Lekapcsolva
Az ukrán állami villamosenergia-ipari vállalat elvette Kapolyi László cégétől szinte a teljes áramkiviteli jogot, aminek következtében a baloldali mágnás szegényedik Magyarország pedig olcsó áramtól esik el.
HVG |
Az MVM portfóliójában értékes elemként kezelt ukrán áramimport mennyiségét az Ukrinterenergo az idén egyszer csak csökkenteni kezdte, majd néhány hete az üzlet zömét elvette az SC-től, s a magyar cégnek mindössze egy jelképes, 5 megawattnyi árambehozatali lehetőséget hagyott az addigi 350 megawattból. Júliusban pedig az ukrán állami cég már gondoskodott is új magyarországi kereskedelmi partnerről: megvásárolta a cseh-ukrán Korlea-csoport tulajdonában lévő, 2005-ben a Dunaferr áramellátására alakult Energy Capital Trade Zrt. 52 százalékát, s immár saját leányvállalatának, az Ukrenergy Trade Zrt.-re átkeresztelt cégnek adja el azt az áramot Kapolyi helyett, sőt már a vevő sem az MVM, az Ukrenergy már a szabad piacon értékesíti portékáját (HVG, 2008. október 18.). Az MVM most rosszul járt: az ukrán áram volt a legolcsóbb a paksi atomerőműben és a mátrai erőműben termelt áram után, csakhogy az MVM az egyetemes szolgáltatás keretében kötött áron adja az energiát a lakosságnak, így a fogyasztói árakban - legalábbis még ebben az évben - nem tudja érvényesíteni azt, hogy a meglehetősen drágán üzemelő hazai erőművi tartalékait mozgósítva kénytelen pótolni az elvesztett, de a lakosság ellátáshoz elengedhetetlen árammennyiséget. A Kapolyi-féle árambehozatal megmentése érdekében a kormány próbál közbenjárni, a HVG információja szerint Magyarország részéről az MVM és a Pénzügyminisztérium tárgyal az Ukrinterenergóval és az ukrán kormánnyal, de már Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is írt az ukrán kormányfőnek, Julia Timosenkónak, választ azonban még nem kapott. Úgy tűnik, az MVM egyelőre nem fűz nagy reményt a diplomáciai kísérletekhez, jövő évi terveiben ugyanis már nem számol az olcsó ukrán árammal.
A közvetítő cég leváltásában azonban meglehetős zavart okoz, hogy az ukrán-magyar határkeresztező vezeték kapacitásának használati joga a magyar rendszerirányítóval (Mavir) kötött ugyancsak hosszú távú keretszerződése alapján még mindig az SC kezében van. Mivel az ukrán vállalat a használati jogot hiába követelte magának, most Brüsszelben keres jogorvoslatot. Közeledik viszont a határkeresztező kapacitás használatát rögzítő éves szerződések november-decemberben esedékes újratárgyalása, s a Mavir most arra vár, hogy a kormányközi diplomáciai egyeztetés során hogyan alakulnak az erőviszonyok, azaz melyik kereskedőcéggel kötheti meg a jövő évre szóló szerződést. A rendszerirányító szerint zavartalanul érkezik Magyarországra az ukrán áram, csakhogy nehezen kibogozható, hogy az most valójában kié.
A vitatott tulajdonú áram forrása a nyugat-ukrajnai burstini erőmű, amelynek 455 megawatt kapacitásából 350 megawatt átvételéről szól az SC szerződése. Az MVM pedig 250 megawatt (plusz opcionálisan 100 megawatt) kapacitással termelt évi 3-3,5 milliárd kilowattóra átvételét garantálta Kapolyinak, aki a nyolcvanas években ipari miniszterként szerzett kapcsolatait mozgósítva kaparintotta meg a számára meggazdagodást jelentő üzletet, amely hozzájárult ahhoz, hogy Kapolyi lett a legtehetősebb magyar politikus, aki az MSZP parlamenti frakciójának tagjaként finanszírozza az általa vezetett Magyarországi Szociáldemokrata Párt működését. A Népszabadság kiadásában a minap megjelent 100 leggazdagabb magyar 2008-as listáján 7,7 milliárd forintos becsült vagyonával immár a 67. helyen áll. A mérlegadatok szerint az SC tavaly érte el legnagyobb árbevételét, több mint 38 milliárd forintot, s az adózott nyereségből Kapolyi 1,7 milliárd forint osztalékot vehetett fel.
