A szenvedélybeteg családban felnőtt gyerek:

• Egész életében igyekszik megfejteni a normalitás mibenlétét. Sokszor nem tudja, mi számít normálisnak, és mi nem, például milyen egy normális háztartás, és hogyan alakítsa a sajátját; vagy hogy bizonyos helyzetekben mit szabad mondani és érezni.

• Nehezen visz végig egy folyamatot az elejétől a végéig. Az alkoholista családban rengeteg ígéret volt, amely sosem valósult meg. A szülők nem vették a fáradságot, hogy meghallgassák a terveit, végigbeszéljék vele a megvalósítás lépéseit, ezért nehézséget jelenthet számára az indulástól a befejezésig megcsinálni a feladatokat.

• Akkor is hazudik, amikor könnyen mondhatna igazat. A múltban rendszeresen azt tapasztalta, hogy mindenkinek jót tesz, ha nem mond igazat. Például: hazudott a tanulmányi eredményéről, és az egész család megúszta a veszekedést. Másrészt, mivel a szülők nem figyeltek rá, a szavai súlytalannak és következmények nélkülinek bizonyultak. Így később sokkal nehezebb igazat mondani, mert ezzel esetleg fel kell vállalnia egy konfliktust.

• Kíméletlenül bírálja saját magát. Gyermekként bármit tett, sosem volt elég jó, ezért irreális képet dédelget magában a tökéletességről, amit felnőttkorban is hajszol. Önértékelése bizonytalan, vagy kifejezetten negatívan látja magát.

• Nehezen tud kikapcsolódni, túl komolyan veszi magát. Aki gyerekkorában nem tanult meg önfeledten játszani, az felnőttkorban is nehezen engedi el magát. Merev, nehezen szakad el a munkától, gyakran túlvállalja magát, ezért egy idő után óhatatlanul kiég, és felmondja az állását. Ugyanakkor ennek ellentéte, a túlzott felelőtlenség is jellemző lehet.

• Nehezen alakít ki kapcsolatokat, mivel nincs mintája az egészséges kötődésre. A legnagyobb akadály az elhanyagolástól, elhagyatástól való félelem, emiatt minden konfliktust felnagyít. Akkor érzi jól magát, ha mások elégedettek vele – ha nem dicsérik, máris értéktelennek látja magát. Erőn felül figyel másokra, magát háttérbe szorítja, ami hátrányt jelenthet a magánéletben és a munka világában is.

• Túlreagálja a változásokat. Gyerekként nem volt beleszólása az otthoni dolgokba, a szülők ráerőszakolták az életüket. Felnőve ezt megfordítja: ragaszkodik az „eredeti tervhez”, váratlan helyzetekben úgy érzi, kicsúszik a kezéből az irányítás, az apró változásokat is túlreagálja. Reakciója ösztönös, adott helyzetben képtelen máshogy viselkedni, visszanézve azonban belátja, hogy túlzásba esett.

• Állandó megerősítésre és szeretetre vágyik. A diszfunkcionális családban a gyerek nem kap feltétel nélküli szeretetet és megbecsülést. Nem azt hallja, hogy „Jaj de ügyes vagy”, hanem legjobb esetben is csak azt, hogy „Ennek nem örülök”. Felnőttkori kapcsolataiban kielégítetlen szeretetéhségét igyekszik pótolni barátaival, párkapcsolatával, főnökeivel. Mivel kapcsolataihoz túlzó reményeket és elvárásokat fűz, ezért ezek tragikusan végződhetnek.

• Közösségben kívülállónak érzi magát. Gyakori tapasztalata, hogy rajta kívül mindenki jól szórakozik egy társaságban, csak ő érzi magát kényelmetlenül. Gyermekkorában a pajtásaival sem tudta elengedni magát, mindig az otthoni dolgok foglalkoztatták. Az ilyen gyerek nehezen illeszkedik be a közösségbe, és még nehezebben marad meg egy bentlakásos iskolában. Túlélési stratégiává válhat, hogy „Ne bízz! Ne érezz! Ne beszélj!”. Elrejti a világ elől a gondolatait, érzéseit, és teljesen elszigetelődhet.

• Vagy nagyon felelősségteljes, vagy teljesen felelőtlen. Gyerekként azt tanulta meg, hogy vagy mindent magára vállal, vagy mindent felad. Nincs középút. A családi életciklusok normális esetben egyensúlyi szakaszokból és természetes változási krízisekből állnak.

• Végletekig hűséges, még akkor is, ha a másik fél bizonyíthatóan nem az. A félelem és bizonytalanság közepette a gyerek azt tanulja meg, hogy „mi itt összetartunk”, és „innen senki nem megy el”. Ezért felnőttként gyakran benne marad olyan kapcsolatokban is, amelyeket jobb lenne megszakítania.

HVG Könyvek

• Impulzív, hajlamos megfontolatlanul cselekedni. Az impulzivitás a szülőktől tanult viselkedés, mellyel öntudatlanul újrateremti a számára ismerős érzéstartományt: a zűrzavart, a kiszámíthatatlanságot, az önutálatot. Végül több energiát használ fel ezek megszüntetésére, mint ha korábban megfontolta volna a döntéseit. Hajlamos az azonnali örömöt és kielégülést keresni a késleltetés helyett. Felmond a munkahelyén, anélkül, hogy felmérné, nincs más álláslehetősége. Nyugtalanító számára, ha minden simán megy, ezért tudattalanul ő maga idézi elő a válságot.

A fenti cikk Békési Tímea és Dr. Kassai Szilvia Újraépített életek című könyvének szerkesztett részlete.

Hogyan lehet feldolgozni a szenvedélybeteg családból indulás traumáját, és megakasztani a generációról generációra továbbadott rossz mintákat? Többek között ez is szóba kerül azon az ingyenes online beszélgetésen, amelynek résztvevői Békési Tímea addiktológiai konzultáns és Dr. Kassai Szilvia interkulturálispszichológia-szakértő.

A rendezvény időpontja 2022. június 9., 18:00-19:30. Az élő beszélgetés zárt Facebook-csoportban követhető, amelynek során a résztvevők kérdéseket tehetnek fel a szakembereknek. Az esemény ingyenes, de regisztrációhoz kötött.