"Liberális szemét; vacak; sokkoló, nem odaillő. Kitűnő; fantasztikus; felemelő; elgondolkodtató, remekmű." Néhány minősítés azok közül, amelyekkel internetes hozzászólásokban méltatták a Trafalgar térre kerülő kortárs alkotást. A vihart kavart művet - pontosabban kettőt - Ken Livingstone, London főpolgármestere választotta ki március 15-én abból a hatból, amelyet három hónapon át a nagyközönség is szemügyre vehetett a Nemzeti Galériában. "Egyetlen engedmény, amelyet a konzervatív ízlésűeknek tettem, hogy a kiválasztott két szobor nem egyszerre, hanem egymás után kerül a Trafalgar tér üresen álló negyedik talapzatára" - mondta a város első embere.
A talapzat az elmúlt években valóságos intézménnyé nőtte ki magát: van saját története és bizottsága is, amely javaslatot tesz a piedesztál felhasználására. A tér másik három sarkán álló emelvényt IV. György király, valamint Sir Henry Havelock és Sir Charles James Napier, az India gyarmatosításában elévülhetetlen érdemeket szerzett brit főtisztek szobrai foglalták el még a 19. század első felében. A negyedik talapzat, amelyre IV. Vilmos király volt a várományos, anyagi okok miatt maradt elfoglalatlan - az uralkodó halála után, 1837-ben üresen kongó államkasszából nem telt a szoborra. A hiátus betöltésére a 20. század végén számos ötlet merült fel, ám a máig tartó vitában alig közeledtek az álláspontok: a konzervatív ízlésűek II. Erzsébetet, esetleg Lady Dianát vagy az Új-Zélandot is felfedező Cook kapitányt látnák szívesen a tér északnyugati sarkában, míg a napjaink bálványait istenítők a focista Beckhamet, Batmant vagy éppen Dollyt, a világ első klónozott bárányát favorizálnák.
London városa azonban úgy döntött, a kortárs művészetnek ad emelvényt a metropolis egyik legforgalmasabb helyén: 2001-2002-ben három szobor váltotta egymást, amíg a teret le nem zárták a felújítási munkák miatt. A 25 millió fontos átépítést követően - amelynek során a Nemzeti Galéria előtti autósávokat megszüntetve egybenyitották a múzeum lépcsőfeljáróját a térrel - tavaly nyáron adta át Livingstone a Trafalgar teret a turistáknak. Az évente kétmillió látogatót fogadó téren - várhatóan jövő tavasszal - elsőként Marc Quinn munkája, az "Alison Lapper állapotos" mutatkozhat be. A fehér márványból készülő, 3,5 méter magas szobor - melynek kicsinyített mását láthatta eddig a közönség - egy terhessége utolsó heteiben járó, meztelen nőt ábrázol. A modell Alison Lapper szájjal festő művész volt, aki az ötvenes évek végén a Thalidomide gyógyszer mellékhatásának áldozataként karhiánnyal és csökevényesen rövid lábakkal született. A testi fogyatékos asszonyról egyébként több dokumentumfilm is készült várandóssága idején, amelyeket Európa-szerte bemutattak.
"Első látásra úgy tűnhet, fogyatékos embereknek alig vagy egyáltalán nem emeltek még köztéri szobrot. Ha azonban jól körülnézünk, maga Nelson admirális is jobb karja nélkül áll az oszlop tetején" - nyilatkozta Quinn a Telegraph internetes újságnak. A meglehetősen férfitúlsúlyos környezetben, ahol minden szobor világhódító királyokat, hadvezéreket ábrázol, különös látvány lesz egy nőalak, amely az anyaságot, a belső erőt és szépséget érzékelteti - vélekednek a művészeti kritikusok. "Korunkban, amely csak a fiatalságot és a tökéletességet tekinti idolnak, tiszteletre méltó a művész felismerése, hogy egy rokkant test is sugározhat erőt és szépséget" - dicsérte az alkotást Bert Massie, a Rokkantjogi Szövetség elnöke.
Alison Lapper figurája legalább egy évig áll majd a negyedik talapzaton, utána egy Nagy-Britanniában alkotó német származású művész, Thomas Schütte munkája, a Madarak szállodája veheti át az irigyelt helyet. A színes plexiből készült, épületegyüttest formáló rácsszerkezet, ha a nézelődök osztatlan elismerését nem is, a teret mindig ellepő galambokét bizonyosan elnyeri. Valóságos mobil szobornak ígérkezik a kortárs alkotás - attól függően, hogy a "szálloda" mely szobáját foglalják el éppen a madarak.
A főpolgármesteri döntéssel az emelvényről lecsúszott négy másik alkotás közül a legtöbb közönségszavazatot a nigériai Sokari Douglas Camp kapta, aki háborúellenes tüntetők egy csoportját öntötte bronzba. Az egyáltalán nem elvont mű, amely a Trafalgaron meglehetősen gyakori eseményt ábrázol, sokkal jobban illene a hely szelleméhez - vélekedtek a túlzottan modern alkotások ellenzői. De az már a kortársi verziót egyébként pártolók többségének is sok volt a valóságból, amit Sarah Lucas álmodott a negyedik talapzatra. Ő ugyanis egy, a galambpiszkot imitálva műgyantával összemázolt Ford Fiesta gépkocsit emelt volna a magasba.
