A jegybank friss előrejelzése szerint tovább nő az infláció, márciusban 9 százalék lehet
A háború okozta kínálati sokkok miatt az év első felében még gyorsul az infláció, márciusban már 8,5–9 százalék várható. Fordulat a második félévben lehet, az éves átlag megközelítheti a 10 százalékot. A gazdasági növekedés ezzel szemben lassabb lesz a vártnál, lehet, hogy csak 2,5 százalék. A jegybank folytatja a szigorítást, aminek fenntartására hosszabb ideig lesz szükség.
A jegybank Monetáris Tanácsa 100 bázisponttal, 4,4 százalékra emelte az alapkamatot március 22-ei ülésén. A Monetáris Tanács a kamatfolyosót 100 bázisponttal feljebb tolta.
Éves átlagban az infláció idén várhatóan 7,5–9,8 százalék között alakul – mondta el a Monetáris Tanács döntését magyarázva Virág Barnabás, illetve ez szerepel a döntés kapcsán nyilvánosságra hozott indoklásban, és a tavaszi inflációs jelentés előtt nyilvánosságra hozott adatok közt. A jegybank előrejelzése szerint a maginfláció a következő hónapokban tovább emelkedik. Virág Barnabás szerint
márciusban még a februárinál is magasabb, 8,5-9 százalékos lehet az infláció,
és az emelkedési „folyamat jellemző marad” az első félévben, csak a második félévben várható változás ebben.
Az infláció várhatóan 2023 második felében tér vissza a jegybanki toleranciasávba (vagyis 4 százalék alá),
majd 2024-ben éri el a 3 százalékos jegybanki célt. A fogyasztóiárindex 2023-ban 3,3–5 százalékon, 2024-től pedig az inflációs céllal összhangban alakul.
A gazdasági növekedés lassul
Virág Barnabás hangsúlyozta, hogy a magyar gazdaságot erős növekedési potenciállal érte a háború, a nagyfrekvenciás adatok szerint könnyedén benne volt a gazdaságban az éves 6 százalékos növekedés. A háború és a szankciók hatásai miatt a jegybank a gazdasági növekedési kilátásokat is rontotta: a háború és a szankciós politikák időbeli lefutásától függően
a GDP 2022-ben a korábban vártnál lassabb ütemben, 2,5–4,5 százalékkal, míg 2023-ban 4–5 százalékkal, 2024-ben pedig 3–4 százalékkal bővül.
A jegybank szerint az élénk belső kereslet részben ellensúlyozhatja az orosz–ukrán háború negatív növekedési hatásait. 2022-ben az ellátási láncok töredezettsége mellett az export a korábban vártnál kisebb mértékben járul hozzá a GDP bővüléséhez. A jegybank szerint a háborús helyzet oldódásával visszapattanás következhet, ennek megfelelően a 2023-as GDP-előrejelzést javították.
Virág Barnabás hangsúlyozta, hogy a monetáris szigorítás folytatására van szükség, a kamatemelés gyorsítására. Az alapkamat felzárkóztatása az egyhetes betéthez továbbra is cél. Ez arra utal, hogy a jegybank alapesetben a továbbiakban is nagyobb lépésekkel kívánja emelni az alapkamat mértékét, mint az egyhetes betét rátáját. Az alapkamat felzárkóztatásának ütemét illetően Virág Barnabás nem köteleződött el. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy továbbra is készek az egyhetes betét kamatával gyorsan reagálni, ha erre szükség lenne.
A szigorú monetáris kondíciók hosszabb ideig való fenntartása indokolt – mondta Virág Barnabás arra utalva, hogy egyelőre nincs terítéken a monetáris politika lazítása, vagyis nem várható, hogy gazdaságélénkítésbe fogna a jegybank. Virág ismét elmondta, hogy a kamatemelés addig folytatódik, amíg nem látszik, hogy az inflációt sikerül leszorítani.
Soron kívüli kamatemeléseket hajtottak végre
Az alapkamat emelésének üteméről Virág Barnabás jegybanki alelnök a Monetáris Tanács legutóbbi, március 8-ai ülése után azt vetítette előre, hogy a stratégia ugyanaz, ami november óta: kitartó, folyamatos emelés. Az alapkamatnál jóval magasabb (és így jelenleg irányadó rátaként funkcionáló) egyhetes betét és az alapkamat összezárása továbbra is „kiemelt cél”. A március 8-ai ülés egyébként a menetrend szerint nem lett volna kamatdöntő, ám a Monetáris Tanács feljebb tolta a kamatfolyosó tetejét 6,4 százalékra, így kiszélesítette azt. Erre azért volt szükség, mert az egyhetes betét kamata már majdnem elérte a kamatfolyosó tetejét, helyet kellett csinálni a további emelésnek.
