Vannak hatékony eszközök a devizapiaci kockázatok kezelésére
Az árfolyamingadozás feladja a leckét – főleg, ha importhányadot tartalmazó beruházást kell finanszírozni.
Az alsó kereseti negyedbe tartozók – vagyis a népesség negyede – szinte biztosan soha nem találkozik a felső 1%-kal, és a felső 10%-kal, sőt a felső negyeddel is csak elenyésző részük kerül kapcsolatba a munkahelyén – írja nemzetközi tanulmányukat bemutató cikkében az egyik szerző, Boza István a Portfolio.hu-n.
Ha figyelembe vesszük, hogy igazából a felső negyed az, aki az átlagbér felett keres, elképzelhetővé válik, hogy a munkavállalók egy jelentős hányada, akár közel negyede nem is találkozik a munkája során átlagbér felett kereső személlyel (vagy esetleg csak a felvételkor, elbocsátáskor, vállalati ünnepségen).
A jelenség nem csak Magyarországon figyelhető meg. A legfelső 10%-nyi keresetűek környezetében dolgozóknak nemzetközileg 28-34%-a, Magyarországon pedig 32-36%-a szintén a legjobban keresők közé tartozik.
A legfelső 1%-hoz tartozó munkavállalóknál ez az aránytalanság még inkább szembetűnő: a legjobban keresők esetén 9-12%-nyi kolléga szintén a legjobban kereső 1%-ba tartozik – Magyarországon ez az arány 11-12% körüli.
Emellett minden vizsgált országban megfigyelhető egy lassú, de biztos emelkedő trend ezekben az izolációs mutatókban. A tanulmány érvelése szerint ez jelentős részben az ipar visszaszorulása, a technológiai fejlődés, illetve a munkaerő kiszervezésének egyre terjedő gyakorlatának következménye.
Az ipari termelés visszaszorulása és a szolgáltatási szektor növekedése különösen hozzájárul a kereseti szegregációhoz. Az ipari gyártás hagyományosan magában foglalta a különböző szintű dolgozók összekapcsolódását: a kékgalléros munkásoktól kezdve a vezetőkig. Egy gyárban például számos foglalkozás és jövedelemszint képviseltette magát.
Ennek a munkahelyi jövedelmi elkülönülésnek komoly társadalmi következményei lehetnek, különösen, ha az adminisztratív adatok által feltárt mintázatok valóban a társadalmi kapcsolatok szétszakadását is tükrözik. Az „elit” tagjai egyre kevésbé érzékelik az alsóbb rétegek mindennapi helyzetét és problémáit, miközben politikailag ők lennének a cselekvőképesebbek. Az alsó rétegek számára pedig korlátozott lehetőség adódik arra, hogy informálisan közvetítsék saját helyzetüket és képviseljék érdekeiket. Ez az elkülönülés hosszabb távon fokozhatja a társadalmi rétegek közötti távolságot, így akadályozhatja a társadalmi mobilitást és az egymás iránti szolidaritást.
