Megéri állampapírban takarékoskodni nyugdíjra?

Magyarországon kifejezetten nagy népszerűségnek örvend az állampapír befektetés. Mindez nem meglepő az előző évek bőséges reálhozamai mellett. A Bankmonitor szakértői megvizsgálják, hogy vajon megéri-e egy életen át a biztonságosnak tartott állampapírt megtakarítani?

Az eredmény meglepő lehet, ugyanis sok szempontból szembe megy a mai uralkodó nézetekkel. Egy kutatás alapján egészen idős korban is érdemes komoly részvénykitettséggel rendelkezni, ugyanis ez – sokak számára meglepő módon – még kisebb kockázatokkal is járhat. Vagyis a konzervatív, kötvényekre, állampapírokra alapozó stratégia nem tűnik túl eredményesnek.

De jöjjenek a részletek, előzetesen annyit még mindenképpen lényeges elmondani, hogy a következőkben nem kizárólag a magyar állam által kibocsátott állampapírokról lesz szó, hanem általában az állampapírokról.

A biztonságért cserébe alacsony hozam

A befektetések terén az állampapírok képezik az egyik legkiszámíthatóbb eszközosztályt, mivel előre meghatározott fix hozammal kínálják őket a befektetők számára. Azonban ennek a kiszámíthatóságnak ára van, mégpedig az alacsony hozam.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a várható infláció felett 1-2%-kal kínálnak hozamokat az állampapírok. Általában a rövidebb lejáratúak alacsonyabb hozammal rendelkeznek, mint a hosszabb papírok, de ez rövidebb időszakokra meg is fordulhat.

Összességében az állampapírok kiszámítható eszközök, amelyek fix és előre meghatározott módon fizetik a kamatokat, de mindezt alacsony hozamért cserébe.

Az állampapírok kockázatai

Mint minden eszköz, az állampapír is rejt magában kockázatokat és sokkal többet, mint ahogy az elsőre gondolná az ember.

A legtöbb állampapír előre meghatározott kamatfizetéssel rendelkezik, vagyis az elérhető reálhozam csak az infláció alakulásától függ. Egy konkrét példán keresztül szemléltetve, egy 6%-os kamatozású, 5 éves állampapír esetén minden évben 6%-ot fizet ki az adott állam az értékpapír tulajdonosának. Az, hogy a reálhozam milyen mértékű lesz már csak az infláció alakulásától függ. Ha magas lesz a vizsgált időszak alatti infláció akkor kicsi vagy még negatív reálhozam is lehet, ha alacsony lesz az infláció akkor magasabb lesz a reálhozam. Vagyis inflációs kockázatot rejtenek magukban a fix kamatozású állampapírok.

Jogosan merülhet fel az olvasóban, hogy nemcsak fix állampapírok vannak, hanem léteznek inflációhoz indexált értékpapírok is. Ilyen például a Prémium Magyar Állampapír sorozat is. Valóban léteznek ilyen papírok és Magyarországon ez a legnépszerűbb lakossági állampapír, azonban ezek szintén alacsony reálhozamot kínálnak. De legalább itt biztosított a reálhozam szemben az előző példával.

Nem szabad megfeledkezni a hiteles csődjének kockázatáról sem, vagyis ebben az esetben az államcsőd valószínűségéről. Habár az államcsőd bekövetkezte kifejezetten valószínűtlen, mégis van rá esély és időről időre hallani is államokról, amelyek csődbe mentek. Ilyenkor a hitelezők, vagyis az állampapírokba fektetők nem kapják meg a nekik ígért hozamot és a tőkéjüket, vagy ezeknek csak egy részét kapják meg.

Mi az általános elv, mikor érdemes állampapírba fektetni?

Az elterjedt pénzügyi vélekedés szerint fiatalabb korban érdemes részvénytúlsúllyal rendelkezni, mivel még az esetleges piaci eséseket bőven ki tudja kompenzálni a magasabb várható hozam. Aztán szépen az életkor előrehaladtával a részvények visszaszorulnak és helyét az állampapírok veszik át. Hasonló elven működik a “100 mínusz életkor” szabály is, amelynek az eredménye határozza meg a részvénykitettség arányát a portfolióban.

Ezzel a hagyományos bölcsességgel száll szembe egy friss tanulmány, amely szerint a nyugdíjcélú megtakarítóknak jobban megérheti végig egy tisztán részvényekből álló portfóliót tartani, kötvények nélkül. Bár ez elsőre kockázatosabbnak tűnhet, a kutatók komplex szimulációi szerint ez a megközelítés hosszú távon eredményesebb vagyonépítést tesz lehetővé.

