Lieberman: „Nem lakosokat telepítenénk ki, a határokat rajzolnánk át”
Nem elfogadható, hogy a palesztin területekről a zsidóknak távozniuk kelljen, miközben Izraelben jelentős arab kisebbség él, akkor ugyanis a palesztinoknak másfél, a zsidóknak csak fél állam jutna – magyarázza álláspontját Avigdor Lieberman izraeli külügyminiszter-jelölt.
HVG: Múlt vasárnap éjjel biztossá vált, hogy pártja részt vesz az új, Benjamin Netanjahu által vezetett kormányban. Az ön posztjáról még nincs végleges döntés. Minek köszönhető, hogy új bevándorlóként ilyen példátlanul gyors politikai karriert futott be?
A. L.: Hangsúlyozni szeretném, hogy én nem bevándorló, hanem hazatérő vagyok. Szüleim cionisták voltak: gyermekkoromban állandóan az izraeli rádiót, az Izrael Hangját, a BBC-t és az Amerika Hangját hallgattuk angol, orosz, román és jiddis nyelven. A jeruzsálemi Héber Egyetemen már hallgatóként politizáltam, onnan csak egy ugrás volt a Likud pártba, majd annak vezetésébe bekerülni.
HVG: Az akkori közös munka nyilván megkönnyíti majd az együttműködést az új kormányfővel. Habár némi feszültséget okozhat, hogy 1997-ben éppen az akkori Netanjahu-kormány Palesztin Hatóságnak tett engedménye, Hebron város megosztása miatt hagyta ott a Likudot.
| Avigdor Lieberman |
„Mi, orosz ajkúak pragmatikusak vagyunk, nem pedig nacionalisták” – vallja az 51 éves politikus, aki vízmérnöki tanulmányai befejezése előtt, 20 évesen érkezett szüleivel Izraelbe az akkor még a Szovjetunió részét képező Moldovából. A jeruzsálemi Héber Egyetemen nemzetközi kapcsolatokat és szlavisztikát tanult. Politikai pályafutását 1983-ban kezdte: megalapította a Szovjet Zsidók Cionista Fórumát. Karrierjének meredek felfelé ívelését a Benjamin Netanjahuval való ismeretségének köszönheti: a Likud párt 1996-os választási győzelme után az ő kabinetfőnöke lett. 1999-ben saját pártot alapított, az Izrael Béjténu (Izrael az otthonunk) pártot, amelynek szavazótábora jelentős részben a volt szovjet bevándorlókból áll, és mára 15 parlamenti hellyel a harmadik legerősebb politikai erővé nőtte ki magát. Az izraeli sajtóban antidiplomataként, külföldön arabellenessége miatt gyakran izraeli Haiderként emlegetett politikus az új Netanjahu-kabinetben harmadszorra kaphat miniszteri posztot. Nem titkolt vágya, hogy a legközelebbi választások eredményeként – pártja mandátumainak számát minimum megkétszerezve – kormányfő legyen. |
HVG: Tehát nem ürítenék ki a zsidó településeket, ahogy a korábbi izraeli kormányok tették a Sínai-félszigeten, Libanonban és Gázában?
A. L.: Nem, mi nem lakosokat telepítenénk ki, a határokat rajzolnánk át aszerint, hogy hol élnek többségben zsidók, és hol palesztinok.
HVG: De hogyan lehetne megvalósítani azt, ami már 1947–1948-ban sem sikerült? Az ENSZ közgyűlése által akkor javasolt határvonal is túlságosan cirkalmas felosztás lett volna.
A. L.: Minden a politikai akarattól függ. A békekötés elősegítésén ügyködő nagyhatalmi kvartett – az USA, az EU, Oroszország és az ENSZ – is elismeri, hogy ez jó megoldás lenne. Valóban nem lesz könnyű megvalósítani, de nincs mit tenni, ezúttal nem elég a gyógyszeres terápia, sebészeti beavatkozásra van szükség.
HVG: A határok újrarajzolásának ilyenfajta elismeréséről eddig nem tudtunk. Ön a választási kampányban mindenesetre azt is hangoztatta, hogy a jelenleg Izraelben élő mintegy másfél millió arab jelenti az igazi veszélyt a zsidó államra. Miért gondolja így?
A. L.: Mert az izraeli arabok nem izraelieknek, hanem palesztinoknak tekintik magukat. Joguk van erre, és tiszteletben kell tartanunk az érzéseiket. De ha ők elsősorban palesztinok, akkor – ha van erre lehetőség – palesztin államban kell élniük. A deklarációk ellenére ma sajnos a legtöbben nem a két népnek két állam elvet vallják. A palesztinoknak másfél, Izraelnek csak fél állam jutna, hiszen a tervezett palesztin államban egyetlen zsidó sem lakna majd, míg a kétnemzetiségű Izraelben 20 százalék az arab kisebbség aránya. Ez számunkra nem elfogadható. Ha nekik joguk van palesztin államra, nekünk is jogunk van a zsidó hazára.
HVG: Az arabok el fogják fogadni az ön tervét?
