Már az 1. században élt római orvos, Aulus Cornelius Celsus is feljegyezte enciklopédiájában, hogy a fogakba ragadt ételmaradék fogszuvasodáshoz és fájdalomhoz vezet. A  római előkelők ezért pontosan tudták, hogy a rendszeres fogmosás milyen fontos. A Vezúv kitörése után életét vesztő Idősebb Plinius tollából fenn is maradt egy korabeli fogkrémrecept, amelyben olyan gusztusos dolgok kaptak helyet, mint a hamu vagy az egéragy- írja a Múlt-Kor történelmi portál.

De volt meghökkentőbb recept is. Az emberek birodalomszerte vizelettel öblögetve tisztították fogaikat. A vizeletben található ammónia  tisztító és fertőtlenítő hatású – így ténylegesen képes volt elpusztítani a szájban tanyázó baktériumokat. A vizelet tisztító hatását más területeken is hasznosítani kezdték,  előszeretettel vásárolták meg a csezőműhelyek, a mosókonyhák, de a mezőgazdaságban is nagy keletje volt.

Vespasianus császár Nero halála és az egy évig tartó polgárháború után üresen vette át az államkasszát (69). Változatos adókkal és gazdaságélénkítő politikával próbálta meg feltölteni a kincstárat. Az egyik döntése az utcai illemhelyek megadóztatása volt. Ezeket a vizeldéket általában gyapjúkallózók üzemeltették vagy bérelték, mivel a vizelet ammóniát tartalmaz, amelyet a gyapjú tisztításához használtak. A császár azzal érvelt, hogy a kallózók ingyen jutnak hozzá munkájuk egyik nyersanyagához, vagyis adót kell fizetniük az ammónia beszerzése után.