Az átlagember számára, aki a pénzzel csak fizetés formájában találkozik, nem hangzik túl vérpezsdítően az, hogy valaki pénzpiaci elemző. Ön mit csinál voltaképpen, mi a dolga egy pénzpiaci elemzőnek?

Az én területem arról szól, hogy képben legyek azzal, hogy merre megy a világgazdaság, a jegybankok mit fognak csinálni az alapkamatokkal. Az a feladatom, hogy kövessem, hogy honnan hova megy a pénz, hogyan alakulnak a kamatfelárak, kik a szereplők, milyen vállalatok, befektetők, bankok veszik fel vagy helyezik ki a pénzt. Különösen arra kell figyelni, hogy melyik banknak mennyi pénze van a rendszerben vagy mennyi finanszírozásra van szüksége. Ezt napi szinten követni kell és így lehet megállapítani, hogy merre fognak menni a kamatok.

Lényegében egy mozaikból kell kiolvasni egy képet arról, hogy a jövőben hol lesznek a kamatok.

Véleményem kell, hogy legyen és az ügyfelek - a nagy intézményes befektetők, a spekulánsok, vagy a bank, ahol dolgozom - ez alapján helyezik ki a likviditásukat és kezelik a portfóliókat. Az én pozíciómban ezekről nézete kell, hogy legyen az embernek, mert jönnek az ügyfelek vagy a bankból a kollégák és mindenkinek lesz kérdése a dollárról, a jenről, az euróról a svájci frankról és helyi, illetve deviza-közti kamatfelárakról. És ahhoz, hogy releváns maradj, az kell, hogy jól prognosztizáld a piacokat, és hogy tanácsaid ne veszítsenek másoknak pénzt.

Ezt az egészet igazából nem tanítják az egyetemeken, az enyémhez hasonló szakterületeken a tudást magadnak kell kiépítened, de az alapgondolatokat az egyetemen fogod megkapni. Aztán bekerülsz az első munkahelyedre, bedobnak a mélyvízbe és megtanulsz úszni. Bizony mély a víz, tele cápákkal, és mindig úszni kell....

Pozsár Zoltán

credit-suisse.com

Hogyan lesz valakiből egy kis európai országból a világ egyik vezető elemzője?

Amikor annak idején felvettek a Pécsiközgázra, a felvételi elbeszélgetésen megkérdezték, hogy szerintem mit csinál egy közgazdász és egy üzletember. Nem nagyon tudtam rá válaszolni. Aztán jöttek az előadások és Mach Péter tanár úr Makroökonómia órája volt az, ahol megtaláltam, hogy mi az, ami engem érdekel. Ott ismerkedtem meg a makrogazdasággal, a globális gazdasággal, és nagyon inspiráló volt a könyv is, amiből tanultunk. 1997-ről beszélünk, akkor volt a nagy ázsiai gazdasági válság.

Emlékszem, hogy hallgattuk a CNN-en a pénzügyi híreket, hogy ezt és ezt csinál az IMF Dél-Koreában és semmit nem értettem belőle.

Ilyenkor odamentünk óra után a tanár úrhoz és ő készséggel elmagyarázta. Azt hiszem ott kezdődött. Aztán a Pécsiközgázon keresztül kikerültem Svédországba egy ösztöndíjjal, ott megismerkedtem dél-koreai diákokkal, így kerültem el Dél-Koreába, ahol elvégeztem egy MBA-t. A Pécsiközgáz az alapokat, a kapcsolati hálót adta meg és segített kikerülni a világba. Ebből a szempontból nagyon fontos állomás. De az is hozzátartozik egy ilyen karrierhez, hogy hiába tanul az ember makrót, meg pénzügyet, amíg el nem kerül egy bankba, nem látja, hogy egy ilyen intézmény valójában hogyan működik belülről. Én az első munkahelyemen jöttem rá, hogy rengeteg különbség van a való világ és az egyetemi tanulmányok között.

Milyen volt a való világ? Hogyan került az Egyesült Államokba?

Mindig az volt az álmom, hogy makrogazdasági elemző legyek az USA-ban. Ezt az álmot úgy sikerült megvalósítanom, hogy 2002-ben az MBA elvégzése után eljöttem Egyesült Államokba, amiben a kapcsolataim segítettek. Egy volt professzorom beajánlott egy gazdaságelemző céghez és én pont ezt szerettem volna. Ezt csináltam 6 évig, de utána beleuntam és váltani akartam. Ez éppen a 2008-as nagy gazdasági világválság idején volt: állást keresgettem, gondolkodtam, hogy merre menjek tovább, figyeltem a gazdasági folyamatokat és esténként meg hétvégén írogattam, amit látok.

