Tversky a vizuális gondolkodás kiváló amerikai kutatója, a Stanford és a Columbia Egyetem professzora. A Nyíri Kristóf által is képviselt, a vizuális gondolkodás elsődlegességét hirdető, az alaklélektan óta vissza-visszatérő pszichológiai és filozófiai irányzatok közül ahhoz tartozik, amely nem csupán a képek és a képi gondolkodás vezető szerepéből indul ki, hanem magát a gondolkodást vezeti le a téri eligazodásból.

Tversky könyve a modern megismeréskutatás többféle adatkereső hagyományát kapcsolja össze. Foglalkozik a téri gondolatmenetre történő átfordítás szerepével a nem téri problémák megoldásában, a kisgyermekek téri fogalmainak fejlődésével, majd az ember és a technika viszonyát kutatva az emberi gondolkodás és az ember alkotta diagramok, a téri gondolkodás és a technológiai újítás kapcsolatával.

Ennek során – ahogy azt a Stanford Egyetemen bemutatott életinterjújának bevezetése is kiemeli – számos más szakmával működik együtt: „Barbara Tversky célja annak feltárása, hogyan gondolkodnak az emberek az általuk belakott térről s az általuk végzett és látott cselekedetekről, és hogyan használják ezt a világot, beleértve saját cselekedeteiket és azok termékeit arra, hogy emlékezzenek, gondolkozzanak, alkossanak és kommunikáljanak. Kutatása során nyelvészek, filozófusok, idegtudósok, számítógép-kutatók, vegyészek, biológusok, építészek, iparművészek és képzőművészek széles körével működik együtt.”

hvgkonyvek.hu

Összefoglaló könyvében ez a sokoldalú háttér igen fontos szerepet kap. Utunk során mégis úgy haladunk előre tisztásról tisztásra, hogy Tversky víziójában a fák sosem takarják el az összképet, az erdőt. Újra meg újra visszakapcsolódunk legfontosabb mondanivalójához, amelyet a kogníció hatodik elveként határoz meg: az elvont gondolkodás alapja a térbeli gondolkodás.

Ez az elgondolkodtatóan provokatív könyv ugyanakkor könnyen olvasható és gördülékeny. Olvasóként nem tévedünk el az elméletek és tények sűrűjében. Két rendkívül egyszerű, mégis forradalmi tézist jár körül.

A gondolkodó ember a cselekvés érdekében gondolkodik, minden belső mozzanatát a valós mozgásra érdemes vonatkoztatni. A mozgás pedig mindig térben történik, s ennek megfelelően gondolkodásunk is a téri világ leképezéséből indul.

Mindezt az a gazdagon illusztrált elképzelés egészíti ki, hogy a cselekvés és a hangzó nyelv világa közé mind keletkezésben (őseinknél és a gyermekeknél), mind használatában beiktatódik a gesztusok nyelve. Több mint száz éve, hogy Dienes Valéria kimondta: „Az észlelés nem rögzítés, hanem szelekció. Alapvető válogató elve a mozgás.” Posch Jenő pedig megfogalmazta: „A képzet nem egyéb, mint kezdődő taglejtés.” De világszerte ebből indultak ki az első funkcionalista pszichológusok. E hagyomány folytatójaként Tversky minden elvont gondolatunkat a látványból, a téri elrendezésből és a képből vezeti le – ahogy azt az ötödik elv is kimondja, amely szerint a kogníció a percepciót tükrözi.

Tversky nem terheli olvasóját az elméleti önazonosság ingoványaiba tett kitérőkkel. Ezzel együtt alapvetései teljesen világosak. Az emberi megismerést az evolúciós elkötelezettségeknek megfelelően értelmezi, ahol első elve szerint minden előny költségekkel jár. Bemutatja, hogyan alakultak ki kognitív térképek a helyváltoztatás irányítására már távoli rágcsáló őseinknél. Ezt a klasszikus pszichológiai felismerést kapcsolta a hippokampusz működéséhez egy Nobel-díjjal honorált kutatási irány.

A hippokampusz azután eseményemlékeink és – látás irányította főemlőséletünknek megfelelően – téri gondolkodásunk idegrendszeri műhelye is lesz. Ennek rejtélyei is feltárulnak előttünk a könyv lapjain, a hazatalálástól egészen a térképértelmezésig. A szerző élvezetesen és szemléletesen kalauzol végig ember és rajzolatai kapcsolatán a történelem előtti koroktól egészen napjainkig.

Tversky munkásságának másik evolúciós elkötelezettségét is bemutatja, és összekapcsolja azt a téri gondolkodással. Az ember kiemelten társasan, együttműködve gondolkodó lény, ami kétségbevonhatatlanul tükröződik a tanulástanítás helyzeteiben. Dolgozzuk hát fel együtt ezt az üzenetet! Közös cselekvéssel érthetjük meg azt a körbeforgó spirált, amelyet téri gondolkodásunk tárgyi meghatározottsága és a gondolkodás által létrehozott új tárgyak és jelek újrafelhasználása tart mozgásban. Higgyünk Barbara Tverskynek: egész emberi társadalmunk és fennmaradásunk ezen a tárgyi világ-gondolkodás-kultúra cikluson múlik.

A fenti cikk a Mozgásban az elme című könyvhöz írott előszó szerkesztett változata. Barbara Tversky pszichológiaprofesszor gondolatébresztő könyve kiváló áttekintést nyújt mindazok számára, akik szeretnék jobban megérteni elménk működését. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.