magyarország az „átkosban” Csehszlovákiánál szabadabb és jobb életet biztosító országnak számított. A kilencvenes évektől pedig, Csehországhoz hasonlóan gyorsabban fejlődő, jobb szolgáltatásokkal rendelkező, a kulturális kínálat szempontjából is gazdagabb, szinte mintaországnak tűnt. Különösen a liberálisabb szlovák értelmiségiek szemében, akiket nem nyomasztottak a nacionalista előítéletek, vagy fokozatosan levetkezték azokat.

2010-től érdekes pólusváltás tapasztalható Magyarország megítélésében. A mintaország jelleg már korábban meggyengült, Szlovákiában sokakban nagy megrökönyödést keltettek az őszödi beszédet követő utcai zavargások. A második Orbán-kormány idején pedig a pozitív kép az ellentétébe fordult – Magyarország annak lett fenyegető példája, hogy

a demokrácia milyen könnyedén válthat át ismét autoriter rendszerbe.

Magyarország negatív megítélése ma gyakran a korábban leginkább magyarbarát szlovákok körében a legerősebb, egyszerűen azért, mert ők tartják a legtöbbre a demokráciát, a szabadságjogokat és a nyugati orientációt. Nőtt viszont Magyarország ázsiója a korábban leginkább magyarellenes, nacionalista, autoriter hajlamú szlovákoknál. Számukra valóban Orbán lett a Brüsszellel, a Nyugattal, a migránsokkal szembeszálló, a hazai gazdaságot megvédelmező nemzetvezér mintaképe.

A szlovákiai magyarok megosztottak lettek, a magyarnyelv-tudás veszít piaci értékéből, és Magyarországra egyre kevésbé lehet büszkének lenni. Az orbáni (gazdaság)politika egyik következménye így az asszimiláció felgyorsulása lett, éppen ellentétben a meghirdetett szándékkal.

Románia: nem tekintenek minket versenytársnak

A hétköznapi román állampolgár szemében Magyarország semmiben nem szövetséges, ami pedig az ellenségképet illeti, ez kimerül abban, hogy Budapest, legalábbis protokolláris nyilatkozatok szintjén, a háttérből támogatja Székelyföld autonómiáját.

A román kormányok nem tekintik régiós vetélytársnak Magyarországot, elsősorban azért, mert Bukarest kapcsolatai – főként katonai téren – hihetetlenül megerősödtek az Egyesült Államokkal és a NATO-val. Románia a NATO utolsó bástyája Oroszország szomszédságában, Magyarország ellenben elkötelezett Putyin-barát, s ez meghatározza a viszonyt.

Mégis, a hétköznapi románok irigykedve nézik például a magyar közúti és vasúti infrastruktúrát, a stadionépítéseket, és nem utolsósorban a turisztikai szolgáltatásokat. Magyarellenes hisztériát viszont a román politikusok és hírtelevíziók akár órák alatt képesek felszítani, ilyenkor pedig rém rossz magyarnak lenni egy többségi román munkahelyen, közösségben. 

Mivel román kormány, színezettől függetlenül, még sosem harcolt Brüsszellel, nem csoda, hogy az Eurobarométer adatai szerint a lakosság 54 százaléka az EU-n belül képzeli el az ország jövőjét. És meglepően sokan az országon belül. Egy június közepén publikált felmérés szerint a 25–45 éveseknek mindössze a 15 százaléka elégedetlen a fizetésével, a többiek kiegyensúlyozott anyagi helyzetet jeleztek. 64 százalék pedig bármikor beleugrana egy banki hitelbe. A román „boldogságfelhőt” azonban árnyaltan kell kezelni: a 2016-os parlamenti választásokon győztes szociáldemokraták elképesztő béremeléseket ígértek a mintegy 4,5 milliós közszférának, s habár a minimálbért is emelték, az ígéretek javát csak tologatják, és több szektorban is bérfeszültségek keletkeztek.