1966-ban Bill Bowerman atlétikai edző, a Nike elődcégének, a Blue Ribbon Sportsnak (BRS) az innovációért felelős társalapítója észrevette, hogy a magasugrócipők talpának külső rétege olyan lágy, mint a vaj, míg a középső réteg sokkal ellenállóbb.

Azt szerette volna elérni, hogy a Blue Ribbon Sports cipőit gyártó japán cipőgyár, az Onitsuka kombinálja valamilyen módon a magasugrócipők talpának középső rétegét az edzőcipők talpának külső rétegével, és alkosson meg egy hosszútávfutó-cipőt.

1967-ben a japánok elküldték a prototípust, amely jó párnázásával és lágyan simuló vonalaival maga volt a jövő. A BRS cégvezetői azt szerették volna, ha a cipő az „Aztec” elnevezést kapja, utalva az 1968-as olimpia helyszínére, Mexikóvárosra.

Erre azonban az Adidas perrel fenyegette meg a Blue Ribbon Sportsot, ugyanis a vállalat már korábban előrukkolt egy „Azteca Gold” elnevezésű, pályára tervezett szöges futócipővel, amelyet ugyanazon az olimpián akartak bevezetni.

"Beteges megvetést éreztem az Adidas iránt. Vagy talán éppen így volt egészséges. A német vállalat uralta néhány évtizeden át a sportcipőpiacot, ezért a vitathatatlan dominanciából eredő önteltséggel viseltetett a versenytársak iránt. Persze az is lehet, hogy egyáltalán nem voltak önteltek, saját motivációm érdekében viszont szörnyetegnek kellett látnom az ellenfelet. Lenéztem őket. Kikészített, hogy minden áldott nap szembesültem azzal a ténnyel, hogy mennyivel előttünk járnak. Nem bírtam elviselni a gondolatot, hogy ez egész életemben így lesz"

- emlékezik vissza az Adidas és a Nike közötti versengés előzményeire az A Nike-sztori című könyvében Phil Knight, a cég másik alapítója.

Az Aztec-kérdést az amerikai cég végül egy frappáns átnevezéssel oldotta meg, legalábbis így szól a fáma - Phil Knight előadásában:

"Dühösen autóztam fel a hegyre Bowerman házához, hogy átbeszéljük az ügyet. A tágas tornácon ültünk, és lenéztünk a folyóra. Úgy csillogott azon a napon, akár egy ezüstszínű cipőfűző. Bowerman levette, majd újból visszarakta a fejére a baseballsapkáját, megvakarta az arcát. – Hogy hívták azt a fickót, aki megleckéztette az aztékokat? – kérdezte. – Cortez – válaszoltam. Morgott valamit az orra alatt: oké, akkor legyen a cipő neve Cortez."

A cipő végül akkora siker lett, hogy a feltörekvő Blue Ribbon Sports nem is nagyon bírt a hirtelen jött nagy kereslettel. Ez a logisztikai probléma vezetett el aztán idővel a cég önállósodása felé - az Onitsuka Tigerrel való szakításhoz, és az önálló, "pipás" Nike brand 1971-es megalakulásához.

A Nike márkanév alatt újrakiadott Cortez pedig - ha nem is futócipőként, hanem inkább utcai viseletként - a mai napig népszerű modellje a Nike-nak.

A fenti cikk az A Nike-sztori című könyv szerkesztett részlete. Phil Knight alapító önéletrajzát kétfajta magyar kiadásban is megvásárolhatja a HVG Könyvek online shopjában.