Fő a biztonság! Ennek jegyében készült a jövő évi költségvetés tervezete, amely különböző címeken több mint 360 milliárd forintot helyez tartalékba. Az alaphangot Orbán Viktor kormányfő ütötte meg a közelmúltban, újabb nemzetközi pénzügyi válság rémét megpendítve. A kormányközeli kánon azóta is ezt ismételgeti, az új kancelláriaminiszter Gulyás Gergelytől Matolcsy György jegybankelnökig. Az aggodalom alapja az lehet, hogy világszerte erősödik a protekcionizmus és a populizmus, ami hovatovább kikezdi a világgazdaság megszokott rendjét, konszenzusos szabályrendszerét, és fékezi annak bővülését. A fejlemények iróniája, hogy ebbe az áramlatba Orbán ideológiája is beleillik.

Ami a magyar gazdaság veszélyeztetettségét illeti, árulkodó jel, hogy a forint már egy enyhe szellőtől is elgyengült, holott a költségvetés a mostaninál erősebb, 311 forintos euróárfolyammal készült. Kérdés, mi lenne vele a 2008-ashoz hasonló erejű pénzügyi válság esetén. Márpedig Magyarország bruttó államadóssága még mindig nagyobb, mint abban az esztendőben volt. A devizatartalékok viszont bőségesebbek, meghaladják a 23 milliárd eurót, szemben a nyolc évvel korábbi 17 milliárddal, a fizetési mérleg nem hiányt, hanem többletet mutat, az államháztartás uniós deficitmutatója pedig – a 2011-es és az idei esztendő lazaságát leszámítva – kielégítően alakult.

Korántsem imponáló azonban a költségvetés tényleges bevételeit és kiadásait tartalmazó pénzforgalmi mérlege: ennek hiánya tavaly például meghaladta a GDP 5 százalékát, amire legutóbb 2011-ben, azt megelőzően pedig csak 2007-ben volt példa. A tervezett uniós pénzek java része ugyanis tavaly nem folyt be, 1015 milliárd forintot a költségvetés előlegezett meg. Ám az eredményszemléletű maastrichti hiánymutató jellegzetessége, hogy az elkezdett projektekhez a jövőben beérkező pénzeket már most el lehet könyvelni bevételként. Ezt a lehetőséget kihasználva a költségvetés évek óta meglehetősen expanzív, jócskán kiveszi a részét a gazdaság élénkítéséből, bár az adatok első pillantásra nem ezt mutatják. Ez történik jövőre is, a pénzforgalmi hiány megközelíti a hazai össztermék 3 százalékát, miközben a kormány 1,8 százalékos maastrichti hiánymutatót ígér. De efféle, az összképet árnyaló, kényelmetlen részletekre az elemzők és pénzpiaci szereplők legfeljebb krízis esetén figyelnek oda. Ezzel együtt a 2019-es költségvetés szigorúbb, mint az idei. Az óvatosság jegyében a tervezet a tartalékok felszabadítását csak akkor engedélyezné, ha a gazdasági folyamatok a március és október végi mérési pontokon nem mutatnak eltérést a tervezett pályáról: a gazdasági növekedés meghaladja a 4 százalékot, az éves infláció várhatóan 3 százalék alatt marad, és sem a deficitcél, sem az államadósság csökkentése nem kerül veszélybe.

Mehet minden változatlanul tovább – ezt a tanulságot szűrte le a kormány a választási eredményből. Folytatódik a paksi beruházás, a Liget-program, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem felvirágoztatása, a budai Vár rekonstrukciója, a Kossuth tér átépítése. Az ideinél több pénz jut az állami médiára és közvetlen kormánypropagandára is, az agyak megdolgozására. A kiemelt sportágak csaknem 100 milliárd forint társaságiadó-kedvezményben dúskálhatnak, tovább épülnek-szépülnek a sportlétesítmények, a Puskás Ferenc Stadionnal az élen, utóbbira csaknem 90 milliárdot irányoz elő a tervezet. Folytatódik a „Modern városok” fejlesztése, bár kissé visszafogottabban, az idei 150 milliárd után 135 milliárdból, ami arra utal, hogy a pénz gyors elköltésének is lehetnek korlátai. A személyi juttatásokra szánt keret szinte valamennyi fejezetnél nő, az Országgyűlés Hivatalánál például csaknem 40 százalékkal, az Állami Számvevőszéken, a bíróságokon, a honvédségnél 20 százalékot meghaladó mértékben. Csökken viszont egyebek mellett a büntetés-végrehajtásnál, a gyógyító-megelőző ellátás intézményeinél, és nem olvasható ki béremelési ígéret az Országos Mentőszolgálat tervezett finanszírozásából sem.