Ebből lett az árnyékbankrendszerrel kapcsolatos kutatása? Ha jól tudom, ezzel foglalkozott elsőként a pénzügyi világban.

Igen. A pénzügyi rendszer kezdett összeomlani és mindenki azt akarta megérteni, hogy miért omlik össze, mi lesz ebből? A bankok szolvensek-e, mit kell a jegybanknak ilyen helyzetben csinálnia? Elkezdtem ezekről gondolkodni és írtam egy cikket, arról, hogy ebből a válságból mi lehet. A cikket elküldtem néhány embernek, akiket nem is ismertem, köztük a New York-i jegybank piacelemző részlegének a vezetőjének. Nem vártam semmi választ tőle, de visszaírt, hogy elolvasta és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem neki dolgozni a jegybankban. Így kerültem el a Fed-be, az amerikai jegybankba, ahol megtettek a piacelemzés egyik részlegének a vezetőjévé, mondván, hogy akik akkor ott dolgoztak a jegybankban, azok nem értenek ezekhez az új piacokhoz, amik most éppen bedőlnek és amiről a cikkemet írtam. Itt kezdődött az, hogy elkezdtem a bankrendszer és árnyékbankrendszer kapcsolatának elemzését.

AFP / CEM OZDEL

A jegybankokban az a jó, hogy mindenhol vannak kontaktjai és a jegybank mindenkivel szeret beszélni és a jegybankkal is mindenki szeret beszélni, így hatalmas kapcsolati hálóra tettem szert. Ami tudást ott megszereztem, az szerintem egyedi és nem lehet sehol máshol megtanulni, csak ha ott ül az ember a jegybankban és beszél millió másik piaci résztvevővel – főleg egy gazdasági vilagválság kellős közepén.

Amikor lecsengett a válság, megkért a New York-i jegybank vezetője, hogy mindezt a tapasztalatot írjam le egy nagyobb volumenű, részletesebb cikkben. Ez az a cikk, amivel az én nevemet összekapcsolják. Ezt a cikket használták a G20-ak arra, hogy az árnyékbankrendszer felügyeletére kiépítsenek egy globális rendszert. Így kerültem a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF), ahol az alapokat építettük ki mindehhez, majd az Egyesült Államok Pénzügyminiszteriumába (U.S. Treasury) mint tanácsadó a pénzpiaci finanszírozással kapcsolatos ügyekben.

Most pedig a Credit Suisse vezető elemzője New Yorkban, szóval viszonylag gyakran váltott.

Ismertem a Credit Suisse vezető közgazdászát, aki már régóta követte a munkámat a közszférában, és akinek az az ötlete támadt, hogy miért nem jövök át a Credit Suisse-hez, hogy a tudásomból valahogyan pénzt csináljunk a banknak és az ügyfeleknek. És most itt vagyok.

Visszatekintve 3 nagy karrier ág volt eddig az életemben: a makroelemzés, a közszférában az árnyékbankrendszer feltérképezése és a cikkek írása, és a pénzpiaci elemzés vezetése a Credit Suisse-nel. Ez nem három külön terület, hanem három egymásra épülő. Fontos, hogy a karrierváltások egymásra épülők legyenek, különben a karrierág nem ível felfelé. 20 éve már, hogy eljöttem a Pécsiközgázról, eddig minden 6-8 évben volt karrierváltásom, amikor a tanultakra építve pörgettem tovább ezt az egészet. De a jelenlegi helyemet élvezem és nem érzem szükségét egy újabb váltásnak – szerencsém van, mert nem munkaként fogom fel azt, amit csinálok. Úgy érzem megtaláltam a hivatásomat, ami talán a legnagyobb siker.

AFP / EMMANUEL DUNAND

Ahogy beszél egy nagyon proaktív ember képe rajzolódik ki: megvoltak a muníciói és mindig utánament annak, ami érdekelte és nagyon jól tudta ezeket kamatoztatni.