A. L.: Még ha nyíltan nem mondhatják is, a legtöbbjük megérti és felismeri, hogy ez az igazi megoldás. A területet a békéért formula végleg elbukott. Több ezer zsidó lakost evakuáltunk Gázából, kivonultunk Libanonból, és cserébe rakétákat és terrortámadásokat kaptunk.
HVG: Pártja programja szerint az izraeli araboknak lojalitásteszten kell átmenniük, vagyis kötelezik őket, hogy hűségesküt tegyenek. Mit várnak ettől?
A. L.: Ezzel elsősorban azt kívánjuk tesztelni, ki ellenzi, és ki támogatja a terrort. Miért ne tehetnénk meg Izraelben azt, amit a spanyolok nemrég azzal, hogy betiltottak négy baszk pártot, amiért azok nem voltak hajlandók elítélni a terrorizmust. Egy állam igényt tarthat állampolgárai lojalitására. A gyerekeket az iskolában is hazafiságra kell nevelni, ahogyan azt teszik is például az Egyesült Államokban az általános iskola első évétől.
HVG: Mi lesz majd azokkal, akik nem hajlandók letenni a hűségesküt?
A. L.: Semmi sem történik velük, de azokat, akik lojálisak, jutalmazni fogjuk, előnyökben, kedvezményekben részesítjük. Különösen azokat, akik a hadseregben szolgálnak vagy más hazafias, közösségi szolgálatot végeznek.
HVG: Az arabok katonai szolgálatára gondol? A drúzokat leszámítva eddig ez fel sem merülhetett.
A. L.: Nem értem, miért ne lehetnének ők is katonák. Akár a saját közösségeikben, városaikban, kórházaikban teljesíthetnének katonai szolgálatot. De ugyanez vonatkozik a vallásos ortodox zsidókra is, nekik is lenne helyük a hadseregben, de már az is elég lenne, ha csak valamilyen szociális szolgálatot teljesítenének.
HVG: Igaz, hogy az ön világi alapokon álló pártja máris feladta a választási kampányban oly sokat hangoztatott tervét, hogy a jelenleg kötelező egyházi házasságkötés mellett a polgári esküvő is törvényes legyen? Ez főleg az orosz bevándorlók körében gyakori vegyes házasságok megkötését legalizálná.
A. L.: Még több időre van szükség ahhoz, hogy az eredeti tervünk megvalósuljon. Mivel valószínűleg ortodox vallási pártokkal hozzuk létre a kormánykoalíciót – a másik nagy világi párt, a Kadima most alighanem ellenzékbe kerül –, kompromisszumot kellett kötnünk. Ez abból áll, hogy egyelőre csak nem zsidók köthetnének polgári házasságot.
HVG: Hogy lehet, hogy önök az ultraortodox Sasz párttal is hajlandók koalícióra lépni, azzal a párttal, amelyik önt egyenesen a sátánnal azonosította?
A. L.: A választási kampány hevében sok minden elhangzik, amit nem kell komolyan venni. Egyébként korábban már kétszer is voltam miniszter olyan kormányban, amelynek a szélsőségesen vallásos Sasz is tagja volt.
HVG: Önből hamarosan kül- vagy hadügyminiszter lesz. Mi az álláspontja a Szíriával kötendő béke lehetőségéről?
A. L.: A külügyekért felelős poszton készen állok a Szíriával kötendő békéről tárgyalni, de nem területet a békéért alapon. A Golán-fennsík feladását határozottan elutasítom.
HVG: Így nehezen képzelhető el a megegyezés.
A. L.: Jordániával is békét kötöttünk anélkül, hogy egy négyzetméter területet is átadtunk volna. Szíriának csak előnye származna a velünk kötött békéből. Gazdasági haszna lenne belőle, új piacok nyílnának meg előtte, nem is beszélve a számára oly fontos vízhez jutás előnyeiről.
HVG: És mi az iráni nukleáris programmal kapcsolatos álláspontja? Önnek tulajdonítják azt a kijelentést, hogy ha Irán atomfegyvert állít elő, akkor Teheránt le kell bombázni.
A. L.: Iránnal kapcsolatban mindent nagy figyelemmel kísérünk.
HVG: Nem tart attól, hogy az új jobboldali izraeli kormánynak megromlik a kapcsolata az Egyesült Államokkal? És ha így történne, Amerika katonai, gazdasági és politikai támogatása nélkül hogyan tudnának boldogulni?
A. L.: Úgy gondolom, el tudjuk magyarázni az álláspontunkat az amerikaiaknak, és ők meg fognak minket érteni. Mindketten hiszünk a demokráciában, azonosak az értékeink, és ez jelenti az együttműködésünk alapját.
HVG: Mennyiben befolyásolhatja politikai karrierjét az ön és családja ellen folyó, fiktív cégügyekkel kapcsolatos rendőrségi vizsgálat?
A. L.: A rendőrség koholt vádak alapján már 7-8 éve nyomoz, mégsem tudtak semmit rám bizonyítani. Ez koncepciós per, amilyenek Sztálin idejében a Szovjetunióban folytak. Ha az izraeli hatóságok a szervezett bűnözés ellen vetnének be akkora erőket, mint ellenünk, már rég nem lennének bűncselekmények Izraelben.
BŐHM ÁGNES