Mindez a magyar állam anyagi támogatásával valósulhatott meg. A burstini széntüzelésű erőművet a kilencvenes évek elején először alkalmassá kellett tenni arra, hogy a nyugat-európai áramrendszerhez kapcsolódjon. Ennek érdekében az MVM 3,5 millió dollárt hitelezett a feszültségszabályozó berendezésre, valamint a távvezeték üzembe helyezésére. Akkoriban a magyar vállalat mérnökei is dolgoztak állami pénzen az ukrán erőmű korszerűsítésén, amely munka értékét Tringer Ágoston, az MVM Zrt. kommunikációs vezetője szerint ma már nehéz lenne számszerűsíteni. Jellemző az MVM szerepére, hogy miközben egyre csökkent a rendelkezésére álló ukrán áram mennyisége, a feszültségszabályozó berendezés idén esedékes karbantartását is a magyar állami vállalat finanszírozta. Arra a kérdésre azonban, hogy pontosan milyen összeggel járult hozzá Kapolyi cége a kilencvenes években a burstini erőmű korszerűsítéséhez, a HVG nem kapott egyértelmű választ. Tringer Ágoston úgy tájékoztatta a HVG-t, hogy az erőmű korszerűsítését fizikailag az SC valósította meg, az MVM által elköltött összeg pedig kölcsönnek tekinthető, amely úgy térült meg, hogy az MVM kedvező áron vehette meg az áramot. Kapolyi viszont nem csupán az MVM-nek szállított az olcsó energiából, 2007-ben például kisebb mennyiséget vásárolt tőle az E.On hazai energiakereskedő cége és az EDF Energia Hungária Kft.is, de korábban ugyancsak közvetlenül az SC-től vásárolt áramot az egyik hazai nagyfogyasztó, a Dunaferr.
A HVG által megkérdezett szakértők szerint a politikus cége afféle ütközőként szolgált az MVM és a kilencvenes években még korántsem európai jogi normák szerint működő Ukrajna között, sőt egyik szakértő tudni véli azt is: a Kapolyi-féle ukrán szerződéshez hasonlót egy behatárolt pályán mozgó magyar állami vállalat soha nem köthetett volna. De az SC mérlegadatai is érdekes cégcsoporton belüli tranzakciókat mutatnak. Az SC ugyanis csak egy kis árammennyiséget értékesít közvetlenül az MVM-nek, az áruforgalom nagyobb részét kezdetektől a Washingtonban bejegyzett, szintén Kapolyi tulajdonában lévő System Consulting Incorporateden keresztül bonyolítja le a magyar nagyvállalattal, sőt az MVM-mel valójában az amerikai cég áll szerződésben. Ám ez nem befolyásolja, hogy milyen áron kaphatja az MVM Kapolyi közreműködésével az áramot, állítja Tringer. Az ukrán áramvásárlás eredetileg az orosz államadósság visszafizetéséhez kötődött, amelyet dollárban számoltak el, s a forint árfolyam-ingadozásának a kivédése indokolhatta az amerikai cég részvételét.
Az ukrán államnak már 2006 óta szúrja a szemét, hogy az SC túl olcsón, 20-30 százalékkal az európai ár alatt szerzi be a burstini áramot, és közvetítőként milliárdos haszonra tesz szert. 2007 elején már próbálták kikezdeni Kapolyi pozícióit. Mivel Kijev egyre eltökéltebben kereste a monopolhelyzet megszüntetésének lehetőségét, kapóra jött számára a Magyarországon gáznagykereskedőként ismert, az ukrán Dmitrij Firtas tulajdonában lévő Emfesz Kft., amely néhány hónappal korábban 200 megawattnyi áram megvásárlására jelentette be igényét az Ukrinterenergónál. Csakhogy ez már belenyúlt volna az SC keretébe, s az Emfesz végül kénytelen volt beérni 100 megawattal, ám ezt a keretet is csupán 2007 első negyedévében tudta Magyarországon értékesíteni, mert az Ukrinterenergo az év márciusban az Emfesznek ígért 100 megawattot egyszerűen árverésre bocsátotta, amelynek nyertese a Korlea szlovák leánycége lett.
A Kapolyi-pozíció megerősítése érdekében zajló kormányközi egyeztetés 2007 márciusában úgy tűnt, eredményt hozott: a két miniszterelnök aláírásával létrejött a magyar-ukrán energetikai együttműködési megállapodás, és Magyarország bejelentette, hogy az áramimport mennyiségének növelése érdekében az MVM további kapacitásbővítő beruházást valósítana meg a burstini erőműben, esetleg új erőművet is építene, s e szándékhoz tavaly nyáron reménybeli befektető partnerként a System Consulting is csatlakozott. Igaz, a Kapolyi-cég ekkor még a Tisza ukrán oldalon lévő mellékfolyóin 20-50 megawattos minivízerőművek építését is tervezte. Kijev akkor még nyilván arra számított, hogy Magyarország képes gyorsan előmozdítani Ukrajna uniós csatlakozását. A meglehetősen instabil ukrán kormány a rogyadozó gazdaság mentése érdekében a jelek szerint most inkább a bevételmaximalizálást tekinti elsődleges céljának.
SÁGHY ERNA