Különösen keserű most a vita a pénzről az Európai Unióban. Miután kiesik Nagy-Britannia, a harmadik legnagyobb nettó befizető hozzájárulása a közös költségvetésből, az Európai Bizottság magasabb befizetést kér a tagoktól: a nemzeti jövedelem eddigi nagyjából egy százaléka helyett 1,11 százalékot. Magyarországnak ez előnyös, Lázár János már januárban bejelentette, hogy ennél akár többet, 1,2 százalékot is hajlandók lennénk fizetni, ha a nagyágyúk is ugyanígy tesznek. A nettó befizetők közül néhányan, így Svédország, Hollandia, Dánia és Ausztria azonban úgy gondolták, hogy egy kisebb unióba nemhogy többet, hanem kevesebbet kell majd befizetni. A svéd pénzügyminiszter, Magdalena Andersson kijelentette: azért sem érzik tisztességesnek, hogy az EB még nagyobb hozzájárulást kér tőlük, mert a 2015-ös menekültválságban Svédország aránytalanul nagy felelősséget vállalt. Egyébként Nagy-Britannia volt eddig a szűk költségvetés legharcosabb támogatója, nélküle a csökkentés hívei sokkal gyengébb pozícióba kerültek. Németország és Franciaország, a korábbi megszólalásaik alapján, hajlandók emelni a befizetésüket.

A keret emelésével együtt is meg kell azonban vágni a két legnagyobb tételt: a teljes büdzsé kétharmadát kitevő mezőgazdasági és a Magyarországon leginkább csak „uniós pénzként” emlegetett regionális támogatásokat. Az agrárpénzek esetében az EB négyszázalékos csökkentést javasolt. Orbán Viktor máris bejelentette, hogy ezt nem támogatja, és ezzel egyáltalán nincs egyedül. Egyik kormány sem szívesen nyúl hozzá a legnagyobb uniós mézesbödönhöz. Nem véletlen, hogy évtizedek óta csak kisebb változtatásokat sikerült elérni az agrártámogatások feltételeiben, noha rengetegen kritizálják a programot. Leginkább azért, mert a nagy földtulajdonosok többet profitálnak belőle, mint a kicsik, akik pedig jobban rá lennének szorulva. A mezőgazdasági biztos, az ír Phil Hogan egy apró reformmal szeretne javítani ezen az elosztáson. Ha ez megvalósul, a három balti ország lehet az új költségvetés nagy nyertese. Az agrárlobbi különösen Franciaországban erős, ezért a világ szeme Emmanuel Macron francia elnökön van, aki egyelőre nem zárkózott el a támogatások kisebb korrekciójától.

A kevésbé fejlett régiók gazdasági felzárkóztatására szánt összegek is csökkennek, az EB terve szerint hét százalékkal. A magyar kormány ez ellen is fel fog lépni, és bőven talál szövetségeseket a kelet-közép-európai és a dél-európai tagállamok között. Az kavarhatja meg a kártyákat, ha valóban változtatnak a támogatások fókuszán. Egy rebesgetett javaslat szerint nemcsak az lenne az elosztási szempont, hogy a gazdaságilag gyengébben teljesítő régiók kapjanak több pénzt, hanem azok a régiók is előnyt élveznének, ahol a fiatalkori munkanélküliség ellen küzdenek, és ahol nagy erőfeszítéseket tesznek a migránsok helyzetének javításáért. Ilyen változtatásokkal Dél-Európa járna jobban.

A költségvetésért felelős biztos, a német Günther Oettinger egyelőre nem lát nagy ellenkezést a benyújtott költségvetési javaslattal szemben. Azt mondta, hogy a kormányok nagy többsége nem kritizálta a javaslatot. Oettinger szerepe különösen érdekes magyar szempontból, hiszen vele hozták összefüggésbe azt a német üzletembert, Klaus Mangoldot, aki tető alá hozta a paksi atomerőmű immár az unió által is elfogadott orosz bővítését. Lehet, hogy az uniós biztos Paks ügyében Orbánék lobbistája volt, de ez nem jelenti azt, hogy mindenben a magyar kormány nagy barátja lenne. Nem akasztotta meg, sőt támogatta a jogállamisági feltételeket az uniós finanszírozásban. A német üzletembertől ajándékba kapott repülőutas botránya után nem is lett volna meg a kellő erkölcsi fölénye, hogy ellenezzen egy logikus, költségvetési szigort előíró lépést, amit ráadásul a saját kormánya is támogat.