Amit a jegybank igazgatósága rögvest ki is használt: március 10-én 5,85 százalékos kamattal hirdette meg az egyhetes betéti tendert, 50 bázisponttal magasabban, mint a megelőző héten. Miközben a Virág Barnabás által előre jelzett kamatemelési menetrend szerint nem következett volna emelés, csak a március 22-ei 50 bázispontos alapkamat-emelés után egy 30 bázispontos. És így tovább havonta, míg az alapkamat utol nem érte volna az egyhetes betétét. Ezzel szemben már a megelőző héten, március 3-án egy drasztikus, 75 bázispontos egyhetesbetétkamat-emelés történt (ekkor közelítette meg az egyhetes betét kamata a kamatfolyosó tetejét). A következő héten, március 17-én már nem volt kamatemelés, ebben szerepe lehetett annak, hogy a forint árfolyama jelentősen erősödött – az után, hogy az euróval szembeni kurzus március 7-én hajszál híján elérte a 400-at.
Az egyhetes betét kamatának soron kívüli emelései miatt az még jobban eltávolodott az alapkamattól, így várható volt, hogy a Monetáris Tanács egyszeri nagyobb emelést hajt végre. A Portfolio.hu által megkérdezett elemzők konszenzusa 100 bázispontos emelést mutatott.
Nehéz most bármit előre jelezni
A jövőre nézve az a nagy kérdés, hogy hogyan alakulnak majd a gazdasági folyamatok. A jegybank negyedévente adja ki a makrogazdasági előrejelzését tartalmazó inflációs jelentését, a 2022 tavaszi kiadás március 24-én, csütörtökön jelenik meg. Az előző, decemberi kiadás meglehetősen rosszul öregedett – persze nemhogy decemberben, de még február közepén sem lehetett tudni, hogy Oroszország megtámadja Ukrajnát. A decemberi előrejelzés főbb számai:
- 2022-re 4,7–5,1 százalék közötti inflációt jósolt a jegybank a korábban várt 3,4–3,8 helyett, 2023-ra és 2024-re pedig 2,5–3,5 százalék közöttit.
- 2022-re 4–5 százalékos gazdasági növekedést vártak. Ezzel egyébként a jegybank már decemberben rontott a három hónappal korábbi előrejelzésén, ami 5-6 százalék volt.
Virág Barnabás már a Monetáris Tanács március 8-ai ülése után jelezte, hogy a jegybank immár magasabb inflációra, ugyanakkor alacsonyabb növekedésre számít, mint decemberben. A most közzétett számokból nem derül ki, hogy azokban milyen folyamatokat igyekezett számszerűsíteni a jegybank, az indoklások, elemzések az Inflációs jelentésben lesznek olvashatók.
A jegybank nincs könnyű helyzetben, elsősorban külső folyamatok határozzák meg a hazai gazdaság kilátásait, ráadásul nem külső gazdasági folyamatok, hanem egy fegyveres konfliktus, illetve az arra adott politikai-gazdasági szankciók. Pontos előrejelzéseket tenni lehetetlen, a háború akár jövő héten véget érhet, de akár még hónapokig tarthat.
A jegybank azért sincs könnyű helyzetben, mert mint a hazai monetáris politika alakítója és legnagyobb gazdasági elemzőközpontja (a Pénzügyminisztérium mellett) előrejelzései, nyilatkozatai alakítják is a folyamatokat. Mondjuk, ha túl pesszimistán nyilatkozik az inflációról, azzal pánikvásárlásokat ösztönözhet, még tovább rontva az inflációs folyamatokat.
A jegybank továbbá azért sincs könnyű helyzetben, mert az inflációs jelentés nyilvánosságra hozatala utáni héten országgyűlési választás lesz. Nem feltételezve, hogy a jegybank (az elemzői stáb, a szakembergárda) politikai befolyás alatt működik, azzal a jegybankban és azon kívül is mindenki tisztában van, milyen hatása lenne most egy olyan keretes írásnak az inflációs jelentésben, ami a Fidesz által csodafegyverként ünnepelt árstopintézkedések kivezetésének kevéssé csodálatos következményeivel foglalkozik.
A decemberi inflációs jelentésnél egyébként csak a (2021 tavaszán írt) 2022-es központi költségvetés öregedett rosszabbul. Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a kormányinfón azt mondta, majd jóval a választások után, az év közepén lesz aktuális áttekinteni, kell-e módosítani a költségvetést. A Fideszt ugyan eddig se nagyon zavarta, hogy a költségvetési törvény köszönőviszonyban sincs a valósággal, de már most meglehetősen nagy szakadék nyílt a büdzsé technikai alapfeltevései, mint a 3 százalékos infláció, a 360,9-es euróárfolyam vagy a 61,8 dolláros olajár, és a valóság között. A fikció kárára.
Visszaüt a választási osztogatás
A végső kérdés, hogy mit jelentenek ezek az előrejelzések az ország gazdaságára, a jegybank monetáris politikájára és a kormány fiskális politikájára nézve. Ami a jegybankot illeti, a szigorítási, kamatemelési ciklus folytatása a háború előtt sem volt kérdés, jelen körülmények közt az ütem gyorsulhat, illetve – ahogy a 3 százalékos inflációs cél elérése a ködbe vész – a kamatemelés tetőzése is magasabbra várható. A Portfolio elemzői konszenzusa 7,15 százalékos kamatcsúcsot mutat immár, akad olyan elemző, aki 8,25 százalékos kamatcsúcsot vár. Ilyen körülmények közt kizárható, hogy a jegybank lazítson, vagyis gazdaságélénkítésbe kezdjen, ez esetleg 2023-ban kezdődhet.
