Magyar csábítók: ingyenkávé vagy nagy pénz?

Lesújtó képet fest a Tárki legújabb Társadalmi riportja a magyar munkaerő elvándorlásáról: a magyarországi diplomások közül már minden nyolcadik külföldön keresi a boldogulást. Pozitív jövőkép sem kerekedik ki Hárs Ágnes tanulmányából: ebben a körben a visszatérés is kevésbé jellemző, és amíg nem történik alapvető változás a hazai munkaerőpiacon, az elvándorlás lelassulására sem lehet számítani.

Messze nem a magyarországi és a nyugati fizetések között tátongó szakadék az egyetlen oka az elvándorlásnak – világít rá a friss kutatás. Ha pedig így van, akkor nem is feltétlenül a pénz az, amivel itthon lehet tartani a fiatalokat – teszi hozzá Balogh-Mázi Mária, az állásközvetítő Dreamjo.bs vezérigazgatója. A társaság kezdeményezésére indult a Szerethető munkahelyek pályázat, amelyben az idén már nagyvállalatok is bemutatkozhattak. A pályázatokat közzétették az interneten, hogy más cégek is tanulhassanak a jó, megtartó munkahelyi légkört elősegítő megoldásokból, azaz előreléphessenek az employer branding gyakorlatában – mondja a szakember. Akadt olyan cég, amely az olvasottak alapján választott magának beszállítót, de olyan is, amely a saját szervezetében is megvalósította a pályázók valamelyik ötletét. Néha akár egészen egyszerű dolgokat, például hogy legyen bili a kisgyerekeknek a női mosdóban, vagy hogy házhoz – azaz munkahelyhez – jöjjön a cipőjavító mester.

Star Wars vagy Ben Hur? A pályázó cégek munkatársainak például erre a kérdésre is válaszolniuk kellett – ez éppúgy kifejezheti a cég értékeit, hangulatát, mint az, hogy nyakkendőben vagy rövidnadrágban kell elképzelnünk a munkatársakat az irodában. „Amikor jelentkeznek egy állásra, az embereket már nem a sablonszöveg érdekli például az előrelépési lehetőségekről vagy a versenyképes díjazásról. Hanem akár egy olyan apróságnak tűnő dolog is, hogy van-e ingyenkávé” – mondja erről Balogh-Mázi Mária. Szerinte az sem igaz, hogy csocsóasztalra vagy színes falakra van szükség a jobb hangulathoz, pedig sokan esküsznek az efféle csapatépítő, illetve hangulatjavító eszközökre. A meséket mobil- vagy tabletalkalmazáson életre keltő BOOKR Kidset hozza fel példaként, ahol egy jelöltet az iroda ódon könyvesboltra emlékeztető hangulata rettentett el, egy másikat viszont éppen ez fogott meg.

IBM

Nem a csilivili iroda számít, hanem hogy meghallgassák a dolgozók véleményét – mondják más hr-szakemberek. Ilyen például a svájci központú, vendéglátóhelyeknek, kereskedőknek félkész salátákat és önteteket szállító Eisberg, ahol egy dobozban gyűjtik a dolgozók javaslatait, méghozzá névvel. Ha pedig megvalósul valamilyen ötlet – például hogy az öltözőben legyen egy fokkal melegebb –, a faliújságon az is megjelenik, hogy ez kinek a javaslatára történt. Ezzel nemcsak azt érik el, hogy a munkatársak jobb körülmények között dolgozhatnak, hanem – ami még fontosabb – azt is, hogy megbecsültnek és értékesnek érezzék magukat.

Fontos a fejlődés lehetősége, nem véletlen, a Szerethető munkahelyek programban pályázók közül számtalan cég említette – a kávégépen és az ingyengyümölcsön túl – azt, hogy akár munkaidőben is szerveznek tanfolyamokat a dolgozóknak. Az otthoni munkavégzés pedig már alap – bár azt megjegyzi Balogh-Mázi Mária, hogy igazából a lehetőség biztosítása a fontos, van ugyanis olyan, aki éppen a közösséget, a személyes kommunikációt, az irodai munkavégzést igényli. Az első magyarországi coworking (közösségi) irodahálózat, a Loffice például a tavasszal indította el a Coworkid szolgáltatását: gyermekfelügyeletet biztosítanak azoknak a kismamáknak, akiknek szükségük van az irodai légkörre, az ott kapható szolgáltatásokra.

Újdonság az úgynevezett corporate wellbeing, vagyis a cégen belüli jólét megteremtése. A WorkLife Company munkaerő-szervező iroda például a munkatársak közérzetét javító szolgáltatásokat kínál, a jógától a mobil orvosi ellátásig. A munkahelyi légkört személyes kérdőívekkel felmérő Cx-Raynél pedig azt mondják, pontosan ki lehet szűrni, hogy a dolgozók között ki a központi személyiség, ki az, aki elszigetelődik, de akár azt is, ki fontolgatja a távozást.

Bármennyi erőfeszítést is tesz azonban egy cég az employer branding területén, el kell fogadni, hogy a fiatalok nem a stabilitást keresik; egyre erősebb bennük a „jobhopperség”, vagyis az a vágy, hogy egyik helyről a másikra vándoroljanak, világot lássanak. A Dreamjo.bs minapi kutatása szerint viszont ha nem csak fiatalokról van szó, a munkavállalók több mint kétharmada még mindig kizárólag magyarországi állásokban gondolkodik, leginkább a nyelvismeret hiánya vagy a család miatt. Az itthoni munkavállalást mindenképpen kizárók aránya mindössze egy százalék.