Ennél is fontosabb, hogy a modelljük alapján ez a stratégia hatékonyabban csökkenti azt a súlyos kockázatot, hogy a megtakarító nyugdíjas korában idő előtt feléli a vagyonát. A hazai és nemzetközi részvények jobb diverzifikációs tulajdonságai és a magasabb várható hozamok összességében nagyobb védelmet nyújthatnak a pénzügyi csőd ellen, mint a hagyományos, kötvényeket is tartalmazó portfóliók.

A tanulmány szerint az optimális (33% hazai, 67% nemzetközi részvény) portfólió nemcsak átlagosan teljesít jobban, de meglepő módon még a kedvezőtlen forgatókönyvek esetén is jobban védheti a vagyont. A szimulációk alapján az 5. percentilisben (a szimulációs eredmények 5%-a ennél az értéknél rosszabb, míg a maradék 95%-a ennél jobb volt) is nagyobb vagyon gyűlik össze a nyugdíjkorhatárra ezzel a stratégiával, mint az ugyanilyen előnytelen kimenetelek esetén a rövid lejáratú állampapírokkal, államkötvényekkel, egy hagyományos 60/40 részvény-kötvény portfólióval vagy a céldátum alapokkal. Emellett a pénzügyi csőd – azaz a vagyon idő előtti teljes elfogyásának – kockázata is ezzel a tisztán részvényalapú portfólióval volt a legalacsonyabb, lényegesen kisebb esélyt mutatva, mint bármelyik másik vizsgált megtakarítási stratégia. 

Állampapír befektetéssel könnyen elfogyhat a pénze nyugdíjas korában

Bankmonitor

Többet kell megtakarítani annak, aki állampapírt választ  

A tanulmányban a legjobb befektetési stratégiát az alapján határozták meg, hogy melyik nyújtja a legnagyobb „hasznosságot”. Ez a fogalom arra utal, hogy mely módszerrel érhető el összességében a legjobb eredmény a nyugdíjas évekre, figyelembe véve a várható életszínvonalat (mennyit költhetünk) és a lehetséges örökség nagyságát is. Ahogy már fentebb olvasható, a kutatók számításai szerint az optimális kimenetel tisztán részvényekből álló, 33% hazai és 67% nemzetközi részvényt tartalmazó portfólió biztosítja.  

Az ettől eltérő, az ajánlottnál több hazai részvényt tartalmazó portfólió tehát kevésbé biztosítja a külföldi befektetések diverzifikációs előnyét. A tanulmány szerint ez rontja a befektetés hosszú távú hatékonyságát. Emiatt pedig egyszerűen többet kell majd megtakarítani annak, aki ugyanazt a nyugdíjas kori célt kívánja elérni.  

Hasonlóképpen, ha az optimális részvénykeverékhez kötvényeket vagy kincstárjegyeket (rövid lejáratú állampapírokat) adnak, az ezek alacsonyabb várható hozama miatt szintén rontja az elérhető hosszú távú eredményt. A tanulmány konkrétan kiszámolta, hogy egy tipikus céldátum alap (adott időpontra, jellemzően nyugdíjba vonulásra optimalizált, idővel egyre óvatosabbá/konzervatívabbá váló befektetési alap) esetén 61%-kal magasabb megtakarításra van szükség ugyanazon „hasznosság” eléréséhez, mint a javasolt, kötvénymentes stratégiával. Tehát a „biztonságosabbnak” tűnő eszközök bevonása jelentősen megnöveli a szükséges megtakarítás mértékét.  

Hogyan tovább? A gyakorlati lépések  

Mit is üzen ez a gondolatébresztő kutatás? Elsősorban azt, hogy ha igazán hosszú távra, a nyugdíjas éveinkre tervezve, a részvényekben rejlő növekedési lehetőséget nem érdemes figyelmen kívül hagyni. Persze a 100%-os részvényportfólió gondolata sokak számára tűnhet merésznek, sőt, riasztónak – és nem is feltétlenül ez a követendő út mindenki számára. A lényeg inkább az a felismerés, hogy érdemes lehet tudatosan növelni a részvények arányát a megtakarításban a jobb eredményért.  

Jó hír, hogy az adókedvezménnyel támogatott nyugdíjcélú megtakarítások (mint ÖNYP, NYESZ, Nyugdíjbiztosítás) ideális keretet adnak a részvénytúlsúlyos befektetésekhez. A kulcskérdés az egyénnek megfelelő részvényarány megtalálása.