Az elmúlt néhány évben a világ szinte minden kontinensét bejártam, és többtucatnyi előadást tartottam a mesterséges intelligencia és a robotika munkaerőpiacra gyakorolt lehetséges hatásáról. Bárhol is adtam elő a világon, szinte minden országban ugyanazokat a kérdéseket fogalmazta meg leggyakrabban a közönség: melyek a (valószínűleg) legbiztosabb állások, és milyen tanulmányokat javasoljak a gyerekeimnek?
Az általános válaszom talán egy kissé közhelyes és nem túl megnyugtató: kerüljük az alapvetően rutinfeladatokból álló, kiszámítható munkaköröket. Hiszen a közeljövőben egyértelműen ezeket fogja érinteni az MI-alapú automatizálás. Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy „kerüljük az unalmas melókat”. Ha mindennap úgy kelünk fel, hogy újabbnál újabb kihívásokra számítunk, és a munkánk során nap mint nap tanulunk valami újat, akkor valószínűleg nincs mitől tartanunk: a technológia – legalábbis a közeljövőben – nem fogja elvenni a munkánkat. Ha viszont újra meg újra ugyanolyan típusú beszámolókat, prezentációkat és elemzéseket készítünk, akkor van okunk az aggodalomra – és ideje elgondolkodni a pályamódosításon.
Három általános terület
Konkrétabban fogalmazva: szerintem három általános területre oszthatók azok a munkakörök, amelyeket rövid vagy középtávon legkevésbé veszélyeztet az automatizálás.
Az első ilyen terület a valóban kreatív tevékenységeket öleli fel; ezek valószínűleg viszonylag biztos állások. Úgy gondolom, hogy ha a munkánk során új ötletek és innovatív stratégiák segítségével váratlan problémákat oldunk meg, vagy valami valóban új dolgot találunk ki, akkor a mesterséges intelligenciára nem fenyegetésként, hanem eszközként tekinthetünk. Más szóval, a technológia inkább kiegészít, mint kiszorít minket.
A biztos munkahelyek második csoportjába azok a területek tartoznak, amelyeknél kiemelt szerepet játszik a szociális érzék és a kapcsolatépítés. Ilyen például a pácienseivel együttérző, róluk gondoskodó ápolónő, vagy az ügyfeleinek testre szabott tanácsot adó üzletember vagy tanácsadó munkája. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem azokról a futó találkozásokról beszélek, amikor mosolyogni kell az ügyfélre és pár percig barátságosnak lenni vele, hanem amelyek mélyebb és összetettebb kapcsolat kiépítését igénylik.
A biztos munkahelyek harmadik csoportjába a jelentős mozgékonyságot, ügyességet és kiszámíthatatlan körülmények közötti problémamegoldó képességet igénylő munkaköröket sorolnám. Az ápolónők, az idősgondozók, valamint a vízvezeték-, a villany- és az autószerelők is ebbe a kategóriába tartoznak. Valószínűleg csak a távoli jövőben fogunk tudni olyan robotokat gyártani, amelyek megfizethetőek, ugyanakkor képesek ezt a fajta munkát automatizálni. Többek között ezek a szakmunkák nyújtják a legjobb esélyt azoknak, akik nem kívánnak diplomát szerezni.
Kiemelkedni a mezőnyből
HVG Könyvek
Mindenesetre a lényeg valószínűleg nem is az, hogy milyen szakmát választunk, hanem hogy miként pozicionáljuk magunkat a szakmánkon belül. A mesterséges intelligencia fejlődésével valószínűleg a munkaerőpiacon a rutinszerű „favágó” munkakörök fognak legelőször megszűnni, ellenben a kreativitást igénylő tevékenységre koncentráló vagy a kiterjedt szakmai kapcsolatrendszert kihasználó, a vállalatok számára hozzáadott értéket termelő munkatársak nélkülözhetetlenné válnak.
A korábban egyenlőbb esélyeket kínáló foglalkozásokban is megjelenik az élsportolók és a filmsztárok köréből ismert „a győztes mindent visz” jellegű szupersztárjelenség. A tárgyalóteremben kiválóan helytálló vagy az ügyvédi irodának üzletet hozó, kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkező ügyvéd karrierjében nem fog kárt tenni a mesterséges intelligencia fejlődése. Viszont az elsősorban jogi kutatással és szerződéselemzéssel molyoló jogász kollégája már korántsem lesz ilyen kedvező pozícióban.
Egyénileg valószínűleg úgy tudunk a leghatékonyabban alkalmazkodni ehhez a szituációhoz, ha olyan pályát választunk, amelyet tényleg szeretünk. Ezzel növelni tudjuk annak az esélyét, hogy kiemelkedünk a mezőnyből. Ugyanakkor nem biztos, hogy jó ötlet csak azért egy szakma mellett dönteni, mert az adott terület hagyományosan sok munkalehetőséget kínál.
Természetesen a fenti tanács hasznos lehet az adott személynek, de nem kínál rendszerszintű megoldást. Minden valószínűség szerint sokan le fognak maradni az átalakulások miatt, és véleményem szerint végső soron ezt a helyzetet a szabályalkotóknak kell orvosolniuk.
A fenti cikk Martin Ford Jövőnk a robotok korában című könyvének szerkesztett részlete.
Milyen eszközökkel ellensúlyozhatjuk az automatizáció társadalmi egyenlőtlenségeket növelő hatását? Miként akadályozhatjuk meg az autonóm fegyverek elterjedését? Vajon az MI létszükségletté fejlődik vagy az életünket virtuális valósággá változtatva uralni fog minket? Többek között ez is kiderül a kiadványból, amelyet itt rendelhet meg kedvezménnyel. A könyv megjelenését az I-Tango Kft. támogatta.
