Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
„A kormány célzott intézkedéseinek köszönhetően, úgy mint a kötelező akciózás vagy az online árfigyelő, az infláció összeomlott, a kormányzati lépések által generált árverseny eredményeképpen pedig alacsony szinten maradt” – értékelte Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter, hogy a Központi Statisztikai Hivatal szerint májusban 4 százalék volt az éves infláció.
A 4 százalékos mutató – bár pozitív meglepetés, mert lehetett volna nagyobb – magasabb, mint áprilisban (3,7 százalék) és márciusban volt (3,6 százalék) volt. Vagyis az infláció egyértelműen gyorsul, ilyen körülmények között azért legalábbis érdekes arról beszélni, hogy „összeomlott”. Különösen, hogy a következő hónapokban várhatóan tovább nő.
A 4 százalékos adat ráadásul nehezen nevezhető alacsonynak: a jegybank inflációs célja 3 százalék, a 4 százalékos érték a toleranciasáv legtetejét jelenti. Persze, ha a tavalyi Európa-bajnok, éves átlagban 17 százalékos infláció a viszonyítási alap, akkor 4 százalék valóban „alacsony”.
A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) közleménye szerint „a májusi adatok közül figyelemre méltó, hogy az élelmiszerek termékcsoportján belül a tojás ára 22 százalékkal, a liszté 19,6 százalékkal, a tejtermékeké 11,6 százalékkal, a száraztésztáé 10,6 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest. A háztartási energia 2,4 százalékkal, ezen belül a vezetékes gáz 4,7 százalékkal, míg az elektromos energia 2,9 százalékkal lett olcsóbb.” „Az alapvető élelmiszerek és a háztartási energia árában bekövetkezett jelentős csökkenés komoly segítséget jelent a magyar családok számára” – hangoztatja az NGM.
A fenti élelmiszerek árcsökkenése valóban figyelemre méltó, ezek ugyanis a tésztát leszámítva árstopos termékek. Tehát az NGM, miközben nagyon büszke az inflációt állítólag térdre kényszerítő intézkedésekre – mint az árstop –, nagyon büszke arra, hogy a kivezetése után az árak csökkentek. Egyébként már az árstop bevezetése és többszöri meghosszabbítása idején nyilvánvaló volt, hogy leginkább csak anomáliákat okoz a boltok árazásában. A jegybank egyenesen arra jutott, hogy az árstopok növelték az inflációt.
Szintén valóban figyelemre méltó a háztartási energia árának mérséklődése – adva, hogy a háztartási energia díjtételei egyáltalán nem változtak az egy évvel korábbiakhoz képest. A KSH – vitatott módszerrel – a magasabb (lakossági piaci) és az alacsonyabb („rezsicsökkentett”) energiaárak súlyozott átlagával számol. Mivel az alsó és a felső díjsáv határa a fogyasztási mennyiséghez kötött, ha csökken a fogyasztás, kevesebb fogyasztás esik a magasabb díjsávba, a háztartások kevesebbet fizetnek az energiáért. (A vita akörül forog, hogy ez tényleg azt jelenti-e, hogy csökkent az energiatermékek ára.)
Nagy Márton azt sem mulasztotta el megjegyezni, hogy „a kormány letörte a háborús üzemanyagárakat, májusban havi alapon 4,4 százalékot esett a járműüzemanyagok ára”. A „háborús üzemanyagár” értelmezhetetlen propagandakifejezés, az azonban tény, hogy a kormány nevében eljáró Nagy Márton megzsarolta a kereskedőket: vagy csökkentik az árakat, vagy újabb árstopot kapnak a nyakukba. Ennek hatására a kereskedők valamelyest engedtek az árrésükből, illetve a Mol mint nagykereskedő gyorsabb átárazásra állt át.
