szerző:
Sztojcsev Iván
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A világ legtöbb sportolója tehetetlenül figyeli, mikor engedik újra versenyezni, ám vannak sportágak és ligák, ahol a játékosok szava dönt. Azt elképzelhetetlennek tartjuk, hogy egy sztárfocista sztrájkkal fenyegessen, miközben amerikai sportoknál már teljes bajnokság is elmaradt, mert a játékosoknak nem tetszett a liga pénzügyi terve. Mit tudnak ott, ahol igazán erős a sportolói szakszervezet?

Lassan, de biztosan újraindul az élet a sportban is. Országonként és sportáganként nagy az eltérés az időpontban és a biztonsági előírásokban, de már ott is az újraindulás feltételeit tervezgetik, ahol egyelőre nem lehet játszani. Azonban nagyon sok sportágban és országban épp a sportolóknak nincs nagy beleszólásuk abba, mi történjen. Miközben az ő személyes biztonságukról és megélhetésükről van szó, a döntéseket a sportági szövetségek vagy a kormányok hozzák.

A focisták és egyáltalán, szinte minden európai sportoló mintha csak tehetetlenül tudná figyelni, mit döntenek a feje fölött. Eközben az amerikai bajnokságokban gyakorlatilag lehetetlen határozni a sportolók meghallgatása nélkül – az Egyesült Államok pedig nem épp a szakszervezeti mozgalmairól híres, a sportolói érdekképviselet mégis sokkal erősebb ott, mint Európában.

©

A magyarázat azonban logikus:

Az amerikai ligákban csak az USA és Kanada csapatai vesznek részt, vagyis ha leáll a sportélet, a sportolók addig el tudnak menni a világ más részeire játszani. És ez nem csak üres fenyegetés: meg is tették már nem egyszer. Minden más sportágban nemzetközi szervezetek alá tartoznak az országos szövetségek, így ha például egy focista sztrájkba lépne, a FIFA egyetlen más tagállamában sem játszhatna, vagyis a világon sehol.

De még a két észak-amerikai országon belül is zárt rendszerről van szó. Az amerikai sportokban általában nincs kiesés-feljutás, sem selejtezőrendszer, a franchise rendszer biztosítja azt, hogy néhány száz sportoló érdekeit kelljen képviselnie egy-egy szervezetnek. Mindenhol máshol a nemzeti bajnokságokban több száz klub játszik, évről évre változik, melyik csapat melyik osztályban szerepel, a nemzetközi ligákban pedig nem automatikus a részvétel. Jogos az ellenérv, hogy egy-egy szakszervezet több tízezer embert is képviselhet, de akkorák a különbségek a sportolók szűk elitjének, középmezőnyének és a gyengébbeknek igényei között, hogy az szinte lehetetlenné tenni az érdemi munkát.

Amit a játékos mond, az lesz

A sportolói érdekképviselet szervezése nem véletlenül az 1950-es években indult meg az Egyesült Államokban: akkoriban a kluboknak szinte korlátlan hatalmuk volt a játékosok felett, utóbbiak viszont kezdtek elég nagy sztárrá válni ahhoz, hogy egyre nagyobb legyen a zsarolási potenciáljuk. Most, a multimilliomos csillagok korában nehéz ezt elképzelni, de akkoriban sok játékos azért is rettegett a sérüléstől, mert ha csak egy hónapot kihagyott, arra az időre már nem kapott fizetést, a bérük az átlagos fizikai munkásét nem sokkal előzte meg, az pedig, hogy mit kezdenek majd magukkal a visszavonulásuk, azaz 35-40 éves koruk után, nem foglalkoztatta a klubvezetőket. Természetes, hogy az ilyen bánásmód ellen az ember tiltakozik, ha tud.

A szerveződést sokan nem nézték jó szemmel, az első játékosokat, akik ezzel próbálkoztak – élükön két jégkorongozóval, Ted Lindsay-vel és Doug Harvey-val – azzal büntették, hogy gyengébb bajnokságokba vagy a szeretteiktől távoli városok csapatainak adták el őket. De ahogy nőtt a sport népszerűsége, úgy lehetett mind kevésbé megkerülni a játékosok követeléseit.

Az, hogy a játékosok tiltakozása miatt le kellett rövidíteni egy-egy szezont, már nem egyszer előfordult szinte minden nagy amerikai bajnokságban, egyedül a futballbajnokságban jutottak el minden alkalommal megegyezésig a tárgyalásokon. A legmesszebb a jégkorongozók és a baseball-osok mentek el: ott teljes bajnokságok maradtak el. Az NHL-ben például a 2004-2005-ös szezont nem tartották meg, mert a játékosok nem fogadták el a fizetési plafon tervét, az MLB-ben 1994-ben nem hirdettek bajnokot, ott is a fizetési plafon ötletét fúrták meg a játékosok, a rájátszás elmaradt.

