Koronavírus-járvány
Fellélegezhet kicsit a világ, a Covid-19 ugyan nem tűnt el, de nem keseríti meg a mindennapokat. Ám visszatér-e? És mi van a betegség utóhatásaival? Cikksorozatunkban megtalál mindent, ami a koronavírus-járványról tudnia kell.
2012-ben egy újságírócsoport tagjaként meglátogathattam Berlin „hamarosan” megnyíló új repülőterét, a Brandenburgot, amely a tervek szerint kiváltotta volna az újraegyesült Németország fővárosának három légikikötőjét, a Schönefeldet, a Tempelhofot és a Tegelt. A „hamarosanból” nyolc év csúszás lett, hat megnyitási időpontot is meghirdettek, közben a költségek négymilliárd euróval megugrottak. A hetedik, másfél évvel ezelőtt megnevezett dátum 2020. október 31-e lett és akkor még nem lehetett tudni, hogy ennél rosszabb időpontot aligha lehetett volna választani: a koronavírus-járvány miatt összeomlott a nemzetközi légiközlekedés, Németország pedig a növekvő esetszámok miatt folyamatosan szigorítja az emberek mozgását korlátozó intézkedéseket.
A koronavírus csak betetőzte a gondokat, a csúszás éveiben minden elképzelhető és Németországban elképzelhetetlen galiba közbejött. 2010-ben a 2011-es megnyitást halasztották el amiatt, hogy csődbe ment az egyik fővállalkozó, az olvasóbarát elnevezésű Planungsgemeinschaft Berlin-Brandenburg International. A 2012-es dátum viszont kivitelezhetőnek tűnt, már megvoltak a tervek arra is, miként telepítik át néhány nap leforgása alatt a légiforgalom lebonyolításához szükséges infrastruktúrát a Schönefeldről és a Tegelről. Ekkor azonban, mint derült égből a villámcsapás, úgy érkezett a hír: szűkek a beszállítófolyosók, és ami még súlyosabb, komoly hibák vannak a füstelvezető rendszerrel, sőt, kiderült, a rendszer egy részét engedély nélkül építették.
A következő dátum 2013 januárja volt, de hamar egyértelművé vált, hogy ebből semmi sem lesz. Néhány vezetőt leváltottak, mások ellen korrupciós vizsgálat indult, a Brandenburg korábbi technikai igazgatóját például azzal vádolták meg, hogy 680 ezer eurónyi kenőpénzt fogadott el. 2013-ban történt meg az is, hogy napokig nem sikerült lekapcsolni a világítást a reptéren, ekkor jelentek meg azok a pólók és bögrék, amelyeken ez a felirat díszelgett: Könnyebb lenne Berlin egészét áttelepíteni egy működő repülőtér mellé.
2014-ben sem nyílt meg a reptér, az viszont kiderült, hogy Alfredo di Mauro, a légikikötő tűzvédelmi rendszerének tervezője műszaki rajzoló volt, nem diplomázott mérnök. Viszont elismerte, hogy hibázott. „Amikor mindenki azt hitte, mérnök vagyok, én nem mondtam ellent nekik” – vallotta szerényen. Az általa elkövetett „hibácskák” árát csak dollár százmilliókban lehet mérni.
Túl nagy a kabát?
2015-ben egy másik építőcég is csődbe ment, egy évvel később pedig arra derült fény, hogy a tervezett 2017-es átadásig már nem lehet megszerezni az átalakított tervek alapján készülő reptér használatbavételi engedélyét. Viszont kirúgták a projekt szóvivőjét, aki egy interjúban azt mondta, a tervezést és az építkezést csalások és vesztegetések kísérik.
2017-ben bedobta a törölközőt a Brandenburg reptér egyik reménybeli fő használója, az Air Berlin – a cég nem kevés utas pénzét vitte magával a csődbe – s bár a vetélytárs, az ugyancsak német Lufthansa ígéretet tett a járatok egy részének átvételére, a bizonytalanság nem növelte az építési kedvet. Már csak azért sem, mert a Lufthansa közölte, nem teszi meg Berlint újabb átszállási központnak Frankfurt, Düsseldorf és München mellé, így kérdésessé vált, szüksége van-e Berlinnek ekkora repülőtérre.
2017-ben az is kiderült, hogy az újratervezett füstelvezető rendszer sem tökéletes, és gondok vannak a tűzjelzőkkel is. Akkor olyan súlyosnak tűntek a gondok, hogy sokan úgy vélték, 2022 előtt aligha nyílik meg az elátkozott légikikötő.
Későn és rosszkor
Most megnyílt a Brandenburg, de ebben sincs sok köszönet. A koronavírus okozta utazási korlátozások miatt ugyanis forgalom alig van, jellemző, hogy a reptéren tucatszámra parkolnak más légitársaságok, forgalomból ideiglenesen kivont vasmadarai. Az alkalmazottak szinte még munkába sem álltak, máris bejelentették, hogy több százan csak rövidített munkaidőben és értelemszerűen csökkentett fizetéssel tarthatják meg állásukat. „A reptér végre elkezdhet működni, de alig vannak járatok, s ez egyszerűen tragikus” – idézte a The Guardian című brit lap Roland Böhmöt, a nyitás előtti teszteket koordináló szervezet vezetőjét.
A reptér aligha lesz a pilóták és az utasok kedvence: ha keleti szél fúj és a most átadott, déli felszálló pályáról kell a magasba emelkedni, kétszáz méter magasban 145 fokos kanyart kell leírni, hogy ne legyen túl nagy a közelben lévő településeken a zajterhelés. A manővert udvariasan LULUL 1B-nek nevezik, ám a pilóták egymás között csak hányató kanyarnak hívják azt. Azt is hozzáteszik, nem csak a pilóták fogják rosszul érezni magukat, az utasok között is lesz, akinek liftezni fog a gyomra.
A Brandenburg reptér jelenleg 27 millió utas fogadására lenne képes – ennek a számnak csak a töredéke érhető el az első hónapokban – és a tervek szerint 2040-re már 45 milliós lesz a kapacitás. A Berlintől 11 kilométerre fekvő új terminált a főváros központjából harmincperces vonatúttal lehet elérni, és óránként 14 szerelvény közlekedik a vonalon. A reptéren 39 éttermen várja a vendégeket és tízezer négyzetméter körül van az üzletek alapterülete. A reptér közvetlen közelében van a 322 szobás Steigenberger hotel is, amelyben akár 500 fős konferenciákat is rendezhetnek. Már ha nincs éppen koronavírus-járvány.
