Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
Orbán Viktor a márciusi gazdasági évnyitón beszélt arról, hogy a 2030-ig kitűzött célok között szerepel a Török Áramlat megépülése is.
Most a Foreign Policy cikkezett arról, hogy mekkora kockázatot jelent a kelet-európai térségnek a Török Áramlat, melyet a szakértő Európa ellen irányuló geopolitikai puccsként értékel, és úgy véli, az oroszok eddigi befolyásnövelő módszerei (a propaganda, a dezinformáció vagy a titkosszolgálati manőverek) mind elhalványulnak a földgázipari taktikázás mellett.
A Török Áramlat ugyanis nemcsak megszilárdítja a Gazprom pozícióit Törökországban – mely Németország után az egyik legnagyobb vásárlójuk –, és a stratégiai partnerséget is szorosabbra szövi az országgal, hanem negligálja Ukrajnát, és erősítheti Putyin befolyását a Balkánon. A gáz a tervek szerint év végén indulna meg a Fekete-tenger alatt Törökországig, a továbbiakban pedig Bulgárián, Szerbián és Magyarországon keresztül Ausztriáig építenék tovább a vezetéket.
Putyin ütőkártyája a földgáz: 2018-ban a Törökországba és Európába irányuló orosz gázszállítások rekordot döntöttek, meghaladták a több mint 200 milliárd köbmétert. Az Európai Unióban érvényes, a diverzifikációt célzó szabályozás tiltja, hogy ugyanaz legyen a vezeték tulajdonosa, mint aki a gázt értékesíti azon keresztül, és ez komoly fejtörést okoz a Gazpromnak. Vannak persze célországok, akik gazdasági erejénél fogva várhatóan sikerrel lobbiznak az uniónál a szabályozás kikerülésére – például Németország az Északi áramlat II. vezeték kapcsán, mely az ország északi részére szállítana gázt Oroszországból.
A kelet-európai országok helyzete azonban más; Oroszország „alárendeltjeiként kezeli őket, ajánlatot tehát nemigen tesz nekik”. A Foreign Policy szakértője szerint a Török Áramlat pénzügyi és politikai kockázatai éppen az olyan érintett országokat sújthatja – ha nem jól játsszák ki lapjaikat – mint Bulgária és Magyarország.
A lap végigveszi a vezeték által érintett országok tárgyalási pozícióit: Szerbiának „megvan a maga sajátos viszonya az oroszokkal” – például olyan prioritású ügyek kapcsán, mint Koszovó –, miközben az ország uniós csatlakozási tárgyalásaira negatívan hathat Török Áramlat. Putyin azonban januárban már megállapodott a szerb állami gázvállalattal a vezeték lefektetéséről.
A lap elemzője szerint Orbán Viktor hasonló lelkesedéssel igyekszik ápolni a politikai és gazdasági kapcsolatokat Oroszországgal. Bulgáriának viszont van egy ütőkártyája a Kremllel szemben: a Gazprom tranzitdíjat kell fizessen az országnak 2030-ig a Trans-Balkan vezeték kapcsán, mely azonban feleslegessé válna a Török Áramlat kiépülése után, Bulgária így perelhetne a kieső bevételek miatt.
Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök egyébként korábban azt javasolta, hogy a Török Áramlat csak egy legyen azon vezetékek közül, melyek az új balkáni földgázelosztó központba (Balkan Gas Hub) futnak be, így segítve a diverzifikációt. Ezt a javaslatot azonban Dimitirij Medvegyev miniszterelnök és a Gazprom vezetője, Alekszej Miller lesöpörte; számukra kedvezőtlen helyzetet teremtene, ha Bulgária kedvére mixelhetné és értékesíthetné a gázt az unió platformjain.
Tavaly ősszel a Putyin–Orbán-találkozó után az elnök arról beszélt, hogy kormányközi bizottság alakul majd a kétoldalú regionális együttműködés összehangolására a Török Áramlat kapcsán.
