Átlagos év lesz az idei: rosszabb, mint a tavalyi, de jobb, mint a jövő évi. A szakállas vicc kézenfekvően aktualizálható a gazdasági helyzetre, már amennyiben a kutatói prognózisokra hagyatkozunk. A köznapi életben pedig borítékolhatóan szaporodnak a bosszantó, sőt irritáló jelenségek. A teljeshez közeli foglalkoztatás már eddig is megannyi szolgáltatás minőségének romlásával, például a bolti-vendéglátói kiszolgálás színvonalának esésével járt, és a helyzet garantáltan tovább romlik. Nincs könnyű dolga annak sem, aki otthoni karbantartásra, javításra, szépítésre, szerelésre keres hozzáértő szakembert, szinte valamennyi szakmában nő a hiány. Drágulnak a munkák, romlik a kivitelezés, nő a várakozási idő. Az általa átvett ágazatokban az állam maga állítja elő a hiányt, ez érződik a kéménysepréstől a szemétszállításig. Mondhatni mindenütt, ahol korlátozza a kínálatot, holott már eddig is az erős túlkereslet volt a jellemző.
Hiánycikk a minőségi oktatás és képzés – a tanulás szinte valamennyi lépcsőfokán. Ám legelsősorban az egészségügyi ellátás szenved a hiányjelenségektől, amire legutóbb egy világhíresség is rácsodálkozott. Ruby Rose ausztrál színésznő az őt ért sokkoló élmények hatására szépen bevásárolt a Heim Pál Gyermekkórház javára: vett 150 ágyneműhuzatot és sok-sok játékot. Rajongóit arra kérte, kövessék a példáját. A világsajtóban is megszellőztetett, általa „rettenetesnek” titulált kórházi körülmények a magyar pácienseknek már fel sem tűnnek. Normává lett az orvos- és nővérhiány, a vele járó gondatlanság és türelmetlenség, a hosszas várakozás vizsgálatokra és műtétekre – és mindennapossá váltak a súlyos következményekkel járó melléfogások, amelyeknek csak kis része jut el a sajtóig.
Bármilyen meghökkentő is, a tervgazdaság felszámolása után csaknem három évtizeddel ismét bebizonyosodott, hogy a – csaknem – teljes foglalkoztatásnak bőven vannak árnyoldalai. Mégpedig mind a munkaadókra, mind a munkavállalókra nézvést. Röviden: hiány kontra kizsigerelés. Ami a munkaadókat illeti, a Magyarországon működő cégeket tömörítő szervezetek egyhangúlag a képzett szakemberek hiányát tartják a fő növekedési akadálynak. A Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara őszi felmérése szerint minden negyedik vállalat ezt tekinti az elkövetkező tizenkét hónapban fejlődése legsúlyosabb kockázatának, másodikként pedig a munkaköltségek emelkedését jelölték meg. A kettő nyilvánvalóan összefügg.
A feszes munkaerőpiacon a német kamara tagvállalatai átlagosan 7,5 százalékos béremelést hajtottak végre tavaly, ezen belül a fizikai dolgozók keresete nőtt jobban, 8,9 százalékkal. Ők az idén 7,6 százalékos pluszra számíthatnak, az átlag pedig 5,8 százalék lehet – nagy szóródással. A kecskeméti Mercedes-gyár például a legkisebb keresetű dolgozókat két évre 35 százalékos emeléssel próbálja megtartani, amelyet többféle bónusz egészít ki, az Aldi pedig azt adta hírül, hogy a bolti eladók és a logisztikai dolgozók bére csaknem 11 százalékkal nő. A kormány a nettó keresetek átlagosan 9,4 százalékos emelésére számít az új évben. No és arra, hogy a hiányt a munkaadók túlóráztatással pótolhatják, amihez megadta a törvényi felhatalmazást. Csakhogy a munkavállalók fenyegetést látnak a „rabszolgatörvényben”, nem a gyarapodás új lehetőségét.
Az elmúlt évtized legsúlyosabb foglalkoztatási konfliktusát a kormány három, egymást erősítő hibájával hozta össze. Egy: nem kapcsolt időben, amikor látta, hogy gyorsul a kivándorlás, és késve indította be bérfelzárkóztatási programját. Kettő: lezárta a határokat, míg mások megnyitották azokat. Három: ragaszkodott a túlméretezett közmunkaprogramhoz, elhanyagolta az állástalanok képzését, továbbképzését. A súrlódásból tavaly erősödő béralku lett, az év végén azonban már utcai demonstrációk sora.
