Elképesztő az a gyorsaság, amellyel a konzervatív Szaúd-Arábiában megváltozott a tőkealapok hivatalos megítélése. Az 1971-ben létrehozott szaúdi Állami Befektetési Alap, a Public Investment Fund (PIF) röpke két év alatt a világ egyik legjelentősebb pénzügyi befektetőtársaságává vált. Vagyonát máris 120 milliárd dollárra becsülik, és az a terv, hogy 2 ezermilliárd dollárral a világ legnagyobb állami befektetési alapjává nője ki magát. Így kétszer akkorára hízna, mint a jelenlegi legnagyobb, a Norvégiai Globális Nyugdíjalap.
A cél eléréséhez vezető út az „apró” lépések taktikája. A legutóbbi picinyke csosszanás egy 20 milliárd dolláros közös alap létrehozása Kínával. A múlt heti szűkszavú bejelentés szerint a felek fele-fele arányban osztoznak a költségeken és a nyereségen. Korábban, idén májusban a PIF 20 milliárd dollárral kötelezte el magát az amerikai Blackstone Groupnak. A New York-i székhelyű vagyonkezelő – a világ legnagyobb magántőke-befektetési társasága – 100 milliárd dollárt akar kihelyezni tengerentúli infrastrukturális fejlesztésekbe, amelyeket Donald Trump amerikai elnök jelentett be. Ennél is nagyobbat szólt, amikor – szintén májusban – a PIF és a japán SoftBank bejelentette, hogy a minden eddiginél nagyobb technológiai befektetési alap létrehozásának első szakaszában közel 40 milliárd dollárt gyűjtöttek össze (az nem derült ki, hogy ebből mekkora a szaúdi rész). Az alap százmilliárd dollárosnál is nagyobbra nőhet, és a szaúdiak a következő öt évben összesen 45 milliárd dollárral szállnának be. Tavaly júniusban pedig azzal lepte meg a pénzvilágot a PIF, hogy 3,5 milliárd dollárral hozzávetőleg 5 százalékos részesedést szerzett az Uber amerikai autómegosztó alkalmazásban. A Financial Times szerint ez volt az addigi legnagyobb egyszeri befektetés egy magáncégbe, a szaúdiak részvényvásárlása 62,5 milliárd dollárra értékelte az Ubert.
Óriási befektetési „erőművé” fog válni a PIF – nyilatkozta az alap igazgatója, Jaszír Al-Rumajjan. Ehhez nagy ugrást jelent majd az állami olajmonopólium, a Saudi Arabian Oil tulajdonjogának átruházása. A közismert nevén Saudi Aramco központi szerepet játszik Rijád reformelképzeléseiben. Mohamed bin Szalmán herceg, a jelenlegi trónörökös tavaly jelentette be, hogy tőzsdére viszik a vállalat 5 százalékát, ami a becslések szerint 100 milliárddal növelheti a PIF bevételét. A Saudi Aramco értékét ugyanis valahol 500 milliárd és 2 ezermilliárd dollár közé taksálják.
Az összesen hatvan magántársaságban részesedésekkel bíró alap feladata a külföldi vagyonszerzés és -gyarapítás mellett a szaúdi vállalatok finanszírozása és privatizálása. Portfóliójában szerepel például a Saudi Basic Industries, a világ második legnagyobb petrolkémiai gyára, továbbá a National Commercial Bank, a királyság legnagyobb pénzintézete. A kormány azt tervezi, hogy a privatizálás során több állami vállalatot – köztük a szaúdi értéktőzsdét és négy malmot – az alap tulajdonába adnak. A PIF-hez számos föld, telek és rijádi irodaház kerülhet, egy bankár becslése szerint a vagyona akár még a Saudi Aramco tőzsdére vitele előtt elérheti a félezermilliárd dollárt.
Saját vállalatok alapítása is szerepel a tervek között: az idén hozták létre a Saudi Arabian Military Industriest, hogy csökkentsék a fegyverimporttól való függőséget. A világ harmadik legnagyobb fegyvervásárlójának tartott monarchia ezzel megteremtené a szaúdi hadiipart, amely 2030-ra közel 4 milliárd dollárral járulna hozzá az ország GDP-jéhez, és 40 ezer munkahelyet teremtene. A PIF egy 340 négyzetkilométeres szórakoztató- és sportnegyedet is szándékozik építeni Rijádtól délre, amelynek része lenne a világ legnagyobb vidámparkcégével, az amerikai Six Flagsszel közösen építendő élménypark is.
HVG
A szaúdi postát, az oktatást, az egészségügyi szektort, az energetikai szolgáltatást, a reptereket, a nemzeti légitársaságot is érintő, várhatóan ez év végén induló privatizációból 2020-ra 120 milliárd, tíz évre rá közel 300 milliárd dolláros bevételt remél a rijádi kormány. A paradigmaváltás 2015-ben kezdődött, amikor az IMF figyelmeztette a királyságot: ha a jóléti államot fenntartja, tartalékai öt éven belül elfogynak. A szaúdi költségvetés éves hiánya százmilliárd dolláros nagyságrendű, ezért a nem olajból származó jövedelmek – magántőke bevonásával történő – gyors növelése, valamint a takarékosság létkérdés a királyság számára. A kőolaj hordónkénti ára ugyanis az előrejelzések szerint legalább 2021-ig 60 dollár alatt marad, ami alapvetően rendíti meg a közel-keleti olajtermelő országok pénzügyi helyzetét.
Terjedőben van a szaúdi példa a többi öbölbeli olajmonarchiában, sőt az egész Közel-Keleten. Az idén 32 új részvénykibocsátás történt, amelyek során másfél milliárd dollárt gyűjtöttek, többet, mint az előző két évben együtt. Az ománi, a kuvaiti, az emirátusokbeli olajvállalatok privatizálását is tervezik, hogy pénzt teremtsenek elő. Mert bár az öbölbeli államkötvények kibocsátása tavaly közel 40 milliárd dollárral az utóbbi idők rekordját döntötte meg, és az idén már 25 milliárdnál tartanak, az adósságot egyszer vissza is kell fizetni. Ezért az arab országok hosszabb távon privatizációval és magántőke bevonásával próbálnak annyi pénzt előteremteni, ami megkönnyítheti gazdasági diverzifikációjukat.
Csakhogy – figyelmeztetnek szakértők – a jogi és üzleti környezet még éretlen, és a térségben alapvető az ellenállás a privatizációval szemben. Eddig általában kisebbségi tulajdonrészeket adtak el, ennek vonzerejét pedig gyengíti, hogy az államok szeretnek beleszólni a vállalatok életébe. Burjánzik a korrupció, és a regionális káosz esélye is felvillan. Az elrettentő példák egyike az újfent privatizációt tervező Egyiptom, ahol a 2011-es arab tavasz után újraállamosítottak vagy a bíróságok érvénytelenítettek tucatnyi olyan ügyletet, amelyek révén 1991 és 2008 között állami cégeket adtak magánkézbe.
A cikk a HVG idei 35. számában jelent meg.
