Vannak hatékony eszközök a devizapiaci kockázatok kezelésére
Az árfolyamingadozás feladja a leckét – főleg, ha importhányadot tartalmazó beruházást kell finanszírozni.
A koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozó intézkedések miatt a foglalkoztatottak jelentős része otthonról kénytelen dolgozni az Európai Unió egészében – közülük sokaknak ilyesmi most fordul elő először. A járvány előtt, 2019-ben uniós átlagban a 15-64 év közötti foglalkoztatottaknak mindössze 5,4 százaléka dolgozott általában otthonról – írja közleményében az Eurostat.
Az elmúlt évtizedben ez az arány lényegében alig változott, folyamatosan 5 százalék körül mozgott. Azonban azoknak az aránya, akik ha nem is rendszeresen, de alkalmanként otthonról dolgoztak, folyamatosan nőtt: a 2009-es 6 százalékról 9 százalékra.
Mi kell a távmunkához? Öt dolog, amit feltétlenül gondoljon át, mielőtt belevág
A koronavírus terjedésének idején a kormányzati intézkedések mellett a józan ész is azt diktálja: amelyik munkakörnél ez értelmezhető, azt át kell állítani távmunkára. Persze ezt könnyebb mondani, mint a gyakorlatban megvalósítani. Összeszedtük, miként lehet zökkenőmentes(ebb) az átállás.
Ami a nemek közti megoszlást illeti, a nők valamivel nagyobb része dolgozott rendszeresen otthonról, mint a férfiaké (5,7, illetve 5,2 százalék). Korcsoportok szerint az idősebb foglalkoztatottak körében nagyobb arányú volt a rendszeres otthoni munkavégzés, mint a fiatalabbak körében.
A tagállamok közt nagy különbségek voltak az otthonról dolgozó foglalkoztatottak arányában:
Csak Romániában és Bulgáriában dolgoztak (arányaiban) kevesebben rendszeresen otthonról, mint Magyarországon. Valamivel jobb a helyzet, ha az alkalmanként otthonról dolgozók arányát nézzük, ebben az összehasonlításban hátulról a hetedik volt, de még így is messze elmarad nemhogy az élbolytól, de az uniós átlagtól, sőt a többi visegrádi országtól (Szlovákia, Csehország, Lengyelország) is.