A bosszankodásra okot adó tényezők közé tartozik az is, hogy csaknem egy évtizeddel a pénzügyi válság mélypontja után ismét gyengült a forint. A konvergenciaprogram még 311 forintos euró- és 265 forintos dollárárfolyammal kalkulált, ezzel szemben a tavalyi harmadik negyedév átlagos árfolyama 324, illetve 278 forint volt. Ismét bebizonyosodott, hogy ha a fejlődő régiókból biztosabb menedékbe áramlik a tőke, azt megérzi a forint, ha árfolyama nem zuhan is végzetesen. De a külföldre utazni szándékozók táborát már ez a gyengülés is megrostálta, vagy arra késztette őket, hogy olcsóbb célállomást válasszanak. Az idén ennél komolyabb próbatétel is bekövetkezhet, ha újabb pénzpiaci zavarok támadnak, netán eldurvul a momentán csak egymást kóstolgató felek kereskedelmi háborúskodása. A forint árfolyama jelenti az egyik fő inflációs kockázatot – természetesen a világpiaci kőolajárak mellett. Miközben a fogyasztók köznapi tapasztalata erőteljes drágulást jelez, a kormány a fogyasztói árak mindössze 2,7 százalékos növekedésére számít 2019-ben. Ehhez igazítja a januári nyugdíjemelést is.
A kormányzati átverés tömeges áldozatai a nyugdíjasok. Évek óta azzal kábítják őket, hogy járandóságuk megőrzi az értékét, mindeközben a nyugdíjak egyre jobban elszakadnak a bérektől. Tavaly például a nettó keresetek nagyjából 11,5 százalékkal nőttek, 3 százalékhoz közelítő infláció és ugyanekkora nyugdíjemelés mellett, holott a válság előtti, úgynevezett svájci indexálásból 7 százalékot meghaladó nyugdíjemelés következett volna. Az új kormányzati prognózis szerint a nettó keresetek az idén 9,4 százalékkal emelkednek, ebből és a kormány prognózisában szereplő inflációból a régi szabály 6,2 százalékos nyugdíjemelést írna elő. Több mint a dupláját annak, amit a kormány nyújt.
Még rosszabb helyzetben vannak azok, akik a tíz éve befagyasztott szociális támogatásokra szorulnak, mert azok értéke a hivatalos inflációs adatok alapján is több mint a negyedével csökkent. Közülük legalább a súlyosan fogyatékos, tartósan beteg gyermeket vagy hozzátartozót otthonukban gondozó családtagok helyzete javul valamelyest az idén. Mert bár a kormány nem egyezkedett az ápolási díj emelését követelő tüntetőkkel, végül mégis engedett. Ebben alighanem közrejátszott a sérült gyermekeikkel a Parlament épülete előtt demonstráló szülők megrázó drámája is.
Az irritáció kategóriáját Mészáros Lőrinc és néhány társa gazdagítása meríti ki. A magyar Forbes szerint 381 milliárd forintot meghaladó vagyonával a volt felcsúti polgármester megelőzte Csányi Sándort a leggazdagabb magyarok listáján, úgy, hogy öt éve még az első ötven között sem volt. Jó okkal lehet gyanítani, hogy ezzel Orbán Viktor lett Magyarország legtehetősebb polgára, aki elfoglalta új irodáját a budai Várban.
Mészáros Lőrinc és Orbán Viktor
Túry Gergely
A makrogazdasági prognózisokból azonban a súrlódások, feszültségek és irritációk nem sejlenek fel. Az még nem tragédia, hogy az elemzők mindegyike lassulást vár a tavalyi, minden jövendölést felülmúló, 5 százalékhoz közelítő növekedés után, sőt maga a kormány is lejjebb vette várakozásait. A tavasszal Brüsszelnek benyújtott konvergenciaprogramban még 4,1 százalékos tempót jelzett előre 2019-re, ám december 21-én szép csendben újabb középtávú prognózissal állt elő, amelyben már 3,9 százalékos plusz szerepel. Hiába, ha magasabb a bázis, nehezebb felülmúlni. A módosítás mindazonáltal nem számottevő. Az viszont szembeötlő, hogy ezzel szemben a Magyar Nemzeti Bank csupán 3,5 százalékos gazdasági növekedésnek ad esélyt az idén, ami egyike a leginkább borúlátó prognózisoknak.
