szerző:
Schaffhauser Tibor
Tetszett a cikk?

Az EU feladta a harcot, bukásra kárhoztatjuk magunkat – Greta Thunbergtől a Greenpeace-ig zöld aktivisták ehhez hasonló kritikával illetik az Európai Bizottság március 4-én bemutatott uniós klímatörvény-tervezetét, amely nem határozott meg 2030-as kibocsátási célokat. A bizottságnak emellett szembe kell néznie a progresszív tagállamok kritikájával is, tucatnyi ország vezetői sürgetnek magasabb kibocsátás-csökkentési célokat, és azok mielőbbi elfogadását – a bizottság őszi terveivel szemben – legkésőbb júniusban szükségesnek tartják. De jöhet kritika a lemaradó országoktól is, amelyeknek a klímatörvény a későbbiekben alighanem legtöbb politikai vitát kiváltó pontja fáj majd, mely szerint a bizottság felhatalmazást kapna, hogy kötelezően követendő ajánlásokat szabjon a később meghatározott célok teljesítésében elmaradó tagállamok számára. A kétsebességes Európa szelleme a klímavédelemben is egyre láthatóbb. Elemzés.

A világunkat fenyegető ökológiai válság közepette elegáns gesztus lett volna az Európai Bizottság részéről az uniós klímasemlegességet jogi keretekbe foglaló új klímatörvény tervezetét március 3-án, a Vadvilág Nemzetközi Napján bemutatni, azonban valószínűleg nem sikerült az elfoglalt uniós vezetőket a közös sajtóeseményre összeszervezni. A klímatörvény tervezetének előkészítése azonban nem ma kezdődött. Az EU Bizottság 2018. november 28-án mutatta be elképzeléseit a kontinens gazdaságának nettó zéró kibocsátásúvá történő átalakításáról a Párizsi Megállapodás elvárásaival és az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) ajánlásaival összhangban, a „Tiszta Bolygót Mindenkinek – Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról” cím alatt.

Ennek mentén került sor 2019 során sok szakértői, miniszteri és kormányfői szintű egyeztetésre, valamint parlamenti vitára a legkülönfélébb szakterületek bevonásával. Az egyeztetéssorozat végül azzal zárult, hogy az uniós állam- és kormányfők 2019 decemberében tartott ülésükön jóváhagyták, hogy az EU a Párizsi Megállapodásban kitűzött célokkal összhangban 2050-re klímasemleges legyen – kis szépséghibával.

Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen politikai programjának is kiemelkedő eleme a klímaváltozás elleni határozottabb fellépés. Ennek keretében 2019. december 11-én mutatták be az Európai Zöld Megállapodást, amelynek célja, hogy az EU 2050-re a világ első klímasemleges kontinensévé váljon. Ezt, illetve a csatolt finanszírozási programot az Európai Parlament is támogatta, azonban magasabb 2030-as kibocsátás-csökkentési vállalásokat javasolt az EU számára.

A fenti célokat jogi keretek közé hivatott terelni a március 4-én von der Leyen bizottsági elnök és Frans Timmermans klímabiztos által bemutatott klímatörvény tervezete. A bizottság a lehetséges reakciók kipuhatolásának mára már bejáratott módszeréhez nyúlt most is, mivel a jogi dokumentum egy előzetes 12 oldalas változata már korábban „kiszivárgott” a brüsszeli sajtóhoz. Ehhez a változathoz természetesen már érkeztek bőven előzetes reakciók, azonban sok elemet még nem tartalmazott a később bemutatott anyaghoz képest. A klímatörvény 46 oldalas tervezetének bemutatóját Von der Leyen a következőkkel vezette fel:

A klímatörvény a politikai elkötelezettségünk jogra fordítása és a fenntartható jövőbe vezető visszafordíthatatlan ösvényre helyez minket. Ez az Európai Zöld Program szíve. Kiszámíthatóságot és transzparenciát nyújt az európai iparnak és befektetőknek. Továbbá irányt mutat a zöld növekedési stratégiánknak és biztosítja, hogy az átalakulás lépcsőzetes és igazságos lesz.

A politikai üzeneteket követően pedig lássuk, hogy a javaslat mely fő témákkal foglalkozik.

A legfontosabb pontja a tervezetnek, hogy jogi kötőerőt rendel az eddig csak politikai üzenetek szintjén megjelent 2050-es klímasemlegességi célkitűzéshez. Ennek mentén az EU intézményeknek és a tagállamoknak kötelezettségük keletkezik, hogy megtegyék a szükséges lépéseket a közös uniós és nemzeti klímacélok teljesítése érdekében.

