Konfliktustűrő – ez alighanem a legkevésbé erős jelző Várhelyi Olivérrel kapcsolatban, aki a magyar kormány legújabb jelöltje az Európai Bizottságba. A diplomata az elmúlt négy évben Magyarország brüsszeli Állandó Képviseletét vezette, vagyis ő volt az EU szerveihez delegált nagykövet. Ebben a minőségében pedig szüksége is volt a konfliktustűrésre, hiszen ebben az időszakban Orbán Viktor nem csak konfrontálódott az EU-val, de sokszor tűnhetett úgy, mintha egyenesen keresné a vitákat.

Várhelyi tehát ideális jelölt volt a nagyköveti szerepre 2015 júniusában, amikor Lázár János, az EU-ügyekért akkoriban felelős Miniszterelnökség vezetője bejelentette, hogy a 43 éves, a megelőző négy évben a delegáció helyettes vezetőjeként Brüsszelben tevékenykedő diplomata váltja Györkös Pétert a nagyköveti poszton. Akkoriban csúcsosodott ki a menekültválság, és épp azokban a napokban (a júniusi EU-csúcs idején) vált mindenki számára bizonyossá, hogy Orbán semmiképpen nem akar együttműködni az EU-val ennek „brüsszeli módra” történő megoldásában.

Ez azonban csak a nyílt harc kezdete volt. És ma már talán nehéz kibogozni, hogy a Magyarország és a tagországok illetékeseit tömörítő szakminiszteri Tanácsokban és az állam- és kormányfők csúcstestületében kialakult konfliktusokhoz mennyire járult hozzá az, hogy a miniszterelnök igyekezett kiemelt szerepet biztosítani Magyarországnak, illetve az, hogy Várhelyi – ellentétben elődjével, a kormánnyal szembeni kritikákat elsimítani igyekvő Györkös Péterrel – keményebb tárgyalási stílust képviselt.

Úgy tudjuk, a kemény stílus gyakran személyeskedést, heves stílust is jelentett a tárgyalások során - ezt erősíti meg a 444-nek Várhelyi kinevezésekor írt portréja is. Brüsszeli – külföldi tudósítók számára is – tartott háttértájékoztatóin mindenesetre előfordult, hogy magyar ellenzéki újságírókat intett rendre, amikor kérdezni akartak a kormány számára kellemetlen ügyekben – a külföldi tudósítók felháborodására.

De miért is járnak Várhelyi háttérbeszélgetésére a külföldi tudósítók?

Azt azonban senki nem vitatja, hogy a stílus mögött komoly felkészültség áll. Bár Trócsányi sem kezdő a diplomáciában, uniós téren tudása eltörpül Várhelyi mögött.

A biztosjelölt jogászként végzett a Szegedi Egyetemen, Dániában pedig európai jogot tanult. 1995-ben került gyakornokként az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium európai ügyekért felelős osztályára, nem sokkal később már az uniós jogharmonizációért felelt a tárcánál, 1996-1998 között pedig a Külügyminisztériumban.

Az első Fidesz-kormány idején az integrációs államtitkárságnál volt kabinetfőnök, 2001-től (vagyis a csatlakozási tárgyalások valódi kezdete idején) jogi tanácsadóként dolgozott Magyarország brüsszeli EU-képviseletén, két évvel később már a csatlakozás után Állandó Képviseletnek (ÁK) nevezett követség jogi szolgálatát vezette. 2006-ban tért vissza Budapestre, az Igazságügyminisztérium EU-jogi osztályának élére került, 2008-ban azonban újra Brüsszelbe került. Három évig az Európai Bizottságnál dolgozott, a belső piaci főigazgatóság ipari jogvédelemmel foglalkozó osztályát vezette – innen tért vissza, 2011-ben, először Györkös helyetteseként az ÁK-ra.

A szürke eminenciás

Felkészültségénél és keménységénél is fontosabb lehet azonban Orbán Viktor szemében a lojalitása, amellyel képviseli a kormány álláspontját akkor is, ha azzal egyedül marad a huszonnyolcak között. A Contexte francia szakportál Várhelyiről egy éve megjelent portréjában azonban már feltette azt a kérdést is:

ha valaki ennyire hangosan tudja hallatni a hangját, miért marad meg a viszonylag háttérbe szoruló diplomatának, miért nem lép előre?

A Magyar Nemzet 2017-ben ugyan arról írt, hogy a neve felmerült esélyesként a külügyminiszteri posztra a 2018-as választást követően, ez a forgatókönyv nem valósult meg.

A Contexte szerint a magyarázat erre részben az, hogy Várhelyi saját magára sem politikusként, inkább karrierdiplomataként tekint. Bár a Politico 2016-ban arról írt, hogy Orbán sokszor annyira önállóan dönt, hogy még Várhelyit sem vonja be a kormány fontos, az uniót érintő lépéseibe, Várhelyi háttérbe húzódása előnyös lehet a miniszterelnök szemében. Az ugyancsak, hogy „brüsszeli helytartója” egy igen felkészült szakember.

Az mindenesetre bizonyosnak tűnik, hogy az Orbán-kormányhoz fűződő viszonya ellenére nehezebb lesz támadási felületet találnia rajta az Európai Parlamentnek. A Fidesznek nem tagja és 2010 óta nem vett részt közvetlenül a kormány munkájában sem. Ellentétben Navracsics Tibor eddigi biztossal és Trócsányi László eddigi biztosjelölttel, akik mindketten igazságügyminiszterként koordinálták olyan jogszabályok kialakítását, amelyekkel 2011 óta harcol kisebb-nagyobb intenzitással az EP.

Mivel világ életében a közszférában dolgozott, az összeférhetetlenség sem nagyon jelenthet problémát, azt azonban naivitás lenne gondolni, hogy egy esetleges meghallgatásán (erre várhatóan október 14-15-én kerülhet sor) ne kérnék számon kötődését az orbáni vezetéshez.