Természetesen minden a koronavírussal kezdődött. Az ugyanis pont ott ütötte fel a fejét, ahol szinte a legjobban fáj: először Vuhant és környékét, a Kína egyik gazdasági központját ütötte ki, majd Európában is a leginkább gyengélkedő gazdaságot, az olaszt vette célba, ráadásul az ország legfejlettebb, a GDP-jének legnagyobb részét adó északi részében állította meg teljesen az életet.

A fertőzés terjedésének első heteiben a tőzsdéken is véget ért az évek óta tartó szinte nyílegyenes növekedés, ám ott a hatás nem volt annyira drasztikus, mint az olajiparban. Miért? Először is, mert a kereskedők jellemzően hosszabb távon gondolkodnak, és a korábbi komolyabb járványokkor is azt lehetett látni, hogy bár rövid távon visszaestek a részvényárfolyamok, ám a veszteségeket egy-két hónapon belül ledolgozták a tőzsdék, és gyakran új csúcsokra emelkedtek.

Az olaj viszont más: Kína a világ legnagyobb energiaimportőre, ha ott leáll a gazdaság, akkor az hatással van az olaj árára is. Mindannyian láthattuk fotókat a teljesen kihalt kínai utcákról, a bezárt boltokról, márpedig ha a lakosság nem használja az autóját, ha a kereskedők nem akarják A pontból B-be elvinni a termékeiket, akkor bizony csökkenni fog az igény az olaj iránt. És ha a világ legnagyobb importőre hirtelen jóval kevesebb olajat akar vásárolni, mellesleg világszerte visszaesik a turizmus – mivel kevesebbet utazunk – akkor azonos termelési szint mellett túlkínálat fog kialakulni, annak pedig árcsökkenés lesz a vége.

AFP / Nicolas Asfouri

Igen kényes szituáció

Az áresés annak rendje és módja szerint meg is történt, az év eleje óta mintegy harmadával csökkentek az árak. A további árzuhanást megakadályozandó az olajkartell, avagy hivatalos nevén a kőolajexportáló országok szervezete (OPEC) múlt héten azt tervezte, hogy a korábbi lépéseket megfejelve 2020 végéig további napi 1,5 millió hordóval csökkenti a kőolaj-kitermelést. A lépés komolyságát jelzi, hogy mindezzel együtt már napi 3,6 millió hordóval került volna kevesebb olaj a piacra, amekkora visszaesésre a 2008-as gazdasági válság óta nem volt példa.

A döntést múlt hét pénteken akarták meghozni, amikor egy találkozót tartottak az OPEC-en kívüli nagy olajexportőr országokkal. Az biztos, hogy senki nem várt könnyű meccset: a világgazdaság amúgy sincs a legjobb formájában, így

a nagy exportőr országoknak, mint például Venezuela vagy Oroszország minden egyes centre szükségük van, ha komolyabb károk nélkül akarnak túllépni a mostani lassuláson.

Moszkva nem is okozott csalódást, nem támogatta a termelés visszafogására irányuló terveket, mondván, ma még senki sem tudja megállapítani, hogy a koronavírusnak milyen hatása lesz hosszabb távon a világgazdaságra. A döntés persze további áresést generált a piacon – konkrétan 2008 óta nem volt akkora napközbeni áresés, mint pénteken.

AFP / Askin Kiyagan

Berágtak

Az orosz nyet-re Szaúd-Arábia reagált először, és meglehetősen agresszívan: kínai ügyfeleinek akár 6-7 dollárral is olcsóbban adja az olaj hordóját, emellett kétmillió hordóval megnöveli a termelését. Ezzel egyfelől növelni akarják részesedésüket az olajkereskedelemben, másrészt elég egyértelmű üzenetet fogalmaztak meg a Kreml felé: indulhat az árháború, amiből valószínűleg ők fognak győztesen kikerülni.

Ez óriási váltás az eddigiekhez képest, hiszen a szaúdiak az árstabilitás érdekében korábban hajlandóak lettek volna részesedéscsökkentést is elszenvedni. Most viszont többet fognak termelni egy olyan piacra, ahol már alapból jelentős felesleg van a kínálatból. A logika egyszerű: ha már kevesebbért tudjuk eladni a termékünket, akkor adjuk el minél több ügyfélnek, akár olyannak is, aki eddig mástól – drágábban – vásárolt.