©

F1: a versenyzők nélkül már nem dönthetnek a biztonságról

A nem amerikai sportágak közül elsőként a Forma-1-ben szerveztek igazán hatékony érdekképviseletet, a GPDA még 1961-ben alakult meg. Egyértelmű, miért lehetett ez sikeres: több ezer helyett nagyjából két tucat embert kellett összefogni, viszont ezzel a sportágban közel 100 százalékos volt a szervezet lefedettsége. Ott nem a pénz, hanem a biztonság volt a fő téma. Az 1969-es Belga Nagydíj a versenyzők kérésére elmaradt, és azt is a GPDA érte el, hogy 1970-ben, majd 1977-től éveken át ne a Nürburgringen legyen a Német Nagydíj.

1982-ben aztán megszüntették a szervezetet, akkora volt a pénzügyi nyomás a sportág irányítói felől, hogy a versenyzők csak az autózással foglalkozzanak. A tragikus 1994-es San Marinói Nagydíj vasárnapján, egy nappal Roland Ratzenberger halála után Ayrton Senna vezetésével több versenyző megegyezett, hogy újra létrehozzák a GPDA-t: legyen a versenyzőknek nagyobb beleszólásuk a biztonsági kérdésekbe. Órákkal később Senna is halálos balesetet szenvedett, így még nagyobb lett a nyomás, hogy a versenyzőket is hallgassák meg a biztonságról. A szervezetet Michael Schumacher elnökségével alapították újra. A tagság nem kötelező, de szinte minden F1-versenyző belépett, 2017 óta pedig a mezőny 100 százaléka tag.

Ayrton Senna
©

Ezután csak egyszer, 2013-ban jutottak el a sztrájkfenyegetésig, annyira erős a szervezet, hogy már a döntések előkészítése sem megy nélküle.

Foci: egy papíron működő szervezet, nagy eredmény nélkül

Hogy a futballban mennyire nem hatékony a papíron létező érdekképviselet, azt egy kérdéssel meg lehet mutatni:

Ki az a Philippe Piat?

Ha valaki nem tudja a választ erre, nem kell, hogy butának érezze magát. Piat 1963 és 1973 között játszott a francia első és másodosztályban, a teljes nemzetközi karrierjét két UEFA-kupa-meccs jelentette. Eközben azonban felépítette a sportdiplomata-pályafutását: 1969-tól mindmáig ő a hivatalosan a világ profi focistáit képviselő szervezet, a FIFPro elnöke.

Philippe Piat
©

A szervezet sikereinek listája nagyjából pont ugyanolyan hosszú, mint azoké a focirajongóké, akiknek gyerekként Piat posztere volt kint a szobájuk falán. Ezen akkor változtathatott volna a FIFPro, amikor 2013-ban bejelentette, fel fogja jelenteni a FIFA-t az Európai Bizottságnál azzal, hogy az átigazolások rendszere a játékosokkal szemben a klubokat erősíti, különösen a gazdag klubokat. Az átigazolási rendszer totális reformját ígérték – ehhez képest két évet kellett várni a valódi feljelentésig, újabb két évvel később pedig ezt is visszavonták. Egyedül annyit sikerült elérni, hogy a játékosok felbonthatják a szerződésüket, ha két hónapig nem kapnak fizetést.

Így aztán még mindig igaz az állítás: egyetlen alkalommal, az 1995-ös Bosman-szabálynál láthattunk olyat, hogy egy játékos nyomására született az egész futballgazdaságot megrengető döntés született. Az EU Bírósága akkor mondta ki, hogy a lejárt szerződésű játékosok átigazolásáért nem kérhet a klub pénzt, és hogy az EU-n belül minden uniós polgár focistára ugyanazok az átigazolási szabályok érvényesek, nem lehet limitálni a külföldiek számát. Ráadásul azt az ügyet is egyetlen kitartó focista és az ügyvédjei vitték végig, nem egy szakszervezet.

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

Hozzátok, az olvasóinkhoz fordulunk, azt kérve, hogy tartsatok ki mellettünk, maradjatok velünk. Ti, ha tehetitek, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt.

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is, minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk NEKTEK!

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

Hozzátok, az olvasóinkhoz fordulunk, azt kérve, hogy tartsatok ki mellettünk, maradjatok velünk. Ti, ha tehetitek, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt.

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is, minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk NEKTEK!
Hat újabb beteg van itthon, két ember meghalt

Hat újabb beteg van itthon, két ember meghalt

Összeomlott a Spotify az elhunyt amerikai rapper lemezének megjelenése után

Összeomlott a Spotify az elhunyt amerikai rapper lemezének megjelenése után

Majdnem egymilliárdra büntette a GVH az Alza.hu-t

Majdnem egymilliárdra büntette a GVH az Alza.hu-t