2023 decemberében egészen rendkívüli dolgok történhettek a Fővárosi Törvényszék Cégbíróságán. Két cég – a Donor Zrt. és a Brasil Államkötvény Hasznosító Zrt. – ugyanis példátlan tőkeemelés bejegyzését kérte. A Donor 4,5 a Brasil pedig közel 5,1 ezer milliárd forintos (!) jegyzett tőkét jelentett be a cégnyilvántartás felé, amelyeket 2024 januárjában gond nélkül be is jegyeztek. A 2023-as eredménykimutatásban pedig papíron a két cég eszközei még ennél is magasabb értéket értek el, összesen közel 13,5 ezer milliárd forintot.

A vállalkozások részvényese és egyedüli vezető tisztségviselője egy máltai lakcímen nyilvántartott rejtélyes magyar vállalkozó, T. János György. A HVG-nek a tőkeemelések januári bejegyzését követően sikerült felvennie a kapcsolatot T. Jánossal, azonban számos tisztázatlan körülmény miatt a szerkesztőség végül úgy döntött, hogy ez az ügy legfeljebb a cégbíróság vagy egyéb hatóságok vizsgálatára érdemes, cikk így akkor nem született belőle. Lapunk korábbi megkeresésére T. úgy nyilatkozott, hogy mindkét zrt. cégjegyzék szerinti törzstőke-emelése, egy-egy a Brazil Állammal szembeni követelés (kötvények) értékével került jegyzésre. Azt állította, hogy egy brazíliai ingatlanügylet során jutott az államkötvényekhez egy idős embertől.

T. elmondása szerint a cégek jelenleg érdemi aktív gazdálkodó tevékenységet nem végeznek, hanem csupán „hibernált állapotban” várják, hogy a Brazíliával szemben fennálló követelések lejárjanak és érvényesíthetőek legyenek. Az anomáliaszerű bejegyzésekről nemrégiben a G7 portál is beszámolt, majd az egész magyar sajtót bejárta a hír.

Utóbbi magyarázattal összhangban a cégek 2023-as évre vonatkozó mérlege is igencsak szokatlan: mindkét esetben a már említett „hibernált állapotra” hivatkozva a mérlegeket érdemben részletező kiegészítő melléklet helyett egy-egy (aláírás nélküli) nyilatkozat lett csupán feltöltve a nyilvántartásba. A nyilatkozatok szövege szerint a tulajdonosi cél elérése érdekében történt a „hibernálás”, ezért nem lehet bevétele és költsége, így adóalapja sem a cégeknek. A zöldmozgalmak örömére az is kiderül, hogy „a hibernált állapot biztosítja, hogy a cégek ökológiai lábnyomai ZÉRÓK legyenek.”

A mérleg- és eredménykimutatási adatok szolgáltatására az utóbbi megoldás jogszerűsége legalábbis vitatható, azonban egy további lényeges információ is kideríthető a nyilatkozatokból, mégpedig, hogy a cégek vagyonának egyetlen eleme egy-egy darab „Brasil Államkötvény, 2036.09.30.-i lejárattal és a vételkori MNB középárfolyamon nyilvántartva az eszközök között, kifizetve váltóval.” A kacifántos ügymenetet tehát a következőképpen lehetne leírni:

1. A cégek értékpapírváltókat bocsátottak ki.
2. A váltókkal a cégek megvásárolták a tulajdonostól a brazil állampapírokat. A mérlegekre vonatkozó nyilatkozatokból ugyanis az is kiderül, hogy az egyetlen hitelező maga a tulajdonos, akinek „váltó követelése” van, melynek lejárata szintén 2036.09.30. A követelés a Donornál 2, míg Brasilnál 1,85 ezer milliárd forintra rúg.
3. A megszerzett vagyontárgyakból tőkeemelést hajtott végre a két cég.

De mi a helyzet a legendás vagyont alkotó államkötvényekkel, azok érvényességével és hitelességével? Az igazán égető kérdés ugyanis, hogy egy ekkora vagyontömegnél akad e bárki a cégbíróság berkein belül, aki utána járhat a tőkeemelés bejegyzére vonatkozó kérelem alapjául szolgáló dokumentumoknak és bizonyítékoknak.

A válasz röviden: ezt a cégbíróság érdemben nem vizsgálja, pedig ez esetben érezhetően szükség lenne rá. A Polgári törvénykönyv mindenesetre kimondja, hogy a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás (apport) felülértékelése esetén – azaz, amikor az apport valójában nem ér annyit, mint amennyit feltüntettek a létesítő okiratban – a különbözet megfizetését a jogi személy az átruházástól számított öt éven belül követelheti az apportot szolgáltató személytől. Jelen esetben viszont nincs, aki érdemben követelhetne bármilyen vizsgálatot hiszen egyszemélyes társaságokról van szó, ahol a vezető és a tulajdonos is azonos.

Talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy az anyagi és a cégeljárási jogi szabályozás hézagossága tehet arról, hogy leegyszerűsítve jelenleg senki nem tehet semmit, akár valós akár valótlan tényeken alapul egy ilyen tőkeemelésről szóló bejegyzés. Az ügy ezért feltehetőleg az Igazságügyi Minisztérium figyelmét is felkeltheti a jogszabály-módosítások szükségessége miatt.

Az állítólagos brazil állampapíroknál egyébként többféle szcenárió is lehetséges. Nem zárható ki természetesen, hogy minden információ hiteles és valóban létezik a mesés vagyon. A brazil állampapírokkal kapcsolatban azonban számos probléma lehet függetlenül attól, hogy ezek tulajdonosa jó- vagy rosszhiszemű-e, azaz tud-e például a papírok hamisságáról, érvénytelenségéről. A kérdés jelentőségét mutatja, hogy a brazil pénzügyminisztérium még külön weboldalt is szentelt a régi államkötvények semmisségi okainak bemutatására.

Ezen felsorolják többek közt az 1900-as években kibocsátott kötvények elévülését (behajthatatlanságát), továbbá felhívják a figyelmet a papíralapú, tehát nem dematerializált kötvények érvénytelenségére és az ezzel kapcsolatban rendszeresen felmerülő csalássorozatokra is kitérnek. A minisztérium beszámolóiból tehát egyértelmű, hogy a mesés brazil papíroknál nem minden arany, ami fénylik és jó eséllyel a két magyar cégnél is ez tűnik a valószínűbb magyarázatnak, ahogy arról a 444.hu is írt részletesebben. Ahogyan azt a G7.hu is kiemelte: ha a cégek valóban ekkora összegben rendelkeznek brazil kötvényekkel, akkor tulajdonosuk a dél-amerikai ország egyik legnagyobb hitelezője lenne. A két társaságban lévő vagyon ugyanis Brazília teljes adósságállományának durván 2,5 százalékára rúg, ami jól summázza az egész ügy életszerűtlenségét.

Nyitóképünk illusztráció. Fotó: AFP/Benjamin Cremel