A CNBC értesülései szerint Szaúd-Arábia azért is választott ennyire drasztikus lépést, mert az OPEC és Oroszország tárgyalásain egyáltalán nem sikerült még csak közel sem kerülni egy megállapodáshoz. Az oroszok álláspontjára persze az is hatással van, hogy az USA nemrég szankciókkal sújtotta Rosznyeftet, azaz az orosz állami olajvállalatot, mert venezuelai olajjal kereskedtek, ezzel pedig segítik fenntartani az amerikaiak szemét szúró Nicolas Maduro elnök hatalmát. A szankció elég sokba kerül az orosz állami bevételek elég nagy részét adó Rosznyeftnek, így valahol érhető, hogy Moszkva el akarja kerülni a további veszteségeket, amelyeket a termelés visszafogása okozott volna.

AFP / STR

Még nincs vége

A rossz hír, hogy a szaúdiak lépése önmagában is az olajárak esését hozza magával, ám mivel a világgazdaság vélhetően nem fog egyhamar magához térni – Olaszországban épp a hétvégén ítéltek egy hónapos vesztegzárra 17 millió embert –, ezért több elemző további drasztikus áreséssel számol.

Hétfőn a Brent olaj hordónkénti ára 36 dollár körül volt – egy éve még 60 dollár felett, 2018 elején pedig 80 dollár felett jegyezték – ám a Goldman Sachs elemzőcég szerint a második és harmadik negyedévben ez 30 dollár is lehet, sőt, akár 20 dollárra is benézhet.

A nagy esést leginkább az állíthatná meg, ha Oroszország felülvizsgálná korábbi álláspontját és visszatérne a tárgyalóasztalhoz, ám erre egyelőre kevés az esély, Anton Szilvanov orosz pénzügyminiszter legutóbb még azt nyilatkozta, felkészültek az olajárak zuhanására, míg az tárcája azt közölte, hogy Oroszország hat-tíz évet is kibír 25 és 30 dollár közötti olajár mellett. Március elején több mint 510 milliárd dollárra, a bruttó hazai termék 9,2 százalékára rúgott eszközeinek értéke. Persze mindig van az a szint, ami felülírja a korábbi álláspontot, de azt egyelőre csak találgatni lehet, hogy mekkora az oroszok tűréshatára.

Az olajháború pedig mindenkire hatással lesz. Ezt még az USA sem kerülheti el, a Chevron például már elvesztette tőzsdei értéke ötödét 2020-ban. Az amerikai olajcégek 86 milliárd dollárnyi adósságot görgetnek maguk előtt, aminek a nagy részét a következő két évben kellene törleszteni. Márpedig ha esnek az árak, és a szaúdiak agresszív lépései miatt csökkennek a piaci lehetőségek, akkor fennállhat a lehetősége annak, hogy ezek a cégek nem fogják tudni visszafizetni a hiteleiket. Így leginkább az időben bízhatnak: hogy az elkövetkező másfél-két évben rendeződnek a viszonyok, különben az elemzők szavai szerint Armageddon jöhet a piacon, avagy másképp fogalmazva:

az olajtermelő országok kollektív öngyilkosságot követnek el.

AFP / Giuseppe Cacace

Minket sem kerül el

Ami most biztos, hogy mind a szaúdiak, mind az oroszok annyi olajat fognak termelni, amennyit tudnak, hiszen ez a rövid távú érdekük – kommentálta az eseményeket Pletser Tamás, az Erste Befektetési Zrt. EMEA olaj- és gázipari elemzője. Szerinte a legfőbb kérdés, hogy a keresleti oldalon mekkora csökkenéssel lehet számolni. Az elemzők nemrég még azt mondták, hogy idén 1,4 millió hordóval növekedhet a kereslet, ehhez képest most már 150 ezres mínusszal számolnak.

