Divatos helyek - apró trükkökkel: mi a baj Budapest termelői piacaival?

Lekerült a Liliomkert tábla az óbudai Nánási út mentén április eleje óta minden szombaton megrendezett termelői piac bejáratáról. Az utóbbi években a Balaton-felvidéken kultikussá vált káptalantóti piactól kölcsönzött nevet csak néhány hónapig viselte az újonnan nyitott vásártér, és lassan a távoli településekről érkező árusok is elmaradtak. „Hajnali háromkor kelünk, hogy a friss kenyérrel nyolcra ideérjünk” – mondta néhány hete a HVG-nek az egyik pék, aki a Balaton-felvidékről érkezett, ám idővel rádöbbent, hogy a budapesti piacozás az útiköltséget se termeli ki. Legutóbb már egy csepeli pékség próbálkozott helyette a Rómain.

Nem csoda, hogy a káptalantóti szervezők már nem adják a nevüket a fővárosi „kistestvérhez”, igaz, a változást nem verték nagydobra. Múlt szombaton mindenesetre már szinte több volt az ékszereket, ruhákat és más tárgyakat áruló kereskedő, mint a zöldséges. A telektulajdonos Ésik Zsoltnak – aki a közeli Cziniel cukrászdát is működteti – azonban alighanem van ideje a vásár felfuttatására: akkor ér majd igazán sokat a piac és a körülötte delikateszüzletekből, vendéglátóhelyekből és dizájnboltokból kialakított bódéváros, ha a szomszédos Római-parton elkészül a mobilgát. Márpedig ő az egyik alapítója az azért lobbizó Egyesület a Római Partért civil szervezetnek.

Ma országszerte 282 helyi termelői piacról tudnak a hatóságok, Budapesten az utóbbi pár évben vált igazán divatossá ez a műfaj. Míg vidéken az a szabály, hogy csak az a kistermelő árusíthat, aki az adott megyéből vagy a piac 40 kilométeres körzetéből érkezik, a fővárosban nincs ilyen megkötés. Az első, magát újhullámosnak nevező budapesti termelői piac a Szimpla Vásárnap volt, amely az ismert romkocsmában, rögtön a 2012. januári jogszabály-egyszerűsítés után kezdte felvonultatni az őstermelőket a hét utolsó napján. Azóta egyszerű bejelentéssel, a korábbi engedélyeztetési eljárás nélkül lehet piacot indítani, és sok más szabályt is eltöröltek. „Nem kell például kövezet, külön hulladéktároló helyiség, elég, ha a szemétszállítást megoldjuk” – mondja Mihály Edina, aki a Szimpla Kertben megalapította a piacot.

Termelői piac Budapesten. Elmaradozóban

Fülöp Máté

Termelői piac nyílt a közelmúltban például a Kosztolányi téri Tranzitban, vegán portékákkal telik meg vasárnaponként az Anker't nevű szórakozóhely, és piacoznak a ferencvárosi Élesztőház romkocsmában is, Pancs Placc fantázianév alatt. A Mozgó Piac szervezői váltott napokon több budapesti irodaházat ellátnak friss zöldséggel, gyümölccsel, ugyanők Budakeszi határában Erdei Piacot tartanak havi egy vasárnapon. „Nagyjából 10-12 árussal már van értelme piacot szervezni, a Szimpla 35-40 termelőig jutott. Az új vásárokon megjelenők közt jelentős az átfedés” – összegzi Mihály Edina, aki most az I. kerületi Czakó Piacz elindításában segédkezett.

A toborzás épp azért nehéz, mert sokan már más piacokon jelen vannak, márpedig a kistermelők, őstermelők legfeljebb a családtagjaikat foghatják be árusításra. „Volt, aki úgy jött hozzánk, hogy miközben ő itt árul, a felesége máshol teszi ugyanezt” – erősíti meg Várady Luca, a Czakó Piacz alapítója. A március vége óta működő szombati piac szervezői szerint különösen nehéz például tejtermelőt találni budapesti árusításra, miközben sajt-, illetve kecskesajtkészítők többen is jelentkeztek. A biotermelők pedig évek óta a Csörsz utcai piacra járnak. Praktikusan szövetkezetbe tömörültek a Tisza menti gazdák, és a Szövetség az Élő Tiszáért égisze alatt évente öt tucat gazdát képviselnek, hetente 10-12 piacon jelennek meg. „Az utóbbi években újra árusítunk magyar babot, amit korábban a kínai és az etióp fajták kiszorítottak” – mondja Barát József, a szövetség piaci értékesítésért felelős vezetője.

Elegendő friss áru híján mind több az egyéb termék, például ruhafélék, ékszerek, faragványok, amivel az árusok a belvárosi közösségi piacokra szívesen elzarándokló turistáknak igyekeznek kedvezni. „Ilyesmit nem illendő termelői piacon árulni, a mi értelmezésünk szerint csak akkor van ennek létjogosultsága, ha a gazda élelmiszerrel amúgy is jelen van. Így például a lekvár- és szörpkészítők nyugodtan hozhatnak kosarat, de a különféle tömegékszereknek nincs helyük nálunk. Cégek sem jöhetnek, csak magánszemélyek, őstermelők vagy kistermelők. Különben nehéz elhinni, hogy Mari néni valóban a saját tyúkja tojását hozza ki” – mondja Mihály Edina. Márpedig nemcsak a nyilvánvalóan kínai divatcikkek és ruhák szaporodnak. Káptalantótiban például zuhanyfülke-beépítéssel és faházépítéssel foglalkozó vállalkozók is reklámozták magukat a minap, és olasz importruhából sem volt hiány.

Az igazi zöldségtermelőket a nagybani piacon vagy a hipermarketekben beszerzett áruval üzletelő konkurencia hozhatja nehéz helyzetbe. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal ellenőrei tavaly 128-szor jártak termelői piacokon, és azt tapasztalták, hogy az őstermelők nem mindig az árusított terméket regisztrálták, sokszor nem családtag állt a pultnál, a permetezőnaplót rendszeresen otthon felejtették, a számlatömböt pedig gyanúsan régen használták. Az agrárkamara tavaly ősszel létrehozott ugyan egy mobilapplikációt, amelynek segítségével az asztalon feltüntetett QR-kóddal bárki megnézheti, hogy a központi nyilvántartás szerint valóban termeli-e a gazda a kiállított portékát, a HVG azonban nem sok helyen talált efféle jelzést; s ha mégis, akkor éppen nem lehetett belépni a rendszerbe. A vevők többsége nem is hallott az elméleti lehetőségről.