A művész, aki nem jó fiú többé
Az átlagos zenebarátok körében él egy kép a kifinomult, „jó fiú” Schiff Andrásról. Erre van fizetőképes kereslet, erre telnek meg nemcsak a normál széksorok, hanem a pódiumülések is. A másik Schiff talán ma még kevésbé érdekli a nyájas nagyérdeműt. Pedig az Európai Kamarazenekar élén a sziporkázóan szellemes, meghökkentően – de pozitív értelemben – fölényes Schiff Andrással találkozhattunk.
Schiff András és az Európai Kamarazenekar
február 7., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Schiff András Már nem érdekli a régi imázs © Gramofon |
A zenetörténet kevés ennyire bensőséges kapcsolatot ismer hasonló korú alkotók között. Schiff András és az Európai Kamarazenekar koncertje erre a Mendelssohn-Schumann kapcsolatra is rávilágított. Vajon szükséges-e az élmény teljességéhez, hogy a hallgató minden részinformáció birtokában legyen? Nem feltétlenül, de az előadónak érdeklődnie kell a művek háttere iránt, különben csak hangokat játszik, még ha virtuóz módon is. Az Európai Kamarazenekar – vélhetően egyenként is kitűnő – tagjai tudták, hogy e tekintetben is milyen fantasztikus tudásbázis és dús fantázia van Schiff András minden mozdulata mögött.
A Hebridák-nyitány valójában zenei útirajz a skót partoknál fekvő Staffa szigetéről; a mű alcímében ott áll Fingal, azaz a költő Osszián atyjának neve – barlangja a sziget nevezetessége. A Hebridák a szimfonikus együttesek egyik slágerszáma, általában teljes apparátussal adják elő. Az Európai Kamarazenekar és Schiff verziója a művet új, érzésem szerint a szerző szelleméhez hívebb dimenzióba helyezte. Szokatlanul lassan indult az előadás, mintha csak egy Turner-festményt mutatnának be nekünk, a víz fölött lebegő párából fokozatosan bontakozott ki a táj, a kies vidéket azután beragyogta és megszépítette a Nap. A közönség eleinte meglepetten fogadta, hogy a „szimfonikus zajongás” ezúttal elmaradt, azután ráérzett a színek, a hangzás finom arányára. A kéttételes Schumann-zongoradarabot és Mendelssohn d-moll versenyművét Schiff András a zongora mellől irányította. A Bevezetés és allegro appassionato nem hangzott torzónak, inkább filozofikus tépelődésnek, és így is szólalt meg. Érzékletesen vezetett át a ritkán hallható d-moll koncert örömteli hangulatához. Kérdés ez is: a zongoravirtuóz Mendelssohn e-moll hegedűversenye miért agyonkoptatott eleme a koncertprogramoknak, és miért nem az a pianisták számára jutalomjátéknak beillő kompozíció? A finálé humora pazarul teljesedett ki Schiff és az együttes tolmácsolásában.
Schumann II. szimfóniájában azok is fölismernek egy motívumot, akik sosem jártak hangversenyteremben: a régi tévéhíradó főcímzenéjét a szerkesztők (jó érzékkel) a mű második tételének elejéről kölcsönözték. A szerző nem titkolta, hogy lelki egészsége, alkotókedve hanyatlott a komponálás idején, végül a munka befejezése segítette át a krízisen. Hogy milyen fontos állomás az életműben, azt megmutatta az előadás, amely hihetetlenül arányos volt, a tempókban és a hangzási arányokban egyaránt.
Az elragadtatott közönséget a Szentivánéji álom tűzijátékszerű Scherzójával jutalmazta Schiff és az együttese, majd a közös példakép, Schubert Rosamunda-balettzenéjével intett búcsút.
Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely
Az igazi ózdi hős
Farkas Gábor 1981-ben született Ózdon. 2005-ben diplomázott a Zeneakadémián, nevét a Magyar Rádió Országos Zongoraversenyének megnyerése után ismertük meg. Most a Zeneakadémián adott fantasztikus szólóestet; igényes műsorát rendkívüli nehézségű művekből állította össze.
Bájos, szedett-vedett este Miskolc szimfonikusaival
A Magyar Szimfonikus Körkép címet viselő hangversenysorozat első estje, a Miskolci Szimfonikusok koncertje egy Glinka-nyitány bájosan szedett-vedett előadásával kezdődött. A folytatásban azonban már a szolid minőség megannyi jelére figyelhettünk fel. Hiányoltuk viszont az értelmezés eredetiségét, erejét, a zenei gondolatok jellegzetes és karakteres közvetítését.
Világszínvonal a Zeneakadémián: a közhelyeken túl
Jó volna néhány kicsorbult jelzőt, megkopott kifejezést kiélezni, megfényesíteni. A „mindenható” marketing nullára amortizálta a világhírű jelzőt, a kirobbanó siker kifejezést. Így ki hiszi el nekem, hogy szombaton este a Zeneakadémián két világszínvonalú énekesnő aratott kirobbanó sikert?
Egy koncert, ahol minden rendben, de mégsem
Az Adam Pieronczyk–Anthony Cox Quartet koncertje mint az első Take Five-beli nemzetközi produkció mindenképp bevésődik a jazzkocsma történelemkönyvébe. Ám azok számára, akik ez alkalommal jártak először a klubban, inkább maga a hely marad emlékezetes. E sorok írójával sem történt másként.
Klasszikus modernek pazarul
Az UMZE Kamaraegyüttes koncertjének nagyobbik része Anton Webern, Arnold Schönberg és Igor Stravinsky műveiből állt. A válogatott muzsikusokból álló formációt Kocsis Zoltán dirigálta; a hangverseny – különösen az első rész – nagyszerű volt. A Gramofon Zenekritikai Műhely kritikusa elemez.