Vállalkozószellemű vagyok, ahogy azt mondani szokták. Mindig van valami szikra, ami elindítja az embert. Ilyenek voltak a makroökonómia órák, a bankok iránti érdeklődés. Szerintem ez kell az előrelépéshez: hogy valami felkeltse az érdeklődést, és legyen benned intellektuális kíváncsiság, ami miatt utánamész egy dolognak. Aztán bele kell ásnod magad és mindig arra törekedni, hogy valami újat tegyél le az asztalra és a legjobb legyél valamiben. A szerencse is nagyon fontos. Az, hogy volt éppen egy gazdasági válság, amikor én váltani akartam és ez engem pont érdekelt és volt miről olvasnom és írnom hétvégén, az egy mázli. De a mázli csak egy rész, mellette van a sok munka.

Egy nagy globális banknak a pénzpiaci elemzési osztályát vezetem.

Ez egy olyan munka, ahol minden nap tanul az ember valamit, mert a világ változik: egyszer pandémia van, egyszer pénzügyi válság, egyszer beragad egy hajó a Szuezi-csatornába és hajók százainak kell extra finanszírozás, amit senki nem láthatott előre, de valahonnan elő kell teremteni.

Így az állandó tanulás sosem szűnik meg, ami ezért jó, mert így a munka nem unalmas, sose csinálod mindig ugyanazt, mert a körülmények mindig változnak. Mozognak az árak és mindig mástól mozognak, mindig más hajtja őket. Azt hiszem a legfontosabb talán az állandó tanulás és a tanulni akarás.

Mellesleg megjegyezném, hogy amikor idősorokat nézünk (kamatokról, árszintekről, tozsdeindexekrol) az mind „történelem” visszafele nézve – de a pénz es tőkepiacokon a jövőt árrazzuk be ma, minden arról szól, hogy a jövő „történelme” hogyan alakul.

Nathan Rotschild hamarabb tudta, mint bárki, hogy Wellington elverte Napoleont Waterloo-nal és Nagy-Britannia államkötvényei szárnyra kaptak (a kamatok nagyon zuhantak) amikor a bankár, a hír hallatán a kötvénypiacon „bevásárolt”.

Ez történelem, de a pénzügyi dimenzióit nem tanítják az iskolában. A pandémia és az, hogy melyik nagyhatalom – USA, Kína es az EU - hogyan finanszírozza a jelenlegi problémáit és milyen sebességgel oltja be a népességet, hatással lesz a jövőre. Manapság ezt a jövőt próbáljak a piacok „beárazni”. A pénzügy a jövő „diszkontálása”.

MTI / Justin Lane

A válságok különleges helyet foglalnak el a szakmai életében. Mi a meglátása a mostani, pandémia mentén kialakult válságról? Van-e gazdasági válság egyáltalán?

Szűk értelembe véve gazdasági válság a nagyobb gazdaságokban jelenleg sehol nincs. Azért nincs, mert a 2008-as válságból tanulva mindenki kezd a gazdaságpolitikai körökben rájönni arra, hogy a jegybankok és a pénzügyminisztériumok együtt dolgozva nagyon sokat el tudnak érni. Mindennek csak a politikai akarat lehet az akadálya, de nekem most úgy tűnik, hogy minden országban a jegybankok és a pénzügyminisztériumok arra törekednek, hogy azok a jövedelmek, amiket elvesztettek az emberek, azok valahogy visszakerüljenek a gazdaság véráramába juttatasokon keresztül.

Ezek a fiskalis-monetáris juttatások tartják szinten a gazdaságot. Vannak olyan országok, mint pl. az Egyesült Államok, ahol a háztartások jövedelmének a növekedési üteme sokkal gyorsabb és a jövedelem szintje sokkal magasabb a pandémia alatt, mint a pandémia előtt volt, mert a jutttatások olyan nagyvonaluak. De van, ahol teljesen más a helyzet. Drámaibb volt az állam válasza erre a krízisre gazdaságpolitikai szempontból, mint korábban, nyilván az USA példáját tudom leginkább, mert ezt a piacot követem.

Mi okozza ezt a különbséget a két válsághelyzet között?

Makroszinten nézve pont azért, mert az államok felléptek és kitöltötték a vákuumot. 2008-ban bankok, nagyvállaltok mentek csődbe, most egyetlenegy nagy bank sem húzta le a rolót és nagyvállalatból is kevés. Pont azért nem, mert az állami segítség elég hamar megjött. Ez most nem arról szólt, hogy leckét kell adni azoknak, akik kockáztattak, vagy túlfinanszírozták magukat, meg túl sok tőkeáttételük volt.

A világjárvány egy páratlan esemény és mi, akik tanultunk közgazdaságtant, most tanultuk meg, hogy mennyire fontos az állam, mint szereplő.