szerző:
Szlavkovits Rita
Tetszett a cikk?

Olajszőkítők, csempészek, seftesek, egy büntetett előéletű, de újraválasztott polgármester. Furcsa cégnevek a major kapuján, népharag elől menekülő futballbíró és egy sztárrádiós. Kunbaján jártunk.

„Pár hónapos lehettem, amikor átcsempésztek Csantavérről a magyar Kelebiára” – mondja a Bács-Kiskun megyei Csikérián a 86 éves Vera néni. „Ide nem jöhettek csak úgy az emberek, a határsávba külön engedély kellett, az itt élők viszont hozzájuthattak a kishatár-átlépőkhöz, így a helyiek könnyebben utazgathattak a két ország között. Hozhattak ezt-azt, így csempésztek át engem is csecsemőkoromban, legalábbis így mondták” – meséli az idős asszony, akinek sorsa a környék történelmének lenyomata.

„Nem kellettem senkinek, öt anyám is volt” – végül 10 évesen ugyanaz az asszony nevelte, mint az egyik híres zenekar tagjának, Solymos Tóninak az apját. 16 évesen kölcsönadták egy csikériai gazdának, hogy a lovakkal szántsa a határt, majd 20 évesen itt ment férjhez. De egy szuszra mesélte azt is, amikor a németeket telepítették ki a második világháború után, aztán az ötvenes években meg a gazdagokat vitték el Kormópusztára. „Aki maradt, csak tengette az életét, hozták-vitték a határon, amit éppen kellett. De gyertek be, főzök nektek egy kávét” – tessékel be magához Vera néni, aki ma már egyedül lakik a falu legszélső házának kiskonyhájában, mert annak a fűtésére még futja.

©

Az első világháború utáni békeszerződéstől a hatvanas évekig határsávként „működtek” a bácsalmási járás települései. A különleges létet nehezítette, hogy polgári beruházások elkerülték a térséget, a határok átrendezése a vasutat is kettévágta, 1960-ban a magyar oldalon maradt szakaszon először a személyszállítás szűnt meg, a 90-es évek közepén pedig az egyetlen, a helyieknek munkát adó állami gazdaság széthullása után már a teherszállítást is befejezték, a síneket erdő nőtte be. Ezek a falvak lényegében csak kis mellékutakon közelíthetők meg, amerre a menetrend szerinti buszjáratok csak ritkán közlekednek.

„Itt halott minden”

„Nevelőszülő vagyok” – meséli Berencsi József a Kunbaja felé vezető keskeny betonút melletti Kunbajapusztán, ahol az egykori, a valaha egyetlen munkáltató Kunbajai Állami Gazdaság szolgálati lakásai állnak. „Az egyik szomszédom kamionos, a másik betegszállító, mi 12 éve vállalunk állami gondozott gyerekeket, most is négy van velünk” – az ötvenes férfi szerint helyben semmiféle munka nincs. „Lepusztult az iroda, a gazdasági épületek, a KISZ-tábor, itt halott minden” – mutat körbe Berencsi. „A környező földeket fiatal ügyvédek vették meg, felvették a támogatást, aztán eltűntek” – mutat a szomszédos szőlőre, amelynek közepén egy kísértetkastélyra emlékeztető épület fehérlik. Nem messze az egykori állami gazdaság központjától, zárt kapuk mögött egy másik majorközpontot lehet sejteni, de a közelben élők nem tudnak arról, hogy mi zajlik a kerítés mögött. Az egykori borkombinát területén a portánál közel két tucat cég neve van kifüggesztve, több fantázianévvel, de mindegyik solarfarm, vagyis napkollektor telep.

A volt KISZ-tábor
©

Cégparadicsom a puszta közepén

A zárt kapu miatt a valahai portásfülkén tanulmányozhattuk a cégneveket, ráadásul egy uniós tábla a Biogazprom beruházását is reklámozza. Néhány perc elteltével egy terepjáró kanyarodott nagy svunggal a kerítés túloldalára, amelyből, mint kiderült, maga a tulajdonos pattant elő, aki csak annyit közölt, a Biogazprom projekt nem valósult meg, mert mire meglettek az engedélyek, a pályázat lejárt. A solarfarmokról pedig azt mondta a jól öltözött, napszemüveges férfi, hogy majd ha eljön az ideje, akkor beszámolnak a nyilvánosságnak az eredményekről.