A klímatörvény azonban nem tartalmaz még 2030-ra vonatkozó emelt kibocsátás-csökkentési célokat. Ezen részt a részletes hatástanulmány elkészülte után tervezik majd módosítani, 2020 szeptemberében. A tervezetet ért legtöbb kritika pont ezt a részt emelte ki, mivel a tudomány állása szerint a jelenleg az EU által 2030-ra vállalt legalább 40%-os kibocsátás-csökkentési cél nem elegendő a Párizsi Megállapodás céljainak tartásához. A magasabb cél megállapítása azonban nemcsak ezért fontos, hanem az idei éves ENSZ-klímakonferencia, a COP26 előtt kell a feleknek felülvizsgálniuk és lehetőleg ambiciózusabb vállalásokat benyújtaniuk az ENSZ felé. Ezekről a vállalásokról itt írtunk korábban részletesen. Amennyiben az EU, a világ egyik legnagyobb gazdaságaként ambiciózus 2030-as vállalást nyújtana be jóval a COP26 előtt, úgy magasabb vállalások megtételére ösztönözhetné a többi országot is. Emiatt fontos, hogy mihamarabb megkezdődhessen a vita a célokról.

2021 júniusáig a bizottság a klímatörvény szerint felül fogja vizsgálni, illetve szükség esetén módosítani fogja az összes releváns szakpolitikát és egyéb eszközt (mint az EU ETS, az energiahatékonysági, vagy a megújuló energia irányelveket), amely az emelt 2030-as célok megvalósításához szükségesek. A Bizottság továbbá javasolni fog egy 2030 és 2050 közötti kibocsátás-csökkentési pályát is, hogy mérhető és előre jelezhető legyen a célok felé történő előrehaladás.

Ezen felül a klímatörvény tervezete intézkedéseket tartalmaz annak érdekében, hogy nyomon kövesse az Európai Unió és tagállamainak előrehaladását a kitűzött célok teljesítése felé és igény esetén módosításokat lehessen eszközölni. A javaslat a már meglévő eszközöket használja fel erre, mint a tagállamok nemzeti energia- és klímaterveit – amelyeket a határidő lejárta után két hónappal még mindig több tagállam nem nyújtott be. A szükséges adatokat pedig az Európai Környezetvédelmi Ügynökség jelentéseiből és a legújabb tudományos eredményekből fogja a bizottság kinyerni. Annak érdekében, hogy a folyamat összhangban legyen a Párizsi Megállapodás alatti felülvizsgálati mechanizmussal, az uniós felülvizsgálatra ötévente fog sor kerülni 2023 szeptemberétől kezdődően.

A bizottság a tervezet szerint felhatalmazást kap arra is, hogy ajánlásokat tegyen azon tagállamok számára, amelyeknek a lépései nincsenek összhangban a klímasemlegességi céllal és a fent vázolt kibocsátás-csökkentési pályával.

Ezen ajánlásokat a tagállamoknak követniük szükséges, vagy megfelelő magyarázatot kell adniuk arra, hogy miért nem teljesítik a klímasemlegesség eléréséhez szükséges lépéseket. A bizottság ezen felül felhatalmazást kapna arra is, hogy felülvizsgálja a kibocsátás-csökkentési pályát és az uniós lépéseket is indokolt esetben. Valószínűsíthető, hogy az új 2030-as kibocsátás-csökkentési cél megállapítása mellett ezen felhatalmazás kérdése lesz a leginkább vitatott a tervezet tárgyalása során, így érdemes lesz figyelni rá a későbbiekben.

Végül a klímatörvény tervezete szerint a tagállamoknak alkalmazkodási stratégiákat kell kidolgozniuk és átültetniük annak érdekében, hogy növeljék az ellenálló képességüket, valamint csökkentsék a kitettségüket a klímaváltozás negatív hatásaival szemben. A tervezettel egy időben mutatták be az Európai Klímamegállapodást is, amelynek célja a régiók, helyi közösségek, civil szervezetek, iskolák, az ipar és az európai polgárok bevonása a folyamatba. Beszédes, hogy Timmermans klímabiztos első nyilvános szereplését a kezdeményezés népszerűsítésére fiatal klímaaktivisták körében tette és kizárólag Facebookon és LinkedInen közvetítette.

A klímatörvény javaslatát a bizottság a rendes jogalkotási eljárás keretében továbbítja az Európai Parlament, a tagállamok szerve, a Tanács, a Régiók Bizottsága és a Gazdasági és Szociális Bizottság részére további megfontolás céljából. A tervezethez azonban már eddig is több észrevétel érkezett.

34 klímaaktivista, a bevezetőben már említett Greta Thunberggel és a magyarországi Fridays for Future szervezettel együtt nyílt levelet intézett a bizottság felé, amelyben úgy értékelik a tervezetben szerepelő 2050-es klímasemlegességi célt, hogy az EU feladta a harcot. A nyílt levél szerint nemcsak 2030-ra és 2050-re kellenek célok, hanem folyamatos cselekvésre van szükség, illetve nem egy távoli klímasemlegességre kell törekednünk, hanem negatív kibocsátásokra kell törekednünk, de legalábbis nullára. A WWF reakciójában úgy vélekedett, hogy „klíma GPS-re van szükségünk, a tervezet azonban csak egy iránytű, amely a klímasemlegesség hozzátevőleges irányába mutat”. Továbbá kiemelték, hogy fontos a 2030-as uniós kibocsátás-csökkentési célt legalább 65%-ra növelni, a klímasemlegességet pedig korábban, már 2040-ben el kell érnünk.