A hatásköröket nem a funkciók alapján, hanem az irányító személyétől függően dobálják ide-oda. A Miniszterelnökség élén végbement csere azzal jár, hogy végre logikus helyére, a Pénzügyminisztériumhoz kerülnek a költségvetési tartalékok. E szerint Lázár János erősebb volt Varga Mihálynál, utódja a kancellária élén, Gulyás Gergely viszont nem az. Az Orbán családhoz sem áll olyan közel, mint Rogán Antal, akinek Miniszterelnöki Kabinetirodája a kormányzati kommunikációra szánt 30 milliárdon kívül jövőre megkaparintja a Miniszterelnökségtől a turisztikai célelőirányzatokat is: az Orbán Ráhel befolyása alatt lévő ágazat működtetésére 28 milliárd, beruházásaira 56 milliárd jut majd jövőre. Gulyás viszont átveszi az egyházi, hitéleti, nemzetiségi előirányzatokat az Emberi Erőforrások Minisztériumától. A kegyvesztett Seszták Miklós fejlesztési tárcáját átnevezték, a méretében és teendőiben alig módosult utódszervezet, az Innovációs és Technológiai Minisztérium Palkovics László hitbizománya, aki viszont elveszítette korábbi szakterületét, a felsőoktatást. Megkapta viszont a szakképzést – és elorozta az akadémiai pénzek egy részét.

A tények tükrében jó néhány ígéret elhomályosul. Hiába büszkélkedik a kormány a határvédelem megerősítésével, jóval kevesebbet szán rá, mint az idén. Az ötödével emelkedő védelmi kiadások továbbra is a NATO-elvárások felét adják. A közoktatás költségvetése – a Klebelsberg Központ büdzséje – 582 milliárd forintról 593 milliárdra nő csupán, szerény 2 százalékkal, a pluszt elviszik a személyi kiadások; azokra sem sok jut, hacsak a céltartalékokból ki nem pótolják. Az egyetemek, főiskolák a működésükre nagyjából annyival költhetnek többet, amennyivel növelik bevételüket. Oktatásra összességében a hazai össztermék 4,6 százaléka jut csupán, szemben a válság előtti 6 százalékkal.

Valamelyest javul az egészségügy finanszírozása is, de az erre fordítandó közkiadások jövőre az államháztartás konszolidált mérlege alapján nem érik el a tervezett GDP 4 százalékát. A pénzügyi válság előtt, 2008-ban 4,7 százalék volt ez az arány, majd a mély recessziót követő esztendőben, 2010-ben is 4,5 százalék. A jövő évi keretekből nem lehet számítani a gyógyítás körülményeinek érdemi javulására, hiába ígérgetik ezt az ágazat új irányítói – éppúgy, mint elődeik.

Már nem biztonságot ad, hanem leszakadást hoz az a szabály, hogy a nyugdíjak megőrzik értéküket. Gyorsan tágul ugyanis a bér-nyugdíj rés. Tavaly és idén a nettó keresetek 12-13 százalékkal nőttek, amit jövőre újabb 10 százalék körüli plusz követhet. Ezzel szemben a nyugdíjakat 2,5, illetve 3 százalékkal emelték meg, és jövőre is az előre kalkulált inflációval azonos mértékben, 2,7 százalékkal korrigálják. Ezt egészíti ki a gyors gazdasági növekedésből történő részesedés, a nyugdíjprémium, illetve a kormányfői ötlettől vezérelt jutalmazás, az Erzsébet-utalványok ajándékozása. A bérek és a nyugellátások közti szakadékot enyhíthetné, ha a kormány visszatérne az inflációt és a béremelést fele-fele részben figyelembe vevő svájci indexálásra, vagy legalább a prémiumot beépítené a nyugdíjakba. Ám Varga Mihály pénzügyminiszter a HVG erre vonatkozó felvetésére válasz helyett azzal büszkélkedett, hogy 2010 óta a nyugdíjak vásárlóereje 10 százalékkal nőtt. Tegyük hozzá, hogy a kereseteké – ugyanebben az időszakban – több mint 26 százalékkal.

A gazdasági célú közkiadások megugrását, valamint a jóléti-társadalombiztosítási, oktatási és egészségügyi kassza szűkösségét a Költségvetési Tanács sem hagyta szó nélkül. Bár – mint megállapította – továbbra is tartózkodik az „elosztáspolitika” minősítésétől, egy hiperóvatos mondatban kifejtette véleményét: „A gazdasági fundamentumok megerősödése hozhatja a későbbi években a jóléti funkcióba tartozó (oktatási, egészségügyi, szociális és kulturális) kiadások súlyának emelkedését.” Ez a stiláris szörnyszülött ezer tanulmánynál jobban jellemzi, mennyit ér valójában az alaptörvényben garantált függetlenség.

FARKAS ZOLTÁN

[email protected]