Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk, hogyan!
Az utóbbi évek kormányzati költekezése kezdetben a Covid-19 járvány káros gazdasági hatásainak mérséklését szolgálta, majd a növekedés erőltetett gyorsítása lett a cél - írja a GKI közleményében. Ha a Bokros-csomagot (1995) követő időszakot nézzük látható, hogy a költségvetési kiigazításoknak köszönhetően reálértéken a kiadások a bevételektől elmaradva (1996-2001 és 2007-2012 között), vagy azokkal közel azonosan nőttek (2002-2006 között) 2012-ig. Ekkor az államháztartás hiánya reálértéken az 1995-ös érték 35 százalékára esett vissza.
Mint írják, 2013 óta viszont a költségvetés kifejezetten expanzív: ezt 2015-ig elsősorban az EU források felturbózott beáramlása okozta, ennek hatására a költségvetés - és az államháztartás - reálbevételei és reálkiadásai 22-23 százalékkal nőttek 3 év alatt. Ezután, 2016-ban volt egy kisebb visszaesés, majd 2017-től a GDP növekedését meghaladó költségvetési kiadásbővülés követte.
2016 és 2022 között reálértéken a kiadások 39 százalékkal, a bevételek 26 százalékkal emelkedtek, miközben a GDP csak 23 százalékkal nőtt volumenben.
Nem meglepő, hogy ennek hatására az államháztartás hiánya is meglódult: 6 év alatt 14,6 ezer milliárd forintot tett ki. Mindez a nominális államadósságot is jelentősen megemelte: a 2010. végi 20 ezer milliárd forintról 2022 végére 45,6 ezer milliárd forintra nőtt,
pontosabban 2016 vége óta 20,1 ezer milliárd forinttal nőtt az érték.
A hiány növekedése egybeesett a - nemzetközi, majd a hazai - kamatok emelkedésével is, így egyre drágább a korábbi adósságok finanszírozása. A korábbi, nem hatékony pénzköltés miatt a bevételek egyre kevésbé segítik a költségvetést, így az csak az extra adókkal képes fenntartani magát.
Miközben a központi költségvetés rendkívüli mértékben „szórta a pénzt”, aközben a helyi önkormányzati feladatokra kevés forrás jutott. A 2012-es feladat átrendeződést, a kórházak államosítását, majd 2013-ban az oktatás központosítását követően 2019-től reálértéken stagnál az önkormányzatok kiadása, miközben
a válság, majd a recesszió miatt egyre több szociális feladat hárul az önkormányzati rendszerre.
Az alulfinanszírozottság miatt nem megfelelőek a belterületi utak, elaggott a víz- és szennyvízhálózat, romlik az egészségügyi alapellátás színvonala stb. Erre hivatkozva a költségvetési „kisgömböc” újabb államosításokban látja a megoldást, pedig az eddigi eredmények ennek hatékonyságát nem támasztják alá.
