A meditáció népszerűsége világszerte növekszik. Amikor a meditációra gondolunk, általában egy csendben, mozdulatlanul, egyenes háttal és ölbe tett kézzel, párnán üldögélő embert képzelünk el, aki hosszú időre elcsendesíti és kiüríti az elméjét. Míg ez a koncentráció a nyugalom és a meglátások erősítésének hatékony módja, sokunk számára ez a módszer egyszerűen nem tűnik lehetségesnek, olyan sűrű az életünk és annyira zsibong az elménk.

Még akinek sikerül is leülnie meditálni, gyakran úgy érzi, rosszul csinálja, mert nem tudja teljesen elcsendesíteni az elméjét. Az elme valójában ritkán csendesedik el teljesen, különösen akkor, amikor még csak tanuljuk a meditációt. Ezért kezdetnek az elme elcsendesítése helyett ajánlatos egyszerűen a légzésünkre irányítani a figyelmünket. Ahogy fejlődik a meditációs gyakorlatunk, képesek leszünk eltávolodni a gondolatainktól, és csak figyelni azokat.

A meditáció azonban gyakorolható séta közben is, és ez lényegét tekintve nagyon egyszerű. A sétálómeditáció ötvözi az elme összpontosításának képességét a céltudatos, koncentrált mozgással, így a séta stresszoldó hatását különösebb erőfeszítés nélkül növelhetjük.

Hogyan működik a sétálómeditáció?

A hagyományos sétálómeditációs gyakorlatot lassan és mezítláb végzik, a földre irányuló tekintettel. Az ujjainkat könnyeden összefonhatjuk magunk előtt vagy a hátunk mögött, vagy egyszerűen lógathatjuk is a karunk magunk mellett. Bizonyos számú lépést kell megtennünk – például tizenötöt – egy meghatározott ösvényen. A cél a légzés összehangolása a lépések számával, így sétáljunk lassan.

Az út végén megállunk, megfordulunk, és ugyanannyi lépést megtéve visszasétálunk. A kiindulópontra visszatérve megint megállunk, majd újra visszasétálunk az ösvényen, és így tovább. A meditáció során a figyelmünket a lábainkon keresztül érkező érzetekre kell összpontosítanunk. Ez minden: teljes és tudatos kapcsolat a talpunkkal. Az ösvény elején, közepén és végén feltehetjük a kérdést: „Hol járnak a gondolataim?”, hogy visszaterelhessük a figyelmünket a talpunkból érkező érzetekre.

Ez a megközelítés azért működik, mert az elmének kell valami, amire összpontosíthat. Ha adunk az elménknek egy fókuszpontot, amire koncentrálhat, akkor észrevesszük majd, ha elkalandozik, és ítélkezés nélkül visszaterelhetjük a figyelmünket. Mindössze újra a talpunkra kell koncentrálni, miközben fenntartjuk a tudatos séta ütemét. Ez kifejezetten jól működik, ha még új számunkra a meditáció, mivel természetes ellenőrzési pontokat ad.

Erőteljes élmény megfigyelni az elme működését, mert minél többet gyakoroljuk, annál jobban megértjük és megtapasztaljuk, hogy bár rendelkezünk elmével, nem csupán az elménk vagyunk – mi és az elménk két külön egységet alkotunk.

A kezdetek: segítő ötletek a tudatos sétához

HVG Könyvek

A sétálómeditáció tulajdonképpen tudatos séta és légzés. Ha egyszerűen szeretnénk kezdeni, az alábbi hét ötlet segít tudatosan sétálni:

1. Figyeljük meg, a zöldnek hány színét és árnyalatát látjuk.
2. Sétáljunk ott, ahol teret találunk. Keressük az emberek és tárgyak közötti szabad teret.
3. Figyeljük meg, és ha biztonságos, érintsünk meg annyi különféle textúrát, amennyit csak tudunk.
4. Tudatosan érezzük az összes illatot – melyik tetszik és melyik nem?
5. Séta közben hallgassuk a lélegzetvételünk hangját. Ne figyeljünk másra, csak erre.
6. Vegyük számba a magunk körül látott természetes és mesterséges dolgokat.
7. Keressük mindenben a szépet. Még akkor is, ha nincs.

A fenti cikk Danielle North Sétálómeditációk című könyvének szerkesztett részlete. North meditációs facilitátor, sikeres coach több mint 15 éve, világszerte dolgozik együtt cégvezetőkkel. Könyvét itt rendelheti meg kedvezménnyel.