szerző:
EUrologus
Tetszett a cikk?

Egymástól független sajtóértesülések szerint a magyar és a lengyel kormány elfogadta a német kormány ajánlatát és hajlandóak az uniós pénzek blokkolásától elállni.

A Bloomberg varsói és budapesti kormányzati körökre hivatkozik, a megállapodásról azonban részleteket nem árultak el. Azokat ugyanis még csak három kormány hagyta jóvá, a többi 24-nek is bele kell egyeznie. A Deutsche Welle azonban már több információt közölt az alkuról. Forrásaik szerint három összetevője van a megegyezésnek:

  • A jogállamisági mechanizmusról szóló jogszabályt ellátják egy záradékkal, amelyben hangsúlyozzák, hogy csak akkor alkalmazhatók a szankciók, ha a jogállamiság sérelme az EU pénzügyi érdekeivel összefüggésben valósul meg, és nem használják önkényesen, politikai célokra (például családjogi vagy migrációs viták kezelésére).

  • Megerősítik az úgynevezett vészfékmechanizmust, amely szerint az Európai Bizottság szankciós javaslatát az állam- és kormányfők elé lehet terjeszteni. Ez jelenleg is szerepel a javaslatban, de ennek megerősítését kéri Varsó és Budapest.

  • A jogállamisági feltételrendszer alkalmazását felfüggesztik addig, amíg az Európai Bíróság meg nem állapítja, hogy összefér-e a jogszabály az uniós joggal. Ez akár kétéves bírósági eljárást is jelenthet.

Ez utóbbi kitételt nem hivatalosan úgy magyarázták egy lengyel tudósítónak az EU székhelyén, hogy Orbán Viktornak a 2022-es magyar választások előtt ne kelljen tartania a vitatott rendelet érvényesítésétől.

Egyelőre kérdéses, hogy valamennyi tagállam egyetért-e ezzel, illetve az Európai Parlament is hajlandó-e jóváhagyni.

Megkérdeztük a kormányt, hogy megerősítik-e a megállapodás tényét, amint válaszolnak, frissítjük cikkünket.

A magyar és a lengyel kormány eddig mereven elzárkózott attól, hogy hozzájáruljon a 2021–2027-es költségvetéshez, illetve a koronavírus utáni helyreállítást segítő alaphoz, miután a tagállamok minősített többséggel (a két kormány ellenszavazatával) elfogadták: a kifizetéseknél alkalmazhatják a jogállamisági feltételrendszert, vagyis ha ezen a téren problémát látnak, elvehetnek megítélt támogatást a tagországoktól. Az elmúlt hetekben intenzív egyeztetéseket folytattak, legutóbb kedd este Varsóban egyeztetett Orbán Viktor magyar és Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő a kérdésről.

A megállapodást korábban már belengette a mostani megállapodásról is beszámoló lengyel kormányfő-helyettes, Jaroslaw Gowin, akkor Budapest és Varsó is cáfolta a hírt. (A Gowin által felvetett megoldás ugyanakkor megegyezik a mostani záradékkal.)

Az ellentmondás hátterében a lengyel kormány két pártja közötti feszültség van, ami nem enyhül, mert a Zbigniew Ziobro vezette kisebbik kormánypárt azzal fenyegetőzik, hogy kilép a koalícióból, ha nincs vétó. Ez pedig a kormány parlamenti többségének megszűnését jelentené, de e pillanatban kevesen veszik komolyan.

Az összesen 1800 milliárd eurós forrásról a jelenlegi menetrend szerint az uniós állam- és kormányfők csütörtökön kezdődő brüsszeli csúcstalálkozója hivatott dönteni, az uniós alapszerződés alapján ehhez egyhangú egyetértés szükséges. Magyarország összesen 14 ezer milliárd forintra számíthat a két keretből a következő hét évben.

Arról, mi a vita tétje és hogy miért nem feltétlenül felelnek meg a valóságnak a kormány érvei, ebben a cikkben írtunk bővebben:

Elmagyarázzuk, hol tart most az Orbán-EU-meccs

Soha nem látott hévvel esett neki a magyar kormány az Európai Unió vezetőinek, miután kiderült: nem tudja elkerülni, hogy az uniós pénzek kifizetését a jogállamisági feltételekhez kössék. Varga Judit kiéheztetésről beszélt a héten, Orbán a migránskártyát húzta elő, és mindenki a magyar vétót emlegeti. De miről beszélnek és kinek van igaza?


HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

Arató László (EUrologus) EUrologus

Mindenki rosszul jár az EU-ban azzal, amit Orbánék csinálnak – de a térkövek maradnak

A magyar és a lengyel kormány vétójával előidézett exlex állapot a kompromisszumokon alapuló európai politika bukását jelenti – eddig. Mert a történetnek természetesen nincs vége, kívülállóként csak azt találgatjuk, hogy a résztvevők közül ki látott előre eddig, illetve mennyiben módosultak menet közben a stratégiák. És az (alag)útnak messze nem látjuk a végét.