A központi költségvetés – vagyis a kormány – nagyon nehéz helyzetben lesz. A vártnál kisebb gazdasági növekedés miatt minden GDP-arányos mutató (éves hiány, államadósság stb.) pusztán a matematika szabályai szerint romlik. Miközben a vártnál kisebb GDP-növekedés kevesebb adóbevételt is jelent az államnak. Fonák módon az elszálló infláció több bevételt generál, az adórendszer súlypontja erőteljesen a fogyasztási típusú adók felé esik, ha a zsömle ára a duplájára emelkedik, az államnak dupla akkora áfabevétele keletkezik – legalábbis addig, amíg az emberek meg tudják engedni maguknak a zsömlevásárlást. A másik oldalon ugyanakkor az infláció az állami kiadások szintjét is emeli, ha harmadával drágulnak az építőanyagok, akkor építeni is drágább.
A kormány a választások előtt ezermilliárdos összeget szórt ki szja-visszatérítés, 13. havi nyugdíj stb. formájában (egyébként tovább fűtve az inflációt – vajon lesz-e ezzel foglalkozó rész az inflációs jelentésben?), a költségvetés kiköltekezett. A járványválság miatt az unió idén sem kéri számon a tagállamokon a 3 százalékos hiánycél tartását, szóval elvben a költségvetés akár tervezettnél nagyobb hiánya is finanszírozható. Ám a romló külső és belső körülmények, emelkedő nemzetközi kamatszintek, Magyarország a háborúnak való erős kitettsége miatt csak egyre drágábban – magyarán az ország csak egyre magasabb kamatok mellett tud államadósságot kibocsátani.
Szinte biztos, hogy a választások után megszorításokra lesz szükség. Akár Orbán Viktor ötödik, akár Márki-Zay Péter első kormánya lesz hatalmon, ezt aligha fogják nevén nevezni – a bevett szakmai eufémizmus a „költségvetési kiigazítás”.
Mindenesetre se a monetáris, se a fiskális politikának nincs már igazán mozgástere arra, hogy a következő válság hatásait mérsékelje.
Ár-bér spirál alakulhat ki, sőt stagfláció
Ami az ország gazdaságát illeti, ilyen mutatókkal egyre fenyegetőbb az ár-bér spirál beindulása: mivel magas az infláció (és a legtöbb háztartás számára jó eséllyel még a hivatalos adatnál is magasabbnak érződik, mivel az élelmiszerek ára kiemelkedően gyorsan nő), a munkavállalók elkezdenek béremelésért harcolni a munkáltatójuknál, amit az csak akkor tud kigazdálkodni, ha emel az árain, ám az emelkedő árak miatt a munkavállalók béremelésért harcolnak, amit a munkáltató csak akkor tud kigazdálkodni, ha emel az árain. És így tovább. Nagy Márton miniszterelnöki főtanácsadó (és volt jegybanki alelnök) az ár-bér spirál beindulásának megakadályozását nevezte a fő kihívásnak. Arról nem beszélt, az inflációt fűtő kormányzati költekezések hogyan illeszkednek e célhoz.
Az biztos, hogy februárban az éves alapú infláció 8,3 százalékra gyorsult. Vagyis még egy impozáns, 10 százalékos béremelkedés is azt jelentené (a februári adatot még nem hozta nyilvánosságra a KSH), hogy a reálbérek csak minimálisan nőttek.
Jelen állás szerint reális lehetőség, hogy stagfláció alakul ki – a stagflációról itt írtunk részletesen, a gazdaság azon ritka (az 1970-es évek előtt elképzelhetetlennek tartott) állapotát értik ezalatt, amikor egyszerre magas az infláció és a munkanélküliség, miközben alacsony, közel nulla a gazdasági növekedés. A magyar gazdaságban egyelőre nincs stagfláció, az infláció ugyan nagyon magas, de a gazdaság egyelőre nő, és munkanélküliség sincsen (ellenkezőleg, a munkaerőpiac túl feszes, munkaerőhiány van, bár nagyok a területi és szektoriális különbségek). Az infláció ideiglenes elszállása, illetve a gazdasági növekedés ideiglenes lassulása (sőt akár recesszióba fordulása) sem jelentik, hogy stagflációs helyzet alakult volna ki.
Recessziót a koronaválság is okozott. A mostani helyzet annyiban nagyon más, hogy az ukrajnai háború gazdasági hatásai, illetve a háború miatt bevezetett szankciók, erőltetett átalakítások (pl. energetikai függetlenedés Oroszországtól) nem olyan ideiglenes jelenségek, amikből könnyen vissza lehet majd pattanni, mint a járvány miatt ideiglenesen bevezetett korlátozó intézkedésekből.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