„Ez pedig könnyen tovább eshet, ha nem sikerül a mostaninál sokkal jobban kezelni a koronavírus okozta helyzetet. Olaszország egyelőre nagyon rosszul reagált a vírus megjelenésére, nagy kérdés, hogy Németország miként fog” – mondta a szakértő, aki szerint a német reakció meghatározhatja, mekkora hatás éri a magyar gazdaságot. Ha ugyanis visszaesik a német autók iránti kereslet, akkor azt a – főként az autóipari exportra támaszkodó – magyar gazdaság könnyen megérezheti.

A lakosság leginkább azt fogja észlelni, hogy egy hét alatt akár 60-70 forinttal is eshet a benzin és 40-50 forinttal a dízel ára.

„Ez csak első hallásra meglepő, hiszen lényegében lefeleződött az olajár, az ilyen változás pedig általában néhány nap alatt begyűrűzik a benzinkutakra” – magyarázta Pletser.

AFP / TIMOTHY A. CLARY

Azt egyelőre lehetetlen megjósolni, hogy a Molra milyen hatással lesz mindez hosszabb távon. Az első reakció azért nem túl kedvező: a hétfői kereskedésben csaknem 12 százalékkal esett a BÉT-en a magyar olajcég részvényeinek árfolyama.

Az Erste elemzője szerint az olajárcsökkenés mindenképpen negatív, de nem tragikus a társaság számára, hiszen a feldolgozás, illetve kereskedelem oldalán ellensúlyozhat. Mit jelent ez? A Brent-olaj 20 dolláros esése évente 200-250 millió dolláros mínuszt jelent a magyar olajcégnek, ám mivel 400 ezer hordó olajat finomítanak, ezért Pletser szerint, ha ott sikerül akár egy dollárral növelni a finomítói marzsot – ami nem lehetetlen feladat –, akkor a veszteség felét máris sikerül kompenzálni.

Azt, pedig, hogy a hétfői kereskedésben 12 százalékos mínuszt produkált a Mol a tőzsdén, azzal magyarázza, hogy a befektetők a legrosszabbra számítanak, azt árazzák be. „Kicsit abnormális az esés, ahogy kicsit abnormális, ahogy az egész világ reagál a vírusjárványra. Ám ez azt is jelenti, hogy egy jó hír hatására akár könnyen vissza is pattanhat az árfolyam” – magyarázta a szakember, aki szerint a legnagyobb félelem az az, hogy a válság csúcsát még nem értük el.

Jó lenne, ha az európai hatóságok és politika jobban kezelné a szituációt, ha ez nem történik meg, félő, hogy az egész világon itt fog a legnagyobbat ütni a koronavírus-járvány – mondta, pedig a beszélgetésünk idején még nem is tudhatta: az amerikai tőzsdéken akkora visszaeséssel indult a nap, hogy inkább felfüggesztették a kereskedést.

Pedig az alacsony olajár az jó, nem?

Bár az alacsony olajár békeidőszakban segítheti a gazdasági aktivitást, a mostani helyzetben ez a folyamat túl sok mindennel párosul, így a pozitív hatások alig észrevehetőek – mondta Fórián-Szabó Gergely, az Amundi Alapkezelő befektetési igazgatója. Az olaj ára ugyanis nem szép csendben esett le, hanem több sokkhatás eredményeképpen, így jelenleg mindenki vészhelyzeti forgatókönyv alapján dolgozik.

Ennek következtében még a nettó olajimportőr országok sincsenek egyértelműen jó helyzetben, hiszen hiába olcsóbb az olaj, ha például a segítségével elkészített terméket nincs kinek eladni.

Pozitívum viszont, hogy a monetáris politika már támogatóbb – ennek jele volt az amerikai Fed múlt heti kamatcsökkentése is –, ám a befektetési igazgató szerint ez sem az olajár miatt van, hanem egyszerűen azért, mert a megjelenő visszaesés veszélyeire reagáltak a jegybankok. Az elemző kiemelte: „ez valamennyire kompenzál, van egyfajta stabilizáló hatása, ami a mostani pánikhangulatban most még kevésbe észlelhető, de hosszabb távbon meglehet a hatása”.