Pesti vállalkozókkal és ingatlanárakkal megérkeztek Paksra az erőműbővítés első reménybeli haszonélvezői. Mindenki kelet felé tekinget, mert a végső döntésekhez az oroszok kellenek.
Minden vezető lakjon Pakson, aki részt vesz az atomerőmű bővítésében! – adta ki az ukázt június közepén Vagyim Rjabov, az orosz Roszatom építési igazgatója, és ettől a mondattól sok befektető fellélegzett. Az orosz fővállalkozó képviselője azért dohogott az ottani lakossági fórumon, mert az oroszok egy része már Pakson lakik, ám a jogászok például Budapesten, így a munkatársaknak minden egyes ügyben a két város között kell furikázniuk. Az ugrásra készen álló építési vállalkozók éppen egy ilyen kijelentésben reménykedtek. Az atomerőmű több ezermilliárd forintos bővítésének hírére ugyanis az elmúlt egy évben beindult a paksi ingatlanok felvásárlása, beépítése.
A Gesztenyés Lakópark első kapavágása még ezen a nyáron megtörténik, ám a helyi ingatlanosok nagy szívfájdalmára a 77 lakást Budapestről értékesítik. A beruházó cég, az EPI Első Paksi Ingatlanfejlesztő Kft. is csak nevében hordozza az erőműbővítés helyszínét: alapító tulajdonosa, Sebestyén Roland korábban közgépesekkel vitt közös céget, míg mostani tulajdonosa, Tóth Marietta a Szolnokhoz közeli Szajolból származik. A lakásokat pedig Budapestről árulja két ingatlanközvetítő, bevallottan akár befektetőknek is. Azt is vállalják, hogy igény esetén bérbe adják a négyzetméterenként 400–440 ezer forintért megszerezhető ingatlanokat a jól fizető orosz kuncsaftoknak. Előfordul ugyanakkor, hogy budapesti cégnév alatt paksi vállalkozó „bosszantja” a helybélieket. Az egyik belvárosi telek, amelynek tervezett beépítése jókora kampányt váltott ki a társasházépítések ellen, a budapesti PPI Ingatlanfejlesztő Kft. nevén van, ám a háttérben Péri László paksi építőanyag-kereskedő áll.
„Minden drágább lesz. Az oroszoknak semmi sem drága, mi meg nem tudjuk megfizetni. Már többe kerül egy lakás itt, mint Pesten” – fakad ki egy helyi pincérlány. Igaz, ő amúgy sem atompárti, szerinte az újabb blokkok építése csak arra jó, hogy az ország még jobban eladósodjon. Mások is elégedetlenkednek. Az Otthontérkép adatai szerint egy paksi 65–70 négyzetméteres panel 18–21 millió forintba kerül, egy 150–300 négyzetméteres kertvárosi villáért pedig 75 millió forintot is elkérnek. A Duna panorámájával büszkélkedő öreghegyieket már eddig is csak a „gazdagnegyed” lakóinak titulálták, de utcahosszakon sorakoznak a takaros villák a 20 ezres város átellenes, erőműhöz közeli végében is.
Nem kímélik azoknak a pénztárcáját sem, akik valamilyen szolgáltatásban gondolkoznak. Az óvárosban 210 millióra taksálnak egy vendéglőt, amelyhez lakás is tartozik. Az ipari területek iránt is megnőtt az érdeklődés. Az önkormányzati tulajdonban lévő Paksi Ipari Park Kft. ügyvezetője, Sztruhár Sándor azt mondja, az elmúlt években egyre több vállalkozó kereste meg, de eddig óvatosak voltak, és most érkezett el az idő, hogy úgy döntsenek: beleteszik a tőkéjüket a paksi fejlesztésbe. Az ipari parkban már csak néhány szabad telek van, az önkormányzat most kezdi kialakítani az új parcellákat egy városi tulajdonban lévő, 17-18 hektáros területen, és már tárgyalnak a tulajdonosokkal további földek bevonásáról, ám ezeket még közművekkel is el kell látni.
