HVG: Egyre erősödik az a feltételezés, hogy a mostani, hosszú konjunktúra előbb-utóbb recesszióba vagy valamilyen válságba torkollik. Lát erre utaló jeleket?
Darvas Zsolt: Egy válsággócpontot látok: az olaszországi helyzet valóban nagyon súlyos, szélső esetben az euróövezetből való kiváláshoz is elvezethet. Ez mély recessziót okozna, és nemcsak az euróövezetben, hanem a vele szoros kapcsolatban lévő országokban is. A világgazdaság más folyamataiból nem következik sem olyan súlyú és olyan természetű pénzügyi válság, mint amilyen 2008-ban tört ki, sem olyan recesszió, amely az euróövezet 2010-es krízisére emlékeztetne. Ezzel együtt több piacon várható, hogy korrekció történik, például a részvények világszerte rendkívül magas értékre kúsztak fel, és a nagyvárosi lakásárak is meglódultak.
Darvas Zsolt
Mónus Márton
HVG: Nem nyugtalanító, hogy a fejlett országok többségében az államadósság nem esett vissza a válság előtti szintre, és a jegybanki kamatok is nagyon alacsonyak?
D. Zs.: Egyik tényezőt sem látom kritikusnak. Ami az államadósságot illeti, nem tudjuk, hol van az a szint, ameddig a piaci szereplők még hajlandók azt alacsony kamat mellett finanszírozni. Többen úgy vélik, a GDP 100 százalékánál, de ezek a számítások meglehetősen kétséges előfeltevéseken alapulnak. Mert nézzük, mi történt! Miközben az államadósság nőtt, a kötvénykamatok lefelé mentek. Nincs olyan fejlett ország, amelynek állampapírjain pozitív, azaz az inflációt meghaladó reálkamatot lehet elérni. A német állam még ötéves lejáratra is negatív kamatot fizet, és tíz évre is csak 0,4 százalékot, miközben az infláció már lassan felfelé kúszik. Lehet azt mondani, hogy a német példa extrém, hiszen az állam adóssága markánsan csökken, vagy azt, hogy a német állampapírokban azért bíznak, mert az új adósságszabály lényegében kiegyensúlyozott költségvetést ír elő. Csakhogy más országokban is negatív reálkamaton finanszírozzák az államháztartást.
HVG: Magyarországon is, ahol egyre nehezebb megmagyarázni, hogy 3,8 százalékos infláció mellett ugyanolyan alacsony a jegybanki alapkamat, mint amikor estek az árak. Mi ennek a magyarázata?
D. Zs.: Az, hogy a kamatok globálisan csökkentek. Több számítás szerint az elmúlt 20–30 évben a fejlett országokban 2 százalékponttal esett a kamatláb egyensúlyi értéke. A rövid távú reálkamat húsz éve még 2 százalék volt, ma nulla, és ennek hatása van a feltörekvő országokra is. A magyar állampapírok hozamát ugyanis mindig a fejlett államokéhoz viszonyítják. De nézzük az inflációt! A kamatpolitika szempontjából a maginfláció a fontos, ez a mutató kizárja azokat a termékeket, amelyek ára hajlamos az ingadozásra. Márpedig a kimutatott infláció sok országban most azért viszonylag magas, mert az elmúlt két évben az energiaárak elég jelentősen emelkedtek, ám ezek inflációs hatása az előrejelzések szerint átmeneti. A mai mutatók még nem feltétlenül indokolják a jegybanki szigorítást, de ha a maginfláció tovább emelkedik, szükség lesz erre Magyarországon is.
HVG: Válságállóbb az Európai Unió, mint 2008 előtt volt? Vagy csak az euróövezet védettebb?