A Greenpeace ehhez képest még kritikusabban fogalmazott, miszerint azzal, hogy a tervezet a „tudományos alapokon nyugvó 2030-as célok, valamint a fosszilis energiahordozók támogatásának kivezetésére vonatkozó lépések hiányában bukásra kárhoztatjuk magunkat. Ködösítések és félmegoldások évtizedei addig a pontig juttattak minket, hogy a klíma összeomlása miatt már a Föld alapvető túlélése is veszélyben forog. A cselekvés ideje most van, nem 10 év múlva”. A Greenpeace szintén kiemeli a 2030-as kibocsátás-csökkentési cél hiányát a tervezetben és figyelmeztet, hogy így nagyon kevés ideje marad a tagállamoknak, hogy a novemberi COP26 előtt megegyezzenek egy új vállalásban. Ennek mentén hivatkozik arra a 12 tagállam által jegyzett levélre, amely már a szeptemberi EU-Kína csúcs előtt elengedhetetlennek nevezi az új cél elfogadását annak érdekében, hogy az EU megőrizhesse a vezető szerepét a nemzetközi klímatárgyalások során.

A fentiek tükrében a bizottságon és a tagállamokon igen komoly a nyomás, hogy mihamarabb megegyezzenek a részletekben. A brüsszeli politikában mindig kiválóan értesült Politico egy remek elemzésben mutatja be a közelgő kihívásokat, amelyeket most csak röviden foglalunk össze. A tervezettel ismét feldereng a kétsebességes Európa szelleme, miszerint egyes tagállamok, például Ausztria, Dánia, Finnország vagy Svédország már korábban is el szeretnék érni a klímasemlegességet, míg Lengyelország egyelőre nem tudta vállalni azt magára nézve. Ezt az ötévenkénti felülvizsgálat pedig nem feltétlen segítené.

Hasonló megosztottság várható az új, megnövelt 2030-as céllal kapcsolatban is, mivel egyes tagállamok a magasabb 55%-os, míg mások a legfeljebb 50%-os kibocsátás-csökkentést tudják támogatni. Ennek mentén

nagyobb viták várhatók a kérdésben, mint a 2050-es klímasemlegesség kimondásában.

A magasabb ambíciószint azonban komolyabb ráfordításokat is igényel, ami nehezíti a következő 7 éves pénzügyi ciklus, valamint a javasolt Igazságos Átmenet Alap (JTF) tárgyalásait is. Ez lehetett az egyik oka annak is, hogy az uniós vezetők nem tudtak februárban megegyezni a költségvetésről. A komoly ambíciók azonban lehet, hogy nem lesznek elegendők ahhoz, hogy kivezessünk minden szén-dioxid-forrást, így meg kell vizsgálni a kibocsátásokat elnyelő módszereket is. Itt megint megosztottság várható az erdősítést vagy a technológiai megoldásokat támogató tagállamok között.

Az utolsó kihívás pedig az egész uniót érinti, mivel az ambiciózusabb uniós klímapolitika (és az esetleges széndioxid-vámok) bevezetése diplomáciai és kereskedelmi bonyodalmakat okozhat a tagállamoknak – legalábbis az uniós versenyképességet és a bajor autógyárakat féltők szerint. Ezzel szemben több tagállam és civil szervezet azzal érvel, hogy az EU magasabb ambíciószintre ösztönözheti a többi nagy kibocsátót a saját ambiciózus kibocsátás-csökkentési vállalásaival. Amennyiben a széndioxid-vámok kérdésében szeretnénk mi is állást foglalni és hozzászólni a vitához, a Bizottság április 1-ig ezen a linken várja a véleményünket.

A kihívásokat eltekintve komoly munka áll a bizottság előtt annak érdekében, hogy a gyakorlatba is átültesse a klímatörvényt és az abban foglaltakat, ahogy azt a kiszivárogtatott munkaprogramja is bizonyítja. A következő fél év tehát izgalmasnak ígérkezik az uniós klímapolitikai tárgyalások tekintetében, amely során majd kiderül, hogy a bizottság politikai optimizmusa jogos volt-e, vagy Greta Thunbergnek lesz ismét igaza. Amíg a válaszra várunk, addig Christiana Figueres volt UNFCCC főtitkár nemrégiben megjelent könyvét szemlézi a Forbes és ad 10 javaslatot arra, hogy mi magunk mit is tehetünk a klímaváltozás ellen. A könyv fő üzenete szerint először is radikális optimizmusra lesz szükségünk.

A szerző a bécsi székhelyű, energiával foglalkozó Energy Community nemzetközi szervezetnél dolgozik klímapolitikai tanácsadóként. A cikk elsőként a Másfélfok.hu oldalon jelent meg. Jelen írás tartalma kizárólag a szerző magánvéleményét tükrözi.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!