"Itt mindenki csinálta az olajat, aki nem, azzal volt valami baj"

„Pár hónapos lehettem, amikor átcsempésztek Csantavérről a magyar Kelebiára” – mondja a Bács-Kiskun megyei Csikérián a 86 éves Vera néni. „Ide nem jöhettek csak úgy az emberek, a határsávba külön engedély kellett, az itt élők viszont hozzájuthattak a kishatár-átlépőkhöz, így a helyiek könnyebben utazgathattak a két ország között. Hozhattak ezt-azt, így csempésztek át engem is csecsemőkoromban, legalábbis így mondták” – meséli az idős asszony, akinek sorsa a környék történelmének lenyomata.

„Nem kellettem senkinek, öt anyám is volt” – végül 10 évesen ugyanaz az asszony nevelte, mint az egyik híres zenekar tagjának, Solymos Tóninak az apját. 16 évesen kölcsönadták egy csikériai gazdának, hogy a lovakkal szántsa a határt, majd 20 évesen itt ment férjhez. De egy szuszra mesélte azt is, amikor a németeket telepítették ki a második világháború után, aztán az ötvenes években meg a gazdagokat vitték el Kormópusztára. „Aki maradt, csak tengette az életét, hozták-vitték a határon, amit éppen kellett. De gyertek be, főzök nektek egy kávét” – tessékel be magához Vera néni, aki ma már egyedül lakik a falu legszélső házának kiskonyhájában, mert annak a fűtésére még futja.

hvg.hu

Az első világháború utáni békeszerződéstől a hatvanas évekig határsávként „működtek” a bácsalmási járás települései. A különleges létet nehezítette, hogy polgári beruházások elkerülték a térséget, a határok átrendezése a vasutat is kettévágta, 1960-ban a magyar oldalon maradt szakaszon először a személyszállítás szűnt meg, a 90-es évek közepén pedig az egyetlen, a helyieknek munkát adó állami gazdaság széthullása után már a teherszállítást is befejezték, a síneket erdő nőtte be. Ezek a falvak lényegében csak kis mellékutakon közelíthetők meg, amerre a menetrend szerinti buszjáratok csak ritkán közlekednek.

„Itt halott minden”

„Nevelőszülő vagyok” – meséli Berencsi József a Kunbaja felé vezető keskeny betonút melletti Kunbajapusztán, ahol az egykori, a valaha egyetlen munkáltató Kunbajai Állami Gazdaság szolgálati lakásai állnak. „Az egyik szomszédom kamionos, a másik betegszállító, mi 12 éve vállalunk állami gondozott gyerekeket, most is négy van velünk” – az ötvenes férfi szerint helyben semmiféle munka nincs. „Lepusztult az iroda, a gazdasági épületek, a KISZ-tábor, itt halott minden” – mutat körbe Berencsi. „A környező földeket fiatal ügyvédek vették meg, felvették a támogatást, aztán eltűntek” – mutat a szomszédos szőlőre, amelynek közepén egy kísértetkastélyra emlékeztető épület fehérlik. Nem messze az egykori állami gazdaság központjától, zárt kapuk mögött egy másik majorközpontot lehet sejteni, de a közelben élők nem tudnak arról, hogy mi zajlik a kerítés mögött. Az egykori borkombinát területén a portánál közel két tucat cég neve van kifüggesztve, több fantázianévvel, de mindegyik solarfarm, vagyis napkollektor telep.

A volt KISZ-tábor

hvg.hu

Cégparadicsom a puszta közepén

A zárt kapu miatt a valahai portásfülkén tanulmányozhattuk a cégneveket, ráadásul egy uniós tábla a Biogazprom beruházását is reklámozza. Néhány perc elteltével egy terepjáró kanyarodott nagy svunggal a kerítés túloldalára, amelyből, mint kiderült, maga a tulajdonos pattant elő, aki csak annyit közölt, a Biogazprom projekt nem valósult meg, mert mire meglettek az engedélyek, a pályázat lejárt. A solarfarmokról pedig azt mondta a jól öltözött, napszemüveges férfi, hogy majd ha eljön az ideje, akkor beszámolnak a nyilvánosságnak az eredményekről.

hvg.hu

A huszonegy solarfarm céget 2016 őszén egy hónap leforgása alatt alapította nagyjából három-négy család, férj, feleség, gyerekek, mindegyik ügyvezetője az a napszemüveges férfi, aki a kerítésen át kezet nyújtott.

A Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát bácsszőlősi leányvállalatát még 1995-ben felszámolták, erre a címre, a Kunbajapuszta tanya 3-ra jegyezték be még akkor a 90-es években az olajügyekkel kapcsolatba hozott Q-Tex Kft.-t, amely főként üzemanyag-kereskedelemmel foglalkozott 2001-es megszűnéséig, s amelynek egyik tulajdonosa a most újraválasztott polgármester, Halász István volt akkoriban. Azóta persze többször is tulajdonost cserélhetett a major, most a naperőművek építésében utazó férfinak még a lakása is a telepen van.

Nagy tervek

„Ismerem Pistát, majd meglátjuk mi lesz a vállalkozásából” – így véleményezte a céghalmozó terveit a kunbajai polgármester, aki éppen két hete lett már negyedszer a falu első embere.

„Megint elgurítjuk a hógolyót. Van egy dobozgyártó üzem, egy tésztaüzem, ezek mind magánkézben levő vállalkozások” – Halász szerint már inkább a munkaerő hiánya okoz gondot, nem a munkanélküliség.

Halász István kunbajai polgármester

hvg.hu

A dobozgyártó üzemnek és a tésztaüzemnek ugyanaz a budapesti vállalkozó a tulajdonosa. Korábban egy helyi nonprofit vállalkozás működtette a gyártósorokat, de nem ment az üzlet, felszámolták a cégeket, ebből vehette meg 2015-ben a fővárosi üzletember. A cégadatok szerint továbbra is veszteségesek az üzemek, egyelőre.

„Nekem is van egy baromfi-feldolgozóm, de senki nem akar korán kelni, ezért reggelente Szerbiából, a néhány kilométerre levő Bajmokról hordom a melósokat” – magyarázza a Hibro2013 Kft.-ről a polgármester, amelyet ő is felszámolásból vásárolhatott meg, hiszen az ugyanezen a székhelyen bejegyzett baromfi-feldolgozó Hibro Kft. néven még mindig felszámolás alatt áll. A polgármester mégis optimista, már meg is van a pénz a bácsalmási vágóhídra. „Jók a politikai kapcsolataim” – teszi hozzá, szerinte ez mindennél többet számít.

Ugyanúgy csinálnám, csak jobban

A többszörösen is büntetett előéletű Halász 1994–2002 között volt Kunbaja polgármestere, 2002-ben a sajtóban is végigsöprő olajos ügyei miatt nem választották meg, de 2006-ra megbékéltek a helyiek zűrös ügyeivel, ismét ő lett a falu első embere. Még a kilencvenes években marasztalták el többször is, adócsalás, magánokirat-hamisítás, önbíráskodás miatt felfüggesztett börtönre, többször pénzbüntetésre is ítélték.

hvg.hu

A szintén botrányos német szemétügy miatt börtönbe is kellett vonulnia, de a kunbajaiak „büntetése” is letelt: miután az utóbbi időkben regnáló Franzné Lakner Éva ellen vádat emeltek, ezért a nő lemondott, október 8-án ismét Halászt választották meg polgármesternek.

Ezekre az ügyekre ma már úgy emlékszik vissza Halász, mint valamiféle csínytevésekre: „Újra csinálnám ezeket, csak okosabban, több pénzt szereznék vele. Itt mindenki csinálta az olajat, aki nem, azzal volt valami baj. Jó volt a presszósnak, jó volt a butikosnak, mindenkinek” – zárta rövidre a polgármester.

Csütörtökön nagy volt a sürgés-forgás Kunbaján, kivezényelt közmunkások takarították a pályát, de még a kocsma ablakát is megpucolták, a sztárrádiós, Bochkor Gábor stábját várták izgalommal. Pénteken reggel Kunbajáról jelentkezett élő műsorával, ők azért vonultak le a községbe, mert híre ment, hogy egy hazaiakat sújtó ítélet miatt megkergették a focimeccs bíróját.

Halász örült a hírverésnek, nyilatkozott is a kereskedelmi adónak, ahol azt mondta, „Mi kell a népnek? Jó zene, meg jó kaja.”