D. Zs.: Ez a válság természetétől függ. Ha Olaszország netán válságba kerül, az ellen nincs semmiféle védelem, hiszen gazdaságának mérete nagyon nagy, és számtalan szállal kötődik a többi európai országhoz. A pénzügyi segélycsomagokat alapvetően kis országok számára találták ki, Olaszországnak viszont közel ezermilliárd eurós hitelre lenne szüksége. Emellett a segélycsomagot az olasz kormánynak kellene kérvényeznie, tudva, hogy cserébe komoly feltételeket kell teljesítenie. Nehezen tudom elképzelni, hogy hajlanának erre. Inkább kormányválság alakulna ki, közben pedig még többen vinnék ki a pénzüket az országból.
HVG: Ettől eltekintve mennyire sérülékeny az euróövezet?
D. Zs.: A pénzügyi piac zavaraival szemben jóval ellenállóbb, mint 2008-ban volt. A bankok tőkeereje nagyobb, az új szabályozás bőségesebb likviditást követel meg tőlük, a tőkeáttétel folyamatosan csökkent. Ezen a téren az egyik legfontosabb döntés 2012 nyarán a bankunió bevezetése volt. Ez még nem teljes, de már a jelenlegi állapotában sokkal erőteljesebb ellenőrzést jelent. Az Európai Központi Bank objektívebb ellenőr, mint a nemzeti hatóságok. A kormányzat és a bankok között szinte valamennyi országban létezik összefonódás.
HVG: Ezen a térképen hol van Magyarország? Ő is részesül az euróövezet védelmi rendszeréből?
D. Zs.: Áttételesen részesül, hiszen a bankrendszernek közel a fele még külföldi tulajdonban van, és az anyabankokat az euróövezeti felügyelet ellenőrzi. Ha ők stabilabbak, jobb helyzetben vannak, akkor a magyarországi leányok is kevésbé sérülékenyek.
Mónus Márton
HVG: Egyik legutóbbi tanulmányában azt írja, a válságkezelés során nem vált egyértelművé, hogy előnyösebb-e az euró, mint a nemzeti valuta megtartása. Nem jobb bent lenni, mint kimaradni?
D. Zs.: Abból indultam ki, hogy egyes országok túl hamar kerültek be az euróövezetbe, ilyen Görögország, Spanyolország, Portugália és talán Írország is. Ezekben a válság előtt fenntarthatatlan folyamatok játszódtak le. Ebben az eurónak volt szerepe, a kamatlábak csökkenése ugyanis azt a hamis látszatot keltette, hogy olcsó kamat mellett bármit meg lehet tenni. Csakhogy ez nem így van, a gazdaság akkor tud gyorsan, stabilan növekedni, ha a termelékenység javul, a fundamentumok erősek. Ezeknek az országoknak a vezetőit elkényelmesítette a közös valuta használata, azt hitték, nem érheti őket válság.
De van ellenpélda is. Szlovákia a lehető legnehezebb időpontban csatlakozott az euróövezethez. A korona árfolyamát 2008 nyarán rögzítették az euróhoz, akkor, amikor a térség valutáinak kurzusa történelmi magasságokba emelkedett, amikor például kevesebb mint 240 forintot kellett adni egy euróért. Három hónappal később a Lehman Brothers összeomlott, és elérte Európát a globális válság. Miközben a szlovák koronát egy korábbi, erős árfolyamon cserélték euróra, a rögzítés pillanatához viszonyítva a cseh korona, a lengyel zloty vagy a magyar forint harminc százalékot gyengült. Szlovákia makrogazdasági teljesítménye annak ellenére jobb volt, mint Csehországé vagy Magyarországé, hogy nem élhetett a leértékelés lehetőségével.
HVG: Azaz mégsem csodafegyver a nemzeti valuta leértékelése, amint azt a magyar jegybank elnöke a könyvében állítja?
D. Zs.: A leértékelés csak rövid távon segíthet. Szlovákiában a korábbi kormányok olyan stabil gazdasági környezetet teremtettek, amely megalapozta a gyors növekedést. Amikor a német autóipar megroppant, néhány hónapig nehéz helyzetbe került ugyan az ország, de gyorsan visszaállt a régi rend. Szlovákia robusztusabban jött ki a válságból, mint Magyarország: az övé a legjobb példa arra, hogy leértékelés nélkül is rendkívül jó gazdasági teljesítményt lehet nyújtani. Magyarország euróövezeti csatlakozásának is volna előnye, például az, hogy az Európai Központi Bank felügyelné a pénzügyi stabilitást. Másrészt az euró nemcsak gazdasági projekt, hanem politikai is. Ha az euró a közös cél, Magyarország képes az előfeltételeknek megfelelni, és még valószínűleg jól is teljesítene a belépés után, akkor miért ne?
