„Az európaiakat halálra rémiszti a NATO összeomlásának lehetősége. Aki csak egy kicsit is ismeri Európa történelmének utolsó kétszáz évét, megdöbben például azon, hogy Csehország és Románia önként helyezi német parancsnokság alá legjobb egységeinek egy részét” – mondta a hét végi müncheni biztonságpolitikai konferencián James Davis amerikai politológus. A Svájcban oktató elemző arra utalt, hogy Berlin a napokban megállapodott Prágával és Bukaresttel: a cseh és a román hadsereg egy-egy elit dandárja csatlakozik egy német vezetés alatt álló hadosztályhoz.
A nemzetközi hadosztály létrehozása csak az egyik jele annak, hogy az európai NATO-tagok komolyan aggódnak. Donald Trump amerikai elnök „elavultnak” nevezte ugyanis az 1949-ben megalapított észak-atlanti szövetséget, és többször megismételte, hogy egy esetleges támadás esetén nem számíthatnak amerikai segítségre azok a tagállamok, amelyek nem járulnak hozzá elégséges arányban a NATO költségvetéséhez. A müncheni konferenciát szervező német diplomata, Wolfgang Ischinger is úgy véli, Európának fel kell készülnie arra, hogy a földrész a jövőben nem kapja meg az USA feltétel nélküli segítségét, és ezért új alapokra kell helyezni a kontinens országainak katonai együttműködését. A szakértők szerint például Európának valódi nukleáris elrettentő képességgel kell rendelkeznie. Ehhez viszont Brüsszelnek engedményeket kellene tennie az EU-ból kilépő, ám a NATO-ban komoly szereplőnek számító, ütőképes atomarzenált birtokló Nagy-Britanniának. Németországnak pedig jobban kellene bíznia az ugyancsak atomhatalom Franciaországban.
AFP
A WIN/Gallup nemzetközi közvélemény-kutató cég napokban közzétett tanulmánya azt is megmutatta, hogy az Európában és más földrészeken élő polgárok körében csökken az USA-ba vetett bizalom. A 66 államban végzett felmérésből – amelybe Magyarországot nem vették be – például kiderült, hogy négy NATO-tagállam, Szlovénia, Görögország, Bulgária és Törökország polgárai Amerika helyett inkább Oroszországot választanák katonai szövetségesként.
Néhány országban – például Svédországban és Belgiumban – a kívánt „barátként” az USA csak néhány százalékkal előzte meg Nagy-Britanniát vagy Franciaországot. Több olyan NATO-n kívüli ország is akadt – például Szerbia, Macedónia, Bosznia, illetve Kína –, ahol a többség ugyancsak Oroszországot szeretné katonai partnerként látni. Az USA-t legnagyobb arányban azokban az európai államokban – Finnországban, Észtországban, Lettországban és Lengyelországban – választanák szövetségesnek, ahol a leginkább aggódnak amiatt, hogy az Ukrajnához tartozó Krím félszigetet 2014-ben magához csatoló Oroszországnak kedve támad újabb területek elfoglalására is.
hvg
A Trump-ultimátumot megismétlő James Mattis védelmi miniszter nem árulta el, mikorra kellene felzárkózniuk a keveset fizetőknek, és pontosan mivel büntetik majd az alulteljesítőket. Bosszantja az európaiakat, hogy a Trump által ismételgetett fizetési arányok köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Míg az amerikai elnök azt állítja, hogy Washington a NATO működési költségeinek 75 százalékát állja, ez az arány jelenleg csupán 22 százalékos, és az USA-nál jóval kisebb népességű Németország és Franciaország a maga 14,6, illetve 10,6 százalékával ugyancsak jelentős befizetőnek számít.
Miközben egyre több tagállam jelenti be, hogy a következő évtized közepére a GDP két százalékára emeli védelmi kiadásait, az USA leginkább a jelenlegi német 1,19 százalékos arány gyors növelésére szeretné rávenni Berlint. Részben azért, mert ez hatalmas összeg – 37 milliárd euró helyett több mint 60 milliárd – lenne, de azért is, mert Washington abban bízik, hogy a kisebb tagállamok követnék Németország példáját. Berlin egyelőre azonban habozik. A németek viselkedésének hátterében részben az állhat, hogy Berlinben tudják: a szomszédok a történelmi tapasztalataik miatt aligha örülnének az erőtől duzzadó, évenként hatvanmilliárd eurót a haderejére költő Németországnak.
Az alulteljesítők csoportjába tartozó Magyarország azt tervezi, hogy 2026-ra éri el a kétszázalékos határt. Simicskó István védelmi miniszter szerint ha erre szükség van, a kormány meggyorsítja a felzárkózást, és néhány évvel korábban megoldja az USA által megkövetelt – a 2014-es NATO-csúcson valamennyi tagállam által vállalt – kiadási szintet.
A kiadásnövelés legnagyobb haszonélvezője az USA lenne, amely a stockholmi békekutató intézet (SIPRI) adatai szerint a világ fegyverexportjának harmadát adja. Az USA 2012–2016 között 21 százalékkal növelte az export értékét 2007–2011-hez képest, és mintegy száz országnak szállít katonai felszereléseket. A NATO-tagállamok – követve az eddigi gyakorlatot – alighanem a jövőben is jórészt az amerikai hadiipari vállalatoktól vásárolnak majd, és így növekvő költéseikkel hozzájárulnak ahhoz, hogy Trump „ismét naggyá tehesse Amerikát”.
