Az elmúlt években az éghajlatváltozás, természeti környezetünk pusztítása és a technológiai fejlődés minden korábbinál jobban megmozgatta a nemzetközi közösséget. Mindazonáltal sok még a tennivaló. Az ipar fokozatos környezetbarátabbá és digitálisabbá válásával európaiak millióinak a pályafutása fog átalakulni. A népesség elöregedése és a várható élettartam növekedése pedig egészségügyi és szociális védelmi rendszereink számára jelent új kihívásokat.

A jelenlegi szociális mutatók pozitívak – a munkanélküliségi adatok az EU-ban valaha mért legalacsonyabbak, és az elmúlt tíz évben 7 millió ember emelkedett ki a szegénységből és a társadalmi kirekesztettségből. Az egyenlőtlenségek azonban továbbra is fennállnak, és sokan még mindig a mindennapi betevőért küszködnek. Nem minden gyermek és fiatal fér hozzá a minőségi oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz. A nők még mindig alulreprezentáltak a munkahelyeken, és pályafutásuk sokkal kiszámíthatatlanabb. A nemek közötti bérszakadék megszüntetésétől is távol állunk még: Magyarországon 2017-ben 14,2%-ot tett ki a férfiak és nők közötti bérszakadék.

Ursula von der Leyen bizottsági elnök európai zöld megállapodásával Európa hangot adott azon törekvésének, hogy 2050-re az első klímasemleges kontinens legyen. Az átállás új üzleti lehetőségeket fog elénk tárni, de azt is megköveteli tőlünk, hogy megváltoztassuk termelési szerkezeteinket, fogyasztási szokásainkat, azt, hogy hogyan közlekedünk és mit eszünk. Ezért innovatív és versenyképes új iparágakat, a megélhetés új formáit kell kifejlesztenünk, valamint új készségeket kell elsajátítanunk.

A mesterséges intelligencia és a robotika térnyerésével ugyanakkor sok foglalkozás megváltozik, sőt, egyesek eltűnhetnek. A platformalapú munkavégzés és a „haknigazdaság” már most is gyökeresen felfordít számos üzleti modellt. A munka új világában a szociális védelemnek még a bizonytalan munkahelyeken dolgozók számára is garanciát kell jelentenie – sőt, az ő esetükben ez különösen fontos.

Uniós és tagállami szinten egyaránt cselekednünk kell, hogy lehetővé tegyük a jövő munkaerejének kifejlődését. Biztosítanunk kell, hogy az EU valamennyi munkavállalója képes legyen megragadni a lehetőségeket, és szembe tudjon nézni az említett átmenetek által támasztott kihívásokkal. A jövő innovatív és inkluzív szociális piacgazdaságának az emberekről kell szólnia, olyan minőségi munkahelyeket biztosítva számukra, amelyek megfelelő bért fizetnek. E törekvés sikere az átképzési és továbbképzési lehetőségekhez való hozzáférésen múlik. Egyetlen ember, egyetlen régió, egyetlen ország sem maradhat le az Uniónkban.

A decemberben hivatalba lépett új Európai Bizottság már feltérképezte azokat a területeket, ahol elengedhetetlen az uniós szintű fellépés, de tudni kell, hogy az uniós fellépés önmagában nem elegendő. A szociális jogok európai pillérének 2017 novemberi kihirdetésével az európai intézmények és az uniós vezetők elkötelezték magukat amellett, hogy a méltányosságot a mindennapi élet alapjává teszik. Ez a 20 jogból és alapelvből álló csomag valamennyi szakpolitikánkra kiterjedően előmozdítja az esélyegyenlőséget és a mindenki számára elérhető munkahelyeket, a tisztességes munkakörülményeket, valamint a szociális védelmet és a társadalmi befogadást. Most, a szép szavak után eljött a cselekvés ideje. Az Európai Bizottság megindította a vitát az összes uniós országgal, régióval és szociális partnerrel, kikérve valamennyi érdekelt fél véleményét a további lépésekre vonatkozóan, és felkérve őket az uniós pillér értékeiről alkotott közös elképzelés kialakítására. E viták eredményének felhasználásával készül majd a pillér végrehajtására irányuló cselekvési terv.

Először is meg kell fontolnunk a minimálbérekre vonatkozó európai keretrendszer lehetőségét. Minden munkavállalónak tisztességes megélhetést biztosító méltányos bért kell kapnia. Az EU-ban azonban még mindig túl sok dolgozót fenyeget az elszegényedés. E helyzet enyhítése érdekében olyan közös alapot kell találnunk, amely előmozdíthatja a bérmegállapítás magas szintű normáit, miközben a kollektív tárgyalások rendszereinek fejlesztésével és a szociális partnerek autonómiájának tiszteletben tartásával felgyorsítja az EU-ban a fokozatos gazdasági és társadalmi konvergenciát. Minden javaslatban tükröződni fog az, hogy a minimálbéreket a nemzeti hagyományoknak megfelelően kollektív szerződések vagy jogi rendelkezések révén kell megállapítani.

A közelmúlt eseményei bebizonyították: a globális kihívások túl nagyok ahhoz, hogy egyedül nézzünk szembe velük. Ez így van a munkaerőpiacok jövőjének és a versenyképes, fenntartható és méltányos Európához való hozzájárulásuknak az esetében is. Továbbra is a legmagasabb szintű normákra kell törekednünk annak érdekében, hogy minden európai ember méltósággal élhesse életét és kiteljesedhessen.

A szerző az Európai Bizottság foglalkoztatásért és a szociális jogokért felelős tagja