©

A huszonegy solarfarm céget 2016 őszén egy hónap leforgása alatt alapította nagyjából három-négy család, férj, feleség, gyerekek, mindegyik ügyvezetője az a napszemüveges férfi, aki a kerítésen át kezet nyújtott.

A Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát bácsszőlősi leányvállalatát még 1995-ben felszámolták, erre a címre, a Kunbajapuszta tanya 3-ra jegyezték be még akkor a 90-es években az olajügyekkel kapcsolatba hozott Q-Tex Kft.-t, amely főként üzemanyag-kereskedelemmel foglalkozott 2001-es megszűnéséig, s amelynek egyik tulajdonosa a most újraválasztott polgármester, Halász István volt akkoriban. Azóta persze többször is tulajdonost cserélhetett a major, most a naperőművek építésében utazó férfinak még a lakása is a telepen van.

Nagy tervek

„Ismerem Pistát, majd meglátjuk mi lesz a vállalkozásából” – így véleményezte a céghalmozó terveit a kunbajai polgármester, aki éppen két hete lett már negyedszer a falu első embere.

„Megint elgurítjuk a hógolyót. Van egy dobozgyártó üzem, egy tésztaüzem, ezek mind magánkézben levő vállalkozások” – Halász szerint már inkább a munkaerő hiánya okoz gondot, nem a munkanélküliség.

Halász István kunbajai polgármester
©

A dobozgyártó üzemnek és a tésztaüzemnek ugyanaz a budapesti vállalkozó a tulajdonosa. Korábban egy helyi nonprofit vállalkozás működtette a gyártósorokat, de nem ment az üzlet, felszámolták a cégeket, ebből vehette meg 2015-ben a fővárosi üzletember. A cégadatok szerint továbbra is veszteségesek az üzemek, egyelőre.

„Nekem is van egy baromfi-feldolgozóm, de senki nem akar korán kelni, ezért reggelente Szerbiából, a néhány kilométerre levő Bajmokról hordom a melósokat” – magyarázza a Hibro2013 Kft.-ről a polgármester, amelyet ő is felszámolásból vásárolhatott meg, hiszen az ugyanezen a székhelyen bejegyzett baromfi-feldolgozó Hibro Kft. néven még mindig felszámolás alatt áll. A polgármester mégis optimista, már meg is van a pénz a bácsalmási vágóhídra. „Jók a politikai kapcsolataim” – teszi hozzá, szerinte ez mindennél többet számít.

Ugyanúgy csinálnám, csak jobban

A többszörösen is büntetett előéletű Halász 1994–2002 között volt Kunbaja polgármestere, 2002-ben a sajtóban is végigsöprő olajos ügyei miatt nem választották meg, de 2006-ra megbékéltek a helyiek zűrös ügyeivel, ismét ő lett a falu első embere. Még a kilencvenes években marasztalták el többször is, adócsalás, magánokirat-hamisítás, önbíráskodás miatt felfüggesztett börtönre, többször pénzbüntetésre is ítélték.

©

A szintén botrányos német szemétügy miatt börtönbe is kellett vonulnia, de a kunbajaiak „büntetése” is letelt: miután az utóbbi időkben regnáló Franzné Lakner Éva ellen vádat emeltek, ezért a nő lemondott, október 8-án ismét Halászt választották meg polgármesternek.

Ezekre az ügyekre ma már úgy emlékszik vissza Halász, mint valamiféle csínytevésekre: „Újra csinálnám ezeket, csak okosabban, több pénzt szereznék vele. Itt mindenki csinálta az olajat, aki nem, azzal volt valami baj. Jó volt a presszósnak, jó volt a butikosnak, mindenkinek” – zárta rövidre a polgármester.

Csütörtökön nagy volt a sürgés-forgás Kunbaján, kivezényelt közmunkások takarították a pályát, de még a kocsma ablakát is megpucolták, a sztárrádiós, Bochkor Gábor stábját várták izgalommal. Pénteken reggel Kunbajáról jelentkezett élő műsorával, ők azért vonultak le a községbe, mert híre ment, hogy egy hazaiakat sújtó ítélet miatt megkergették a focimeccs bíróját.

Halász örült a hírverésnek, nyilatkozott is a kereskedelmi adónak, ahol azt mondta, „Mi kell a népnek? Jó zene, meg jó kaja.”

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!