Még csak most jön tehát az építkezések java. A parlament a múlt héten elfogadott költségvetésben 20 milliárd forintot különített el 2018-ra az úgynevezett „kerítésen kívüli” fejlesztésekre. Ilyen például az új Duna-híd a Pakstól néhány kilométerre fekvő Gerjen és Kalocsa között, amellyel elvileg a folyó túlsó partján élőket is bevonnák az építkezésbe. Ebből a pénzből kell megoldani azokat a fejlesztéseket is, amelyek az új lakók ellátásához szükségesek. Paks néhány éven belül 4–6 ezer – részben átmeneti – betelepülővel számol. A Roszatom építési igazgatója szerint közülük 2,5–3 ezren oroszok lesznek, és miután sokan családostul érkeznek, a 2021–2022-re várható csúcsidőszakban 10–12 ezerrel nő meg a város és a környező települések lélekszáma. Az orosz jelenlétet az is jelzi, hogy a városhoz közeledve az autóban már simán fogható több orosz nyelvű rádióadó, köztük a moszkvai is. Az új városlakókat befogadó otthonok állami, önkormányzati és magánkezdeményezésre is épülnek majd – mondta a HVG érdeklődésére Paks főépítésze, Horváth András. A Pollack Mihály út mentén kijelölt többhektárnyi területre éppen most zárult le az építészeti ötletpályázat.
Az új erőművi blokkok megépítéséért és üzemeltetéséért Süli János tárca nélküli miniszter felel, aki kinevezéséig a város polgármestere volt (utódját szeptemberben választják meg a paksiak). A jobboldali kötődésű atomerőművi szakembert még a szocialisták helyezték a paksi létesítmény élére 2009-ben, viszont az Orbán-kormány idején bocsátották el 2011-ben. Azon kevés politikus egyike, akiket a helybéliek jobbról és balról is tisztelnek. Süli – Lázár János miniszter mellett – annak a társadalmi tanácsnak is a társelnöke, amely az erőmű 30 kilométeres körzetében 41 település érdekeit igyekszik képviselni, hogy ne csak Pakson érződjön a beruházás haszna.
Kalocsa független polgármestere, Bálint József úgy nyilatkozott a HVG-nek, hogy most már első kézből, Sülitől kapnak tájékoztatást. Azt is hozzátette azonban, hogy amíg az oroszok nem nyilatkoznak, addig semmit sem lehet tudni. Kalocsán például 2800 embert tudnának befogadni a volt orosz laktanya átalakításával, az egykori katonai repülőbázis pedig 3,6 kilométeres kifutópályájával gyakorlatilag bármilyen logisztikai feladat ellátására alkalmas.
A gerjeni polgármester, Romhányi Károly még a moszkvai Atomexpóra is elzarándokolt a napokban, hogy beleássa magát az atomenergetikába. A Duna-hídhoz tervezett új útnak köszönhetően az erőműtől csak 10 kilométerre kerülő, 1250 lelkes településen 90-100 családi ház felhúzásával és vállalkozók betelepülésével számolnak. A 30 kilométeres kör szélén fekvő Solton viszont már semmiben sem bizakodnak, mondván, messze vannak Pakstól, és náluk nincs is olyan munkaerő, amilyenre az erőműépítésnél szükség lenne. Nem véletlenül mondta a Roszatom embere, hogy a magyarok mellett németeket, finneket, cseheket és másokat is várnak az építkezésre. Minősített hegesztőből például az egész országban nincs annyi, ahányra szükség lenne a paksi bővítésnél, mert a többségük már Németországban dolgozik 600-700 ezer forintnak megfelelő euróért.
Az állami milliárdok elköltésének aligha a helyi vállalkozók lesznek az elsődleges haszonélvezői. Ezt üzeni számukra az a minap ismertté vált közbeszerzési döntés is, amelyben az önkormányzati tulajdonban lévő stadion felújítását a Pharos '95 Sportpályaépítő Kft. nyerte el. A győztes cég egyik fióktelepét a felcsúti polgármester Mészáros és Mészáros Kft.-jének a székhelyére jegyezték be, a tatabányai stadion felújítását pedig a kormányfő vejének, Tiborcz Istvánnak a cégével együtt végezte el a sportpályaépítő. Miközben pedig a Pharos nettó 2 milliárd forintból újjáépíti a paksi stadiont, addig a hamarosan 30 ezresre bővülő városnak csak egy „esztékája” van, ahogy az idősebb paksiak nevezik az orvosi rendelőt. Így komolyabb baj esetén, a 30 kilométerre fekvő szekszárdi kórházba kell utazni, amelynek katasztrofális állapotáról regéket tudnak mesélni.
| A beszállítók és a birodalom |
Az oroszok eredetileg nem is akartak új blokkokat építeni Pakson, fontosabbnak tartották volna, hogy a meglévő erőművet megkaparintsák, és eljussanak a fogyasztókhoz, az áramkereskedelem hasznát is lefölözve. Legalábbis ez a városi legenda kering azóta, hogy Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin megállapodott az erőmű bővítéséről, ám az annak alapján kötött fővállalkozói szerződésekről máig nem tudni, pontosan mit tartalmaznak: például milyen felelőssége van a Roszatomnak, vagy hol helyezik el a kiégett fűtőelemeket. Úgy hírlik, az is irritálta az oroszokat, hogy a magyar kormány állítólag kész kivitelezői listával állt elő. A HVG perre ment a közérdekű adatok nyilvánosságra hozataláért, a pozitív bírói döntés után remélhetőleg kitisztul a kép. Mindenesetre a Miniszterelnökségtől kapott válasz úgy szól, hogy a fővállalkozói szerződés szerint a Roszatom leányvállalata, az Atomenergoprojekt „fix határidőre, fix áron és saját alvállalkozói által kulcsrakészen” valósítja meg a projektet. A találgatásokra okot adó fejlemények száma azonban egyre nő. Az MVM Magyar Villamos Művek máris újabb szerződéseket kötött a Roszatommal „közös atomenergetikai projektek megvalósítására”, miután Orbán Viktor kormányfő előző héten személyesen tárgyalt az orosz cég vezérigazgatójával Budapesten. A megbeszélésekről, a szovjet időket idézve, csak lózungokat közöltek, vagyis ettől sem lett világosabb, miként lehetnek a beruházás haszonélvezői magyar vállalkozások. A hazai tapasztalatok alapján persze nagy kérdés, ha az orosz fővállalkozó befogadja a magyar beszállítókat, mi garantálja, hogy a megrendelésekből nem csak a kormányhoz közel álló oligarchák részesednek. Az is váratlan fejlemény, hogy június elején távozott a Miniszterelnökségtől Lázár János egyik bizalmasa, Sonkodi Balázs. Pedig stratégiai ügyekért felelős államtitkárként Brüsszelben, színfalak mögötti tárgyalásokkal ő verekedte ki az uniós hozzájárulást ahhoz, hogy Magyarország pályáztatás nélkül az oroszoknak adja a paksi üzletet. A magyar beszállítók mindenestre váltig reménykednek, hogy bekapcsolódhatnak a 3000 milliárd forintos beruházásba. Csakhogy az orosz tervezőcég, az Atomprojekt vezérigazgatója, Alekszandr Kazarin egy budapesti fórumon lehűtötte a várakozásokat. Közölte, hogy megfelelő tőkeerő nélkül esélyük sincs a közbeszerzési pályázatok elnyerésére, továbbá valamennyi partnerüknek képesnek kell lennie arra, hogy a Roszatom egységes információs rendszeréhez kapcsolódjon, és olyan tervezői szoftverekkel kell dolgozniuk, amilyeneket ők előírnak. E feltételek teljesítése pedig szinte lehetetlen, ha a pályázónak még nem volt munkakapcsolata velük. Egyébiránt orosznyelv-tudás nélkül labdába sem rúgnak, átlagtolmács alkalmazása pedig felesleges, mert az orosz jogi és műszaki fogalmak ismerete nélkül egyetlen vitás kérdést sem tudnak tisztázni – vált nyilvánvalóvá a budapesti fórumon. Pedig azon olyan befolyásos cégek is megjelentek, mint a budapesti vizes-világbajnokság megbízásaiból csaknem 50 milliárd forintot kihasító Market Zrt., amely a kormányfő barátjának, Garancsi Istvánnak az érdekeltsége, valamint a KÉSZ Holding és a kormányokon átívelő Apáthy-birodalom hídépítő cége, az A-Híd. Bár Kazarin bizonygatta, „nagyon fontos” számukra, hogy a magyarok részt vegyenek a projekt megvalósításában, amikor arról volt szó, hogy adózási szempontból előnyösebb lenne, ha a megbízót Magyarországon jegyeznék be, nem kertelt: egyelőre a szentpétervári Atomprojekt lesz a megrendelő, így a magyaroknak „kényelmesebb”, ha van oroszországi telephelyük. Megnőtt az érdeklődés az olyan vállalkozások iránt is, amelyek eddig is beszállítói voltak a Roszatomnak vagy a paksi atomerőműnek. Nem véletlen, hogy Mészáros Lőrinc cége, a Konzum növelte befolyását egy cseh atomenergetikai cég leányvállalatában, a KPRIA-ban. A felcsúti polgármester gyerekei pedig a paksi erőműben dolgozó vállalkozások körül legyeskednek, és tesznek ajánlatokat a referenciájuk miatt értékes társaságokra. |
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