HVG: Jövőre európai parlamenti választások lesznek. Ha többségbe kerülnek az euroszkeptikusok, nem eshet szét az unió?
D. Zs.: Nehéz jóslásokba bocsátkozni, de minden előrejelzés azt mutatja, hogy a három fő pártcsalád, azaz a néppárt, a szociáldemokraták és a liberálisok együttesen továbbra is többséget alkotnak. Nem mindenhol nőnek töretlenül a populista vagy euroszkeptikus pártok. Lehet, hogy a néppártnak és a szocdemeknek együtt kell működniük a liberálisokkal, de miért is ne, hiszen alapvetően mindhárman Európa-pártiak. Mi történik, ha mégis euroszkeptikusok kerülnek többségbe? Nyilván megnehezítené bármely reform vagy változtatás elfogadását, de sem az Európai Uniót, sem az euróövezetet nem tudnák szétverni, mert ahhoz egyhangú szavazás kell. A következő hétéves költségvetést viszont át tudják írni, esetleg drasztikusan csökkenteni. Ennek megvan az esélye.
Unióellenes tüntetés Rómában
AFP / Nur Photo / Christian Minelli
HVG: Csökken az magától is. A Brexittel nagyjából a magyar GDP négyötödére tehető befizetés esik ki. Mindeközben megjelentek új kiadási kötelezettségek, például a biztonságra, a határvédelemre, a migrációra, a versenyképesség javítására. Hogyan lehet minden tagállam számára elfogadható változatot fabrikálni?
D. Zs.: Nehéz lesz, a brit hozzájárulás kiesése nagy érvágás, de az Európai Bizottság májusi javaslata a nagy kereteket illetően jó irányba mutat. E szerint a kohéziós és az agrárkifizetések nominálisan nagyjából a mai szinten maradnak – az agrárkassza kicsit csökken, a kohéziós kicsit nő. Ha a befizetések a GDP arányában változatlanok, a kiadásokat pedig nominálisan rögzítjük, akkor egyrészt relatíve csökken ugyan a felzárkóztatási támogatások reálértéke, másrészt viszont jut elég pénz az új célokra. Ezt persze valamennyi tagállamnak meg kell szavaznia. Ha nem születik kompromisszum, akkor a 2020-as költségvetés megy tovább, változatlan összeggel, 2021-ben is. Ez senkinek sem jó. Lehet, hogy a hollandok örülnének, hogy kevesebbet kell befizetniük, de a nettó kedvezményezettek veszítenének.
HVG: Magyarországra visszaüthet a Brüsszel-ellenes politika?
D. Zs.: Ha a befizető országok kormányai úgy vélik, hogy a magyar kormány valóban a közös erőfeszítések gyengítésére törekszik, akkor bizony visszaüthet. Mert akkor azt mondják, hogy csökkenteni kell a neki juttatott rengeteg támogatást, és ragaszkodni fognak a sokkal komolyabb ellenőrzéshez is. A mostani, jogállamisági eljárás is ezt a célt szolgálja. Ha nincsenek garanciák arra, hogy a magyar hatóságok az uniós támogatásokat megfelelően használják fel, és arra, hogy kivizsgálják a korrupciós ügyeket, megbüntetik a csalókat, annak a pénzek folyósításának felfüggesztése, visszatartása lehet az ára. Ilyen javaslat egyáltalán azért merülhetett fel, mert az Európai Bizottság és a befizető országok némelyike több ország esetében is félti a jogállamiság helyzetét.
FARKAS ZOLTÁN
farkas.zoltan@